Lacrimosa dies illa, Qua resurget ex favilla, Judicandus homo reus. Huic ergo parce deus, Pie Jesu domine! Dona eis requiem (Celanoi Tamás himnuszából)
Könnyel árad ama nagy nap, Hamvukból ha föltámadnak A bűnösök, s számot adnak. Uram, nekik adj jó véget, Kegyes Jézus, kérünk téged, Add meg nekik békességed. (Sík Sándor fordítása)
ELVIRA ÉS SIR GEORGE kettőse a PURITÁNOK első felvonásából
Karácsony táján volt egy kis időm dolgozgatni a Puritánok-fordításon, mellékelve az eredmény. Az előadás a végén egy rövid húzással ment, a szöveg a teljes változat.
Énekel: Szűcs Márta és Clementis Tamás Vezényel: Kovács János Magyar Állami Operaház 2003. január 27.
Elvira szobája. A nyitott gótikus ablakokon keresztül az erőd látszik.
ELVIRA
Ó, drága bácsim,
atyám helyett atyám vagy!
GEORGE
Mért vagy ily szomorú?
Mi bánt, Elvirám?
ELVIRA
Ah, gyermekednek szólíts!
GEORGE
Kislányom, e névre
könny lepi el a pillám, oly drága vagy nékem!
Örömet, vigaszt tőled nyertem régtől,
kiskorod óta remeg érted szívem
úgy, mintha lányom volnál.
Eljött e szép nap, ez a boldog ünnep;
könny mossa arcom, és elszorítja torkom…
Te, szívem drágasága!
Atyád épp ma ad férjhez.
ELVIRA
Férjhez?! Nem! Tévedsz!
Látva látod, hogy ég a szívem,
szűzi lángja el nem alhat,
őrzi vágyam örökre híven,
s vélem együtt halva halhat;
mert, ha vesztemre, kényszer árán
engem oltárhoz állítotok,
érzem én, úgy a téboly száll rám
és a bánatban meghalok!
Érzem én, úgy a téboly száll rám
és a bánattól meghalok ott!
Érzem én a téboly várna rám, a vég,
s meghalok ott,
a gyilkos téboly várna rám, a vég,
s kínomban meghalok.
Téboly száll rám, s meghalok ott!
Téboly száll rám, s halálom ott!
GEORGE
Drága lányom, mit ér így félni?
ELVIRA
Meghalok! Férjhez nem adtok!
GEORGE
S hogyha eljön, mit mondasz néki?
„Áldja ég a lovagot!”?
ELVIRA
Ó! Mit mondasz? Kit? Ki az?
GEORGE
Eljön érted.
ELVIRA
Eljön? Ki?
GEORGE
Lord Athur.
ELVIRA
Eljön értem?
GEORGE
Ezt én ígérem.
ELVIRA
Arthur jön értem?
GEORGE
Ígérem.
ELVIRA
Nagy ég!
Tényleg eljön?
GEORGE
El.
Örvendezz, lányom:
ő lesz a párod!
Ő lesz a párod!
ELVIRA
A vágyam!
Az álmom!
A párom!
ELVIRA
Mégsem álom,
ő, a párom,
ő jön el!
GEORGE
Ez nem álom,
kedves lányom,
ő jön el!
Sírj a keblemre dőlve, lányom,
váljon át a bánat könnyé;
már a lelked ne kínozza többé
szűzi vágy, s a fájdalom!
Nézz le, Isten, e liljomszálra;
lásd e tiszta, ártatlan lelket!
Pártfogójára leljen benned,
el ne hagyd, égi irgalom!
ELVIRA
Oly nagy bánat dúlta szívem,
szinte hinni már nem képes,
azt hogy minden jó és szép lesz,
úgy, mint várta.
Oly nagy bánat dúlta szívem,
szinte hinni már nem képes,
azt hogy minden jó és szép lesz,
úgy, mint várta.
GEORGE
Sírjad hű keblemre dőlve,
sírjad hát a boldog könnyet;
lelked nem szenvedhet többet,
szűnik már a fájdalom!
Sírjad hű keblemre dőlve,
sírjad hát a boldog könnyet;
lelked nem szenvedhet többet,
szűnik már a fájdalom!
ELVIRA
Szinte hinni már nem képes,
szinte hinni már nem képes:
betelt a vágya!
GEORGE
Már a bánat tűnik végre!
Már a bánat tűnik végre!
Véget ér a fájdalom!
ELVIRA
Mért döntött mégis így
atyám uram?
GEORGE
Meglátod!
Már sűrű éjjel szállott
a némán nyugvó tájra,
mély ködfátyolba vonva
a várfal környékét;
szánalmat indít lelkünkben
a bússá váló természet,
úgy szántalak, hogy könnyezel,
hogy könnyezel…
hát gyorsan atyádhoz indultam én.
ELVIRA
Ó, én vigasztalóm!
GEORGE
Így kezdtem el: „Nézd, bátyám,…”
ám nem juték tovább…
és szótlan szórtam vállán
a könnyek záporát…
Majd újra kezdtem sóhajtva:
„Nézd, angyalszívű lányod
csak Talbot lordért lángol,
ha máshoz adnád őt,
ha máshoz adnád őt,
biztosan, biztosan megölöd.”
ELVIRA
Az égből jöttél tán,
oltalmazóm vagy rég!
Ő mit szólt?
GEORGE
Mindegyre hallgat.
ELVIRA
De tán…
GEORGE
Majd meg így szólt: „Richardnak
ígértem én a lányom;
nem kapja őt meg más.”
ELVIRA
Jaj! Oly szívszorító hallgatnom!
S te rá?
GEORGE
”Ártatlan gyermeked – elmondtam újra
meg újra: meghal!
Ártatlan gyermeked – elmondtam újra,
mondtam újra: meghal.”
„Nem bánom!” – így kiáltott,
és szívére vont.
„Ha lányom szerelmes,
ne várja a gond!”
A háttérből vadászkürtök hangja hallatszik
ELVIRA
Hallod? Mi ez a kürtszó?
GEORGE
Halljuk hát!
Harci kürt a várfal ormán…
(Elvira feszülten figyeli a hangokat, „Arthur Talbot” nevére arcán a boldogságot
Csákovics Lajos Zsolt (1974)
2001 – MIF DIPLOMA animáció szak
2003 – MIF DIPLOMA, Rajz és környezetkultúra szakos tanár;
Dolgoztam mint animátor, animációs rendező, layoutos, grafikus, forgatókönyv-rajzoló, figuratervező, kulcs-fázis oktató a Talent Stúdió tanfolyamán, rajzfilmes mozgatástanár a MOME-n, fordítottam operákat a Magyar Állami Operaháznak, a Zeneakadémiának és az asztalfióknak. Továbbra is hasonló feladatokra számítok