2011. május 25., szerda

Vieni fra queste braccia! – Jöjj, két karomba zárlak!

Bellini: A PURITÁNOK
Elvira és Arthur kettőse a III. felvonásból

Újabb ízelítő a lassan-lassan készülgető Puritánok-fordításból.
Az ihletett előadás végén kicsit kurtították a kettőst, ezért  ott igyekeztem a szöveget a kotta helyett a hangzó anyaghoz illeszteni.

ELVIRA
Elhalt… már vége! Ó, elringatta lelkem
ez a rég hallott ének! Be szép volt! Nagy ég!
Úgy rémlett… Mily édes emlék! Csalóka ábránd!
Drága Arthur! Most merre járhat?

ARTHUR
(térdre hullva)
Előtted térdel, Elvira!
Bocsáss meg nékem!

ELVIRA
Ez Arthur! Ő! Hisz’ ő az!
Arthur! Te vagy! Te drága!

ARTHUR
Ah, Elvira!
ELVIRA
Te vagy!

El ne menj!
Nem csalsz meg újra?

ARTHUR
Ó, mit kérdesz? Nem én, míg élek!

ELVIRA
Véget ér a szenvedésem?

ARTHUR
Véget ér! Ezt én ígérem.

ELVIRA
Ah!

ARTHUR
Véget ért; csak néked élek!
Vágyad így beteljesül!

ELVIRA
Ó, Arthur, szerelmem, nem hagyhatsz el engem!

ARTHUR
Nem hagylak, szerelmem, nem hagylak, édes lelkem!
Ne aggódj, ne félj! Ma véget ért a baj!

ELVIRA
Ah! A vágyunk teljesül!
ARTHUR
És a vágyunk teljesül!

ARTHUR
Látva téged egyetlen percig,
messze tűnik, messze tűnik bármi fájjon,
az mi bántott, mi tőled távol
árva párod keserve volt.
Azonnal tűnik bármi bántott,
s árva szívem keserve volt;
ha bármi bántott,
bármi fájt is, tőled távol
bármi nagy keserve volt!

ELVIRA
Bármi nagy keserve volt?
Meddig tartott? Tudsz-e róla?

ARTHUR
Három hóig…

ELVIRA
Nem, nem… Három századig!
Annyi könny és annyi sóhaj,
három századig, e borzalomban éltem!
Hívva téged zokogtam egyre,
„Űzd el, Arthur, űzzed el e szörnyű álmot!”
 Hívva téged, zokogva egyre:
„Űzd el, Arthur, e szörnyű álmot,
melyet nálad nélkül látok!”,
ajkam hozzád esengve szólt!
„Űzd el ezt a gyászos álmot!”
Jaj, hogy fájt, mily rossz volt!

ARTHUR
Megbocsáss, fogoly volt, egymaga…
Támasz nélkül e zord világon…

ELVIRA
Mért követted bármi áron,
hogyha nem volt néked drága?

ARTHUR
Mit se tudsz vagy játszol vélem?
Vérpad várta…

ELVIRA
Kit? Nem értem.

ARTHUR
Nem tudsz róla? Ő királyném…

ELVIRA
Ő királynéd?!

ARTHUR
Tudtam, én, ha percig várnék,
azt az asszonyt halálba küldöm…

ELVIRA
Ah! Ennyi volt?! Ha mást te nem szeretsz,
– megvilágosul az elmém! –
hű vagy hozzám!

ARTHUR
Hogy is ne lennék?

ELVIRA
El nem hagynál?

ARTHUR
Melletted jó, átölellek forró vágyban!

ELVIRA
Nem szeretsz mást, rajtam kívül? Szólj!

ARTHUR
Jöjj hát, jöjj, két karomba zárlak,
én, mámorban úszó lélek!
Jöjj hát! Szívemről el nem tépnek,
el nem bocsátlak én!
Száz aggodalmas órán
szívemnek egy a vágya,
ah, – Jöjj hát! –
jöjj, hű szerelmed várja, ah,
vágyam csak érted éget!
Igen, teérted, igen, teérted,
drága, vágyam csak érted ég!

ELVIRA
Drága, lásd, nem találok szóra
úgy ujjong a lélek bennem;
szárnyal, mennyekben jár a lelkem,
eláraszt boldog hév!
Száz aggodalmas órán
szívemnek egy a vágya…

Ah! Hát jöjj már!
– forrón szerelmed várja, ah
vágyam csak érted éget.
Igen, teérted, igen, teérted, drága,
áldott mámor, áldott nagy mámor e vágy!
ARTHUR
Ah! Hát jöjj!
– forrón szerelmed várja, ah,
a vágyam csak érted éget.
Igen, teérted, igen, teérted, drága
áldott mámor, áldott nagy mámor e vágy!

2011. május 23., hétfő

Temistocle Solera

Temistocle Solera
(1815. december 25., Ferrara – 1878. április 21., Milánó)

Solera pályája költőként és regényíróként zenei és irodalmi tanulmányok után indult – igen fiatal korában. 1840 és 1845 között négy operát írt saját szövegére, de nem arattak sikert. Librettistaként csak akkor vált ismerté, mikor munkássága összekapcsolódott Giuseppe Verdiével, aki akkoriban még hosszú pályafutásának elején járt. Solera írta az Oberto, a Nabucco, a Szent Johanna és az Attila (Piavéval közösen) szövegkönyvét. 1845-től 1855-ig Spanyolországban élt, ahol a félsziget több városában is zeneigazgatóként és impresszárióként dolgozott. Itt új operát is szerzett saját szövegkönyvre (La Hermana de Pelayo/Pelayo nénje, 1845., Madrid), írt történelmi költeményt (La Toma de Loiò/Loio bevétele), s librettót Juan Arrieta, a madridi konzervatórium igazgatója részére, amit 1850-ben La conquista di Granada (Granada meghódítása), majd 1855-ben Isabella Cattolica (Katolikus Izabella) címmel mutattak be. Mértékadó politikai folyóirat munkatársa volt, nevét a spanyol írók legjavával említik.
Ám élete nem csak a költészettel, zenével és a színházzal fonódott össze. 1856-ban visszatért Milánóba, majd Torinó, Párizs és a lombard főváros közötti utazgatásba kezdett az összeesküvők összekötőjeként, sőt Cavour és III. Napóleon közt is titkos futárként működött. A villafrancai fegyverszünet (1859. július 11.) után elfordult Napóleon politikájától, és visszatért Milánóba, ahol magas rangú köztisztviselőként munkálkodott. Miután elhagyta ezt a tisztséget, régiségkereskedőként tengette életét. Utolsó napjait Milánóban elhagyatottságban érte meg. 1878 április 21-én, hajnali 4 órakor hunyt el, másnap délután 4 órakor temették el a milánói Cimitero Monumentaléban.

Saját operái:

Ildegonda (1840)
Il contadino d'Agleiate (1841, La fanciulla di Castelguelfo címen átdolgozva 1842)
Genio e sventura (1843)
La hermana de Pelayo (1845)

Opera-szövegkönyvei
(zárójelben a zeneszerző neve és a bemutatás éve)

Oberto, conte di San Bonifacio (Giuseppe Verdi, 1839)
Galeotto Manfredi (Hermann; 1842)
Nabucco (Giuseppe Verdi, 1842)
I Lombardi alla prima crociata (Giuseppe Verdi, 1843)
Giovanna d'Arco (Giuseppe Verdi, 1845)
Attila (Giuseppe Verdi, 1846)
La conquista di Granata (Emilio Arrieta, 1850)
La fanciulla delle Asturie (B. Secchi; 1856)
Sordello (A. Buzzi; 1856)
Pergolese (Stefano Ronchetti-Monteviti, 1857)
Vasconcello (A. Villanis; 1858)
Una notte di festa (A. Villanis; 1859)
L'espiazione (Achille Peri, 1861)
Zilia (Gaspar Villate, 1877)

2011. május 15., vasárnap

Az ifjú Werther magyar szenvedései - Pourquoi me réveiller...?



WERTHER:
... 
Lelkemből szól e dal.



„Mért hoztál ébredést,
tavasz fuvallata?
Mért hoztál ébredést,
napsugár fényét lanyha széllel,
hogyha érzem, jő már a nap,
melyen orkán szaggat majd széjjel?
Mért hoztál ébredést,
tavasz fuvallata?

Ki egykor erre járt,
tán holnap visszatér,
ki látta még: büszke, szép voltam régen;
szertenéz, úgy kutat, lesve réten- mezőn,
de nem találhat már, csak gyászt,
mert jő a végem!
Ó, jaj!
Mért hoztál ébredést,
tavasz fuvallata?”

Ahogyan a francia feliratból is látható, a francia "Werther" kicsit eltért az eredeti német Ossián-fordítástól, hiszen Goethenél még így dallott: 
"Warum weckst du mich, Frühlingsluft?
Du buhlst und sprichst:
ich betaue mit Tropfen des Himmels!
Aber die Zeit meines Welkens ist nahe,
nahe der Sturm, der meine Blätter herabstört!
Morgen wird der Wanderer kommen, 
kommen der mich sah in meiner Schönheit, 
ringsum wird sein Auge im Felde mich suchen 
und wird mich nicht finden."  

Szabó Lőrinc fordításában:

"Miért ébresztesz, tavaszi szellő?
Hízelegsz és szólsz:
A mennyország könnyeit harmatozom rád!
De már közel hervadásom ideje,
közel a vihar, mely lekergeti leveleimet!
Holnap majd jön,
jön holnap a vándor, 
aki látott szépségemben,
szeme mindenütt keres majd a mezőn, 
és nyomomat se találja." 

A magam operaszöveg-fordítását megpróbáltam valahová a kettő közé igazgatni.
Ennek az áriának még két magyar változatát ismerem, az egyik "Ma minden újra él,/Mert elmúlt már a tél." refrénnel néha elhangzik a Magyar Rádióban Réti József előadásában, a másik egy újabb változat, mely a Youtube-on is megtalálható: "Ne áltass már tovább,/Ó, csábos, szép tavasz!".




2011. május 5., csütörtök

Boito: MEFISTOFELE

Arrigo Boito:
MEFISTOFELE

Pál Tamás fordítása

PROLÓG

Mennyei seregek
I. Falanx:
Áldott az Úr, az angyalok Királya,
áldjuk neved, angyalok égi urat
Minden szentek, üdvözült lelkek,
szép szárnyú arkangyalok nagy Istene!
Áldott, áldott neve!

Áldjuk neved, ó, ég ura,
az arkangyalok nagy Istene!

Minden szentek,
mennybéli szentek Istene!
Szárnyas arkangyalok nagy Istene!
Mennyei seregek
2.Falanx:
Áldott az Úr, az angyalok királya!
Áldott légy, angyalok égi ura1
Szép szárnyú arkangyalok nagy Istene,
szép szárnyú arkangyalok nagy Istene.

Áldott légy, ó, ég ura!
Angyaloknak Istene!
Szép szárnyú arkangyalok nagy Istene!

Szentek Istene,
szenteknek égi ura, áldunk’


Tengerzöld szent mélyén a nagy mindenségnek…
titkos, egy szépséges ének dicsér téged,
földöntúli jó, földöntúli jó.

Tengerzöld szent mélyén a nagy mindenségnek
szépséges ének dicsérve téged,
Földöntúli jó, te égi jó!

Tengerzöld szent mélyén a nagy mindenségnek…
…szépséges ének, te égi jó,
te földöntúli jó.
1.Falanx:
…a mindenségnek támad egy titkos,
egy szépséges ének, dicsér téged,
földöntúli jó, földöntúli jól

…a mindenségnek, titkos, egy szépséges ének
dicsér Téged, földöntúli jó,
földöntúli jó.

Tengerzöld szent mélyén szépséges ének,
…dicsérve téged, földöntúli jó,
te égi jó.

Tengerzöld szent mélyén szépséges ének
te égi jó, te földöntúli jó.

1-2. Falanx:
Mennyekbe tör, mint égi szellő szárnya,
Néked kiáltja: Hála, hála, hála, hála!

Mefistofele:
Ave, Signor.
Bocsánatodat kérem,
nem hízelgek Oly szépen,
ahogyan ezek itt fújják a zsoltárt,
zokon ne vedd, ha szolgád
nem ugrál örömébe’,
s nem díszíti arcát
a hódolatnak fénye...
És jól tudom, e szókért az lesz a hála:
kifütyülnek utána.
A csöpp kis Föld csöpp ura lett egy kontár,
elrontja, mit néki adtál,
és ez az ugri-bugri törpe szöcske
nyomban az égbe szökne,
s majd mikor gőgösen a földre huppan,
trillázni kezd lenn a porban...
Nagyképű porszem, fennhéjázó semmi...
Nem több az ember, csak ennyi!
S hozzá még a részeg vágy illúziója,
melyet úgy hív: az ész, az ész.
Ah, égi úr, a földi ember vaksötét éjben
bukdácsol lenn a mélyben,
s őszintén mondom én,
nincs semmi kedvem bűnbe vinni őt.

Chorus Mysticus:
De Faust, ő más...

Mefistofele:
Ily bizarr, őrült fickót még sose láttam,
furcsamód szolgál téged e különös elme.
Féktelen, olthatatlan vágyakozás,
tudásszomj gyötri, kínozza egyre...
szeretne szinte szellemmé válni ő,
s nincs az a mélységes bölcsesség,
mely néki elég lenne.
Látod, az tetszene nékem,
hogy lépre csaljam, s aztán hálóba ejtsem őt
Akarsz fogadni vélem?

Chorus Mysticus:
Legyen.

Mefistofele:
Ej, öreg Isten,
vigyázz, most kemény kalandba fogtál.
Csábítja majd a doktort a bűn édes íze,
és téged, égi Ur, legyőzlek végre!

Mennyei seregek:
Sanctus! Sanctus! Sanctus! Sanctus!

Mefistofele:
(Jól esik beszélgetni néha-néha az öreg úrral,
nem akarok végleg összeveszni véle...
és öröm hallani, hogy az ördöggel
az Úr mily emberséges.)

Puttók:
A csillagok távoli fénye,
mi szállunk az ádeni égbe,
az angyalok gyermeki népe,
a csillagok távoli fénye,
mi szállunk az ádeni égbe,
az angyalok gyermeki népe,
a csillagok távoli fénye,
mi szállunk az ádeni égbe,
az angyalok gyermeki népe,
a csillagok távoli fénye,
mi szállunk az ádeni égbe...

Mefistofele:
Ez a sok kicsi angyal, akár a méhek.
Elfog az unalom, s a méla undor.

Puttók:
Az angyali harangszó csendül,
csak perdülj, csak fordulj, csak perdülj!
Mind rajta, fel, összefogódzni,
a végtelen csöppnyi lakói,
a táncunk már véget nem ér,
ne fáradjon el kicsi szárnyunk,
majd ott pihenőre találunk
a szent oltár fényeinél...
Mind rajta, fel, összefogódzni,
a végtelen csöppnyi lakói,
a táncunk már véget nem ér...
ne fáradjon el kicsi szárnyunk,
majd ott pihenőre találunk
a szent oltár fényeinél.
Az angyali harangszó csendül,
csak perdülj, csak fordulj, csak perdülj!
Az angyali harangszó csendül,
csak perdülj, csak fordulj, csak perdülj!
A csillagok távoli fénye,
mi szállunk az ádeni égbe,
az angyalok gyermeki népe,
a csillagok távoli fénye,
mi szállunk az ádeni égbe,
az angyalok gyermeki népe,
a csillagok távoli fénye,
mi szállunk az ádeni égbe,
az angyalok gyermeki népe,
a csillagok távoli fénye,
mi szállunk az ádeni égbe...

Bűnbánók:
Salve Regina!
Mint visszhang csendül a bűnös földről,
a bűnös földről szentséges trónodhoz a mennybe fel.
Kérlelő ének, s a hulló könnyek
legyőzik végleg a kínzó vétket,
tévelygő lelkünk békére lel.

Tehozzád könyörgünk remélve, bízva.
Puttók:
A csillagok fényén, a szellőknek szárnyán
csak perdül, csak fordul a gyermeki nép...

Az angyali harangszó csendül,
csak perdülj, csak fordulj, csak perdülj,
csak fordulj, az angyali harangszó csendül,
csak perdülj, csak fordulj, csak perdülj!
Mennyei seregek:
Szánd meg, szánd meg, szánd meg
a bűnös népet,
a vétkeiket szánd meg!
Bűnbánók:
Ave, Maria, gratia plena.

Puttók:
Az angyali harangszó csendül,
csak perdülj, csak fordulj, csak perdülj,
az angyali harangszó csendül,
csak perdülj, csak fordulj, csak perdülj, csak fordulj!
Mennyei seregek:
Szánd meg, szánd meg,
e bűnös népet szánd meg,
a vétkeiket szánd meg
Bűnbánók:
Ave, Marja, gratia plena.

Puttók:
Az angyali harangszó csendül,
csak perdülj, csak fordulj, csak perdülj,
az angyali harangszó csendül,
csak perdülj, csak fordulj, csak perdülj, csak fordulj!
Mennyei seregek:
Szánd meg, szánd meg,
e bűnös népet szánd meg,
e bűnös népet szánd meg,
e bűnös népet szánd meg,
e bűnös népet! Ave, ave.
Menyei seregek:
Vétküktől szenvedő halandó lelkek
kegyelmet kérnek, kegyelmet kérnek.
Kegyelmet kérnek, mind kegyelmet kér.
Bűnbánók:
Tehozzád, ím, könyörgünk bízva.

Bűnbánók, Puttók:
Ave, Maria, gratia plena.
Bűnbánók, Mennyei seregek:
Ave, Maria, gratia plena.

Bűnbánók:
Csüggesztő bűnbánat könnyekben árad.
Szánd ezt a fáradt, ártatlan népet,
kegyesen nézzed, ne hagyjad el.
Mennyei seregek:
Vétküktől szenvedő halandó lelkek
kegyelmet kérnek,kegyelmet kérnek.
Kegyelmet kérnek, mind kegyelmet kér.
Puttók.
A csillagok távoli fénye,
mi szállunk az ádeni égbe,
az angyalok gyermeki népe,
a csillagok távoli fénye.

Bűnbánók, puttók, mennyei seregek:
Tehozzád könyörgünk remélve, bízva.
Ave, Ave, Ave, Ave, Ave. Ah! Ah! Ah! Ah! Ah!
Áldjuk neved, angyalok égi ura,
a szentek és a szférák parancsolója!
Üdvözült lelkek, szép szárnyú arkangyalok
nagy Istene.
Szép szárnyú arkangyalok nagy Istene.

Bűnbánók:
Tengerzöld végtelen mélyén a mindenségnek
támad egy titkos egy szépséges ének,
dicsérve Téged, földöntúli jó,
földöntúli jó,
mennyekbe tör, mint égi szellő szárnya,
néked kiáltja: hála, hála!
Puttók.
Tengerzöld végtelen mélyén a mindenségnek,
áldott az Úr!
A mennyekbe tör, mint égi szellő szárnya,
néked kiáltja: hála, hála!
Mennyei seregek:
Tengerzöld szent mélyén a nagy mindenségnek
szépséges ének dicsérve Téged,
földöntúli jó, földöntúli jó,
mennyekbe tör, mint égi szellő szárnya,
néked kiáltja: hála, hála.


ELSŐ FELVONÁS

Három diák, négy polgár, két vadász:
Hova, hova?
A vadásztanya vár a zöldben.
Mi majd megnézzük a malmot.

Nyolc lány:
A dombon, a völgyben
olvad a hó, április int, vidám arccal ránk nevet
olvad már, április int.

Diákok, polgárok, vadászok:
Ti mit csináltok, pajtás?
A társasága fő.
Mi elmegyünk a várba.
Ott mindig akad sok jó kaland,
ömlik a sör, és a bunyók,
meg a lányok oly gyönyörűek.
Bolond fickó, így viszket tán a hátad?

Kórus:
Egy pohár!
Két pohár!
De jó, ha összecseng...
Es róla zeng!
Szerelmes csókos Szép leány!
Igyunk reá!
Igyunk, kacagjunk, daloljunk!

A tömeg:
Nézd hát!
Mennyi tüzes paripa.
mennyi tüzes paripa, dobog a pata!
A bohóc, a bohóc...
Éljen a, éljen a herceg!

Nézd hát, ott!
Mennyi tüzes paripa,
halld, hogy dobog a pata!
Jó madarász, a bohóc...
Nosza, éljen a herceg!

Hát éljen a herceg!

A herceg!

Ne állj elé, engedj utat!
Tiszteljük a herceg urat!
Aldás szálljon rája!
Káprázik a szemem, koma!
Harangzúgás, zene-bona!
Ne állj elé, engedj utat!
Tiszteljük a herceg urat...
Kísérd lépteit!

Káprázik a szemem, koma!
Harangzúgás, zene-bona!
Oda nézz, oda nézz, oda nézz, oda nézz! Ah!
Mennyi tüzes paripa, lovasok hada,
mennyi tüzes paripa, dobog a pata,
nosza, éljen a, éljen a,
éljen a, éljen a, éljen a herceg! Ah!

Faust:
Tavasz fénye derül, melenget lágyan,
roskad, omlik a hó már...
zöldek a tavaszváró távoli völgyek...
fut már a tél a messzi hegyekbe,
s oly vidám lesz az élet, szép a világ,
még csak szunnyadó bimbó a sok tarka virág,
de jő az ünnep, és a csiklandó napfény
A büszke polgárt cicomázva találja.

Wagner:
Sétálgatni önnel... számomra,
Doktor Úr, megtiszteltetés,
mert máskülönben én
megvetem ezt a durva népet.
Lapos énekük untat.

A nép:
Juhé! Juhé! Juheisza! Juhé!
Juhé! Juhé! Juheisza! Heisza! Hé! Ah! Hé!
A kedves, szép ifjú, án, eljött a táncba,
süvegtolla hattyú, és cifra ruhája.
Es ott, hol a nyárfa hűs árnya vár,
és ott, hol a nyárfa hűs árnya vár
sok Szép ifjú pár kezd rá a víg táncra.
Juhé? Juhé! Juhé!
Juhé! Juhé! Juhé! Ah!
tralalaralaralalala

Juhé! Lábam jól össze-vissza járja,
hogyha sántít a muzsikája.
Ah! Ah! Ah! Ah! tra la la
Juhé! Juhé! Ah!
Lábam jól össze-vissza járja,
hogyha sántít a muzsikája...
tra la la ra la la
A lábam össze-vissza jár, táncoljunk,
a lábam össze-vissza jár, kántáljunk,
járjad hát, dobbanjon a föld,
járjad hát, dobbanjon a föld,
járjad, víg a körtánc!
De jó!
Lábam össze-vissza járja.
Juhé! Juhé! Juheisza! Juhé!
Lábam össze-vissza járja.
Juhé, Juhé! Juheisza! Heisza! Hé! Ah! Eh!

Kacagnak a lyányok a körtánc hevében,
meglebben szoknyájok a hűs esti szélben.
S ha barna, ha szőke, ha csúnya, ha Szép,
ha barna, ha szőke, ha csúnya, ha szép,
oly peckesen lép, úgy simul a körbe,
és ott, hol a nyárfa hűs árnya vár,
sok Szép ifjú pár, nézd, most rákezd a táncra...
sok szép ifjú pár kezd a táncra,
sok szép ifjú Pár kezd a táncra,
kacagnak a körtánc hevében,
s ha barna, ha szőke, ha csúnya, ha szép.
Nyárfa hűs árnya vár,
sok ifjú, nézd, most rákezd a táncra,
sok szép ifjú pár kezd a táncra,
sok pár kezd a táncra,
kacagnak a lyányok a körtánc hevében,
sok szép ifjú pár táncra vár.
Sok szép ifjú pár kezd a táncra, a táncra.
Kacagnak a lyányok a körtánc hevében,
meglebben szoknyájok a hűs esti szélben,
a hűs esti szélben sok szép ifjú pár...
víg táncra, víg táncra, táncra vár.
Most víg táncra, víg táncra, táncra vár.

Faust:
Üljünk ide a kőre.
Harangszó csendül, száll a házak fölébe
az esti fényben... itt van az alkony.

Wagner:
Eljött a szellemóra,
kísértetet rejt a hűs esti pára,
hogyha nem vigyázol, hálóba ejt.
Menjünk, a láthatárt a köd elborítja.
Oly jó a sötét éjszakán hazatérni.
Kit nézel, mester,
az esti félhomályban ily figyelemmel?

Faust:
Miféle fekete barát
sündörög lopva odakünn a mezőn?

Wagner:
Figyelem én is már jó ideje őt,
nem veszek észre semmit rajra.

Faust:
Alaposabban nézd meg!
Kinek vélnéd e frátert?

Wagner:
Kolduló jámbor szerzet, járja az útját.

Faust:
Nézd csak jobban.

Milyen kínlódva tekeredik a lába,
köröket róva, ahogy közeledik hozzánk.
Oh, mintha fölcsapna a tűz, ahova lép!

Wagner:
Ah! Fékezd képzelődő szellemed,
csapongó lelkedet,
Hisz ez egy fekete ruhájú szerzetes...

Faust:
Hurkokat formáz, ahogyan idetart.

Wagner:
Félénken járja megszokott útját,
én ismeretlenek zavarjuk kissé.
Ah! Fékezd képzelődő lázas szellemed,
csapongó lelkedet, doktor úr.

Faust:
Hogy szorul a hurok... közeledik, jaj

Wagner:
Ugyan már?
Egyszerű szerzetes, nem pedig kísértet.
Imákat mormol, rózsafüzért morzsol.
Doktor úr, menjünk.

Kórus:
A kedves Szép ifjú, ím, eljött a táncba.
Ha barna, ha szőke, ha csúnya, ha szép.

Faust:
Zsongító hűs alkony elborítja már a tájat,
éji erdőn, néma úton már senki se jár,
Oly jó a csendes otthon, átjár a béke, a béke,
s a titkos vágy.
A sanda szenvedélyek
most mind nyugovóra térnek,
és már csak azt érzem, hogy áldott az ember,
hogy dicső az Úr!
Ah! Zsongító hűs alkony,
ím, a Biblia van már kezemben, és a szívem,
a szívem szent lángra gyúl.

Olá! Ki ordít? A barát! Mi a kő?...
Meglátogatni cellám, nem engedem meg néked,
hogyha így ordítsz...
nahát?... Csak nézel, és nem mozdulsz...
de furcsa ez a fantom, aki a nyomomba’ jár.
Fúria, kísértet, vagy démon, egyre megy...
lebírja mindet Salamon király bűvös jele.

Mefistofele:
Mennyi hűhó, uram, parancsolj vélem.

Faust:
Te voltál hát a barát köpenyében?
Jó lovag úr, ó, de mulatságos tréfa.
Hogy hívnak, felelj!

Mefistofele:
Ezt az ostoba gyermeteg dolgot,
de furcsa, hogy te kérded,
kinek a szó nem fontos, csak az élet.

Faust:
A szellemvilágban a névnek hatalma van,
benne rejlik a lényeg.
Mondd meg hát, ki vagy te mégis!

Mefistofele:
A nagy őserő része,
amely mindig csak a rosszra vágyik,
s amit tesz, mégis jóra válik.

Faust:
Mondd, mi e ritka,
rejtelmes, régi szavaknak a titka?

Mefistofele:
Az vagyok, ki megtagadja
a földi szépet,égi jót.
Boldogít, ha felbosszantja
szóm a gőgös alkotót.
Célom egy: pusztuljon minden,
rontani, mi készen áll, rontani, mi készen áll.
Féktelen szellemem önmagára így talál,
önmagára így talál, önmagára így talál...
ott a jó, ott a jó,
hol a bűn, az úr a vétek,
hol a bűn, az úr a vétek,
hol a bűn az úr, a bűn, a rossz, s a halál.
Rö-hö-hö-hö-gök, ha képetekbe vághatom:Nem!
Ve-he-hesszetek, nincsen bennem szánalom.
„Nem”. E földön nincs jó,
harsan máris gúnyos ajkamon a füttyszó,
füttyszó, füttyszó, füttyszó, füttyszó? Eh!

Mindenségnek rút fonákja, az vagyok,
mi rejtve van,
ő kreált, a vak homály, hogy visszatérjen általam.
Most az átkos fény az úr, Ő bitorolja birtokom,
bitorolja birtokom,
nemsoká, nemsoká
eljön majd az én napom,
eljön majd az én napom,
eljön majd az én napom,
győzök én, győzök én,
s ezt a gyűlölt mindenséget,
s ezt a gyűlölt mindenséget,
Ezt a mindenséget széjjelrombolom!
Rö-hö-hö-hö-gök, ha képetekbe vághatom: "Nem!"
Ve-he-hesszetek, nincsen bennem szánalom.
„Nem!” E földön nincs jó,
harsan máris gúnyos ajkamon a füttyszó,
füttyszó, füttyszó, füttyszó, füttyszó! Eh!

Faust:
A káosz szülötte vagy.

Mefistofele:
És ha a társaságomra vágynál,
szívesen fogadnám ebben a percben,
a jó barátod lennék,
vagy a szolgád, ha épp ezt akarnád.

Faust:
S cserébe mit kérsz, ha szolgálni fogsz engem?

Mefistofele:
Ráérünk ezzel.

Faust:
Nem, csak mondjad, s világos szókkal!

Mefistofele:
Ezen a földön szolgállak téged, teljesítem nyomban,
amit csak kívánsz, ám ott lenn,
megérted, minden fordítva lesz.

Faust:
Hogy ott mi lesz majd, csöppet sem érdekel.
Ha rajtakapnál,
hogy megpihennék lustán, s nyugodna lázas lelkem,
ha tétlen hevernék önmagammal telten,
ha szólnék a múló pillanathoz: állj meg,
oly szép vagy, el ne szállj még, haljak meg nyomban,
nyeljen el a mélység!

Mefistofele:
Legyen?

Faust:
Áll-e az alku?

Mefistofele:
Itt a kezem.

Itt van az óra, pattan a szolga,
este ma pompás orgia vár,
és e csinos, fürge inas
mától a gazda kedvibe jár.
Itt van az óra, pattan a szolga,
este ma pompás orgia vár,
és e csinos, fürge inas
mától a gazda kedvibe jár.

Faust, Mefistofele:
Itt van az óra, pattan a szolga,
este ma pompás orgia vár,
és e csinos, fürge inas
mától a gazda kedvibe jár.  

Faust:
Itt van az óra, pattan a szolga,
pattan a szolga, itt van az óra,
pattan a szolga, és az inas,
ah, mától a gazda kedvibe jár, kedvibe jár,
kedvibe jár, kedvibe jár, kedvibe jár!
Mefistofele:
Itt van az óra, pattan a szolga,
pattan a szolga, itt van az óra, pattanok én,
ah, mától a gazda kedvibe jár, kedvibe jár,
kedvibe jár, kedvibe jár, kedvibe jár.

Faust:
És mikor fogunk hozzá?

Mefistofele:
Máris!

Faust:
No jó, gyerünk hát. Hova megyünk?

Mefistofele:
Ahova tetszik.

Faust:
Hogyan indulunk el?
Hol vannak lovaink, a hintó s a szolgák?

Mefistofele:
Nézd, ez a bűvös palást téged vár.
Szárnyain máris messze szállunk...

MÁSODIK FELVONÁS

Margit:
Ilyen bölcs és fényes lovag
biztos szörnyen unja tán,
mit oly ügyetlen szavakkal
mond egy egyszerű leány.

Faust:
Bíbor ajkad édes hangját
hallgatni oly élvezet.
Mondd csak, mondd hát...

Margit:
Ó, meg ne csókolja ez érdes, csúf kezet,
nem, nem, nem, lovag úr!

Mefistofele:
Mondhatom, kellemes egymagam járni,
az élet útjait mind kipróbálni,
az élet útjait mind kipróbálni.

Márta:
Ah! Ah? Ah! Ah?
Mefistofele:
Ámde, ha jő a perc, s minden elhágy,

hideg a halálos özvegyi ágy
hideg a halálos özvegyi ágy.

S ó‚ jaj, már borzadok, látom a véget.
Úgy van, úgy Van, ó,jaj!
Márta:
Ej, minek félni, még hosszú az élet,

hosszú az élet, hosszú az élet,
Ne féljen hát!

Faust:
Vakmerőség, jól tudom, mit kérek tőled, édesem,
Ám, ha arcod bámulom, a vágy eláraszt teljesen.

Margit:
Fáj e szó, elönt a bánat,
és a kedvem elborul,
hogy ily könnyűvérű lánynak
gondol engem, lovag úr.

Sokat sírtam, sokat sírtam,
ám, minden hiába már,
elfeledni önt nem bírtam.
Mefistofele:
Ah! Ah!
Márta:
Ah!Ah!

Faust:
Két karom csak téged vár.

Mefistofele:
Egy csinos, házias asszony oly ritka,
a régi mondás is ezt tanítja,
a régi mondás is ezt tanítja.

Márta:
Csak nem?

Mefistofele:
Ritka, bizony.

Márta:
Jó uram, ön tehát agglegény?

Mefistofele:
Már régen nem hiszek a nőknek én.

Márta:
Soha egy dobbanás, soha egy álom,
soha egy dobbanás, soha egy álom
nem lehet úrrá kemény szívén?

Mefistofele:
Már régen nem hiszek, már régen nem hiszek,
már régen nem hiszek a nőknek én,
már régen nem hiszek, már régen nem hiszek,
már régen nem hiszek a nőknek én.
           
Ah! ah!
Ah! Ah!

Margit:
Mondd el most nékem, Henrik, hiszed-e az Istent?

Faust:
Meg nem bántanék senkit, ki benne talál mindent.
Más vagyok én:
a végtelen, jótevő szeretetet vallom.

Margit:
Már látom,
neked a vallás nem jelent sokat, Henrik.

Faust:
Figyelj rám, te bájos, angyali lány!
Ember nincs, aki érti e szókat:
Hiszem Istent;
s vajon tudhat-e bármit a gúnyolódó álszent,
aki azt mondja rólam:
Nézzétek Őt, ez nem hisz.
Járja át a szíved dobbanón
ősi, mondhatatlan igazi érzelem.
Bárhogy hívhatod ez elragadtatást,
e szent nagy titkot: Égi úr, födi vágy,
nincs semmi más a névben,
csak mit a szíved érez.
Elszáll a szó a szélben.
Ah! Bárhogy hívhatod ez elragadtatást,
e szent nagy titkot: égi Úr, földi vágy.

Margit:
Most el kell mennem, jó éjt,
most el kell mennem, jó éjt,

Jó éjt, el kell most mennem.

Faust:
Mondjad, gyakran vagy egymagad otthon?

Margit:
Anyám és én, ez a én kicsiny családunk.
Hajnalban ébredek, olyan sok a munka;
a háztartás a dolgom, s este, ha pördül a rokka.
S oly akkurátus édesanyám, kicsi a házunk,
és egyszerű az élet, napjaim gyorsan telnek.

Faust:
Mondd, mikor jön el már a várva várt édes óra,
szívem szíveddel végre amikor összefonódna?

Margit:
Anyámmal alszom, és őnéki oly éber az álma...
ha észrevenné, én bele is halnék...

Faust:
Nézd csak, drága, figyelj! Három csepp ebből,
ha az italába kerül,
anyád majd mélységes enyhülést adó álomba merül.

Margit:
Biztos, hogy semmi baj nem lesz édesanyámmal?...

Faust:
Az biztos, az biztos!
Fogd hát, te bájos arcú mennyei angyal! Ah! Ah!

Margit:
Ó, nagy Isten, ez csak álom!
A szerelmet nem ismertem,
édes, titkos vágyban várom,
át a testem-lelkem,
járja át a testem-lelkem,
járja át a testem-lelkem, várlak!
Márta:
Ez nem tréfa, jó uram,
ön tehát még agglegény,
ó, ez nem tréfa, jó uram,
Nos, ön tehát még agglegény?
Ó, ez nem tréfa, jó uram,
nos, ön tehát még agglegény? Ó, jöjj!
Faust:
Ó, nagy Isten, ez csak álom,
a szerelmet nem ismerte,
édes, titkos vágyban várom,
járja át a testét-lelkét,
Járja át a testét-lelkét,
testét-lelkét járja át, jöjj!
Mefistofele:
Réges-rég nem hiszek,
réges-rég nem hiszek én már a nőknek,
réges-rég nem hiszek,
réges-rég nem hiszek én már a nőknek,
réges-rég nem hiszek,
Réges-rég nem hiszek én már a nőknek.
Szép és dolgos asszony
olyan ritka, ritka biz’ ám, úgy ám!

Margit:
Oly édes, titkos vágyban várlak.

Faust:
Ah, édes, titkos vágyban várlak...

Margit:
Jó éjt, futok, futok, hamar, hamar.
Faust:
Maradj, maradj, Margit, Margit!
Márta:
Eredj, eredj, hamar, hamar!
Mefistofele:
Márta, Márta, Márta, Márta!

Margit:
Futok, fhtok, hamar, hamar.
Faust:
Margit, Margit, maradj, maradj!
Marta:
Futok, futok, eredj, eredj!
Mefistofele:
Márta, Márta, Márta, Márta!

Margit:
Futok, futok, futok,... ah, ah, ah...
futok, futok, ah, ah, ah, ah,
futok, futok, futok, futok, ah, ah, ah,
Imádlak, imádlak!
Márta:
eredj, eredj, eredj, eredj,
futok, futok, futok, futok,
eredj, eredj, eredj,...
ah, ah, ah, ah, futok, futok, futok,...
ah, ah, ... Imádlak, imádlak!
Faust:
Édes szívem, maradj, maradj,
miért futsz el, miért futsz el?
Margit, Margit, Margit, Margit,
miért futsz el, miért futsz el?
Megvagy, megvagy, megvagy, megvagy!
Ah, ah, ah, ... Imádlak, imádlak!
Mefistofe1e:
Miért futsz el, miért futsz el?
Márta, Márta, Márta,...
Miért futsz el, miért futsz el?
Megvagy, megvagy, megvagy, megvagy!
Ah, ah, ah,… Imádlak!


Boszorkányszombat

Mefistofele:
Fel, csak járjad, csak járjad, csak járjad,
az éjszaka, fárad a lábad,
Fel, csak járjad, csak járjad, csak járjad!

Fel, csak járjad, csak járjad, csak járjad,
míg az Ünnepi fáklya kigyúl...
Kórus:
Csak járjad, csak járjad, csak járjad,
a Sátán az Úr,

Mefistofele:
…odafönn, hol a Sátán az úr.

Kórus:
… a Sátán az úr.

Mefistofele:
Fut az éjszaka, fárad a lábad,
fel csak járjad, csak járjad, csak járjad!

Kórus:
Csak járjad, csak járjad, csak járjad,
csak járjad!

Faust:
Lidércfény!

Mefistofele:
Lidércfény!

Faust:
Tüzecske, manócska, elémbe kerülj,
röppenj ide hát, ne legyünk egyedül,
te Szép kicsi lángcsepp, te Szép kicsi lángcsepp,
a fényt ide hintsed, a fényt ide hintsed,
a fényt ide hintsed, tüzecske, manócska,
te szép kicsi lángcsepp.

Mefistofele:
Csak járjad, csak járjad!
Csak járjad az utat, tüzecske, manócska,
elémbe kerülj,
röppenj ide hát, ne legyünk egyedül,
te szép kicsi lángcsepp, te szép kicsi lángcsepp,
a fényt ide hintsed, a fényt ide hintsed,
a fényt ide hintsed.
Csak járjad, csak járjad!
Faust:
Tüzecske, manócska, elémbe kerülj,
röppenj ide hát, ne legyünk egyedül,
te szép kicsi lángcsepp, te szép kicsi lángcsepp,
a fényt ide hintsed!
Lidércfény, lidércfény.

Mefistofele:
Csak figyelj!
mozdul az erdő, a sok fenyőfaóriás
tombolva rázza vén ágainak karját.

Kórus:
Ah! Ah! Ah!

Mefistofele:
No, halld hát, no, halld hát!
A völgyek mély ölében
üvöltés támad, ezer torokból tör föl a hang...
Már útra kék a pokolbéli banda...
Ó, nézd, de pompás! A hegy, a felhő,
a sötét égbolt,
fújják őrjöngve már, zengik az ódát.

Boszorkányok:
Csak mászom, csak kúszom, az idő úgy sürget,
a Sátán a csúcson már trónjára ül...
a boszorkányszombat a legnagyobb ünnep,
Szép jutalmat kaphat, ki élre kerül,
a boszorkányszombat a legnagyobb ünnep,
szép jutalmat kaphat, ki élre kerül.
Fel, fel, fel, fel!...

Férfi boszorkányok:
Fel, fel, fel, fel!

Boszorkányok:
Fel, fel, fel, fel, fel!

Férfi boszorkányok:
Fel, fel, fel, fel!

Boszorkányok, férfi boszorkányok:
A boszorkányszombat a boszorkányszombat!
Szombat!

Férfi boszorkányok:
Csak rajta, csak rajta, az idő úgy sürget,
a többi már járja fenn féktelenül.
A boszorkányszombat a legnagyobb ünnep,
szép jutalmat kaphat, ki élre kerül.
A boszorkányszombat a legnagyobb ünnep,
szép jutalmat kaphat, ki élre kerül.
Fel, fel, fel, fel!

Boszorkányok:
Fel, fel, fel, fel!

Férfi boszorkányok:
Fel, fel, fel, fel!

Boszorkányok:
Fel, fel, fel, fel!

Boszorkányok, férfi boszorkányok:
A boszorkányszombat, a boszorkányszombat!

Örökre meg vagyunk mentve már!
Örökre meg vagyunk mentve már!
Hí! Saboe! Saboe!

Mefistofele:
Nagy királyotok, Mefistofele eljött ide!
Rémítő fajzatok, halljátok-e?
Most boruljatok térdre mind elém a porba le!
Rémítő fajzatok, halljátok-e?

Kórus:
Nagy király, nagy Mefistofele, urunk vagy te;
a porba mind eléd boruljunk le;

Mefistofele:
Népeim,
Ím, itt a nagy király, ló elfoglalja trónját,
Ki elfoglalja trónját!
Nos, jogarát, s palástját hozzátok hát hamar!

Kórus:
Íme a palástod, nagyságos úr!
Ezentúl mindenhol te vagy az úr!
Nagyságos Úr.
Te vagy az Úr.

Mefistofele:
E trónon leszek zsarnoki kényura
e vad, kegyetlen népnek, e vad, kegyetlen népnek.
De Vágyom az egész kerek Földet marokra fogni én,
marokra fogni én.

Kórus:
Fújjad a lángot az üst peremén,
keverd a pépet az üst fenekén,
járjad a táncot az üst tetején,
járjad a táncot az üst tetején!

Fogjad, nagy herceg Úr,
Ím, a világ.

Mefistofele:
Nézz e törpe puszta gömbre,
egyre szökken, föl-le, föl-le.
Jár az űrben körbe-körbe,
reszket, bömböl, épít, rombol,
zordok a csúcsai, nyájas a völgye,
nézz a Földre!

Szörnyű látványt göcsörtös hátán
él egy romlott, kegyetlen fajzat,
bűnös, durva, agyafúrt, gyáva,
bűnös, durva, agyafúrt, gyáva,
orvul maga ellen fordul,
készen minden aljas bűnre...
nézz a Földre.

Mese néki csak a Sátán,
gúnyolódik a hatalmán,
mese néki, ami égi...
Uram Isten, de jó a kedvem,
Uram Isten, Uram Isten,
de jó a kedvem!
látom mindjárt összetörve...
Ah, ah, ah,ah!
Nézz a Földre! Nézz a Földre~

Kórus:
A táncra! A táncra!
A táncra! A táncra!
Csak rúgja a lábad a port örömébe’!

A földi világnak, ím, csúfos a Vége,
s a romjai közt, hol a semmibe látsz,
tomboljon e féktelen ördögi tánc!
A földi világnak, Ím csúfos a vége,
s a romjai közt, hol a semmibe látsz,
s a romjai közt, hol a semmibe látsz,
Ah, tomboljon az ördögi tánc.

Tomboljon, tombol e féktelen ördögi tánc!

.s a romjai közt, hol a semmibe látsz,
íme, tombol e, tombol e, tombol
e féktelen ördögi tánc.
Csak rúgja a lábad a port örömébe’!

Fel hát!
Csak rúgja a lábad a port örömébe’,
a földi világnak, a földi világnak,
Ím csúfos a vége, a vége,

Fel hát!
világnak, a földi világnak,
ím, csúfos a Vége, a vége,

A földi világnak, Ím csúfos a vége!
s a romjai közt, hol a semmibe látsz,
ah, tomboljon ez ördögi tánc.

tomboljon, tombol e féktelen ördögi tánc

s a romjai közt, hol a semmibe látsz,
íme, tombol e tombol e, tombol
e féktelen ördögi tánc.

Faust:
Figyelj, figyelj!
Nézd, távol, ott, hol elborul az ég,
látód-e azt a sápadt, bánatos leányt?
A lába lassan lép, mintha láncra lenne Verve.
Ah, de szörnyű kép... szánalmas látvány,
mintha ő lenne az, ő lenne Margit!

Mefistofele:
Rá se pillants, fordíts hátat!
Rémkép, félrevezető,
hogyha meglát, szörnyen árthat,
szíved, megbűvöli ő.
Rá se pillants,
e kép itt, mint medúzafő, halálra rémít!

Faust:
Ez a mennyei szempár,
tágra nyitva, mintha már nem élne,
s keble halmai, mit annyiszor csókoltam én!
Igen... Ő az, Margit, szerelmesem, ah,
szerelmesem!

Mefistofele:
Rá se pillants, fordíts hátat,
Margitnak csak te hiszed őt.

Faust:
Ah, látod ott a nyaka körül
hogy virít a vérpiros szalag...

Mefistofele:
Megbénító, szörnyű Gorgó,
Perseus vágta le a főt!

Kórus:
Ah! fel, csak mászom, csak kúszom, az idő úgy sürget

a Sátán a csúcson már trónjára ül;
a boszorkányszombat a legnagyobb Ünnep,
Szép jutalmat kaphat, Id élre kerül,
a boszorkányszombat a legnagyobb ünnep,
szép jutalmat kaphat, ló élre kerül.

 Sabba, Sabba, Saboe!

Sabba, Sabba, Saboe!

A boszorkányszombat, a boszorkányszombat!

( Sabba, Sabba,
hát a táncra a táncra, a táncra,
a táncra fel hát, fel hát!
Saboe, har Sabbah!
Fel hát a táncra, a táncra, a táncra, a táncra fel hát,
fel hát, fel hát a táncra fel hát, fel hát a táncra!
Saboe! Saboe!
A táncra fel hát, a táncra, a Sátán fenn a csúcson,
a Sátán úgy sürget.

Sabba, Sabba, Sabba, Saboe!
fel hát a táncra, a táncra, a táncra,
a táncra fel hát, fel hát,
Saboe har Sabbah!
fel hát a táncra, a táncra, a táncra, a táncra fel hát,
fel hát, fel hát, a Sátán úgy sürget.
fel, táncra fel hát, Saboe,
járjuk a táncot, a táncra hát, a táncra hát,

Sabba, Sabba, Sabba, Saboe,
fel hát a táncra, a táncra, a táncra,
a táncra fel hát, fel hát,
Saboe har Sabbahi Sabbah!
a táncra, a táncra, fel hát, a táncra fel.
Fel hát a táncra, a táncra,

a táncra, a táncra fel hát.

Sabba, a táncra, a táncra, a táncra fel hát.

Saboe, a táncra, a táncra, a táncra fel hát,
a táncra fel hát, fel hát, fel hát~
Ah, Saboe, fel a táncra, fel hát, fel hát, fel hát,
fel hát, fel hát, fel hát.

Fel ~ táncra, a táncra fel hát
táncra fel hát, fel hát, fel hát, fel hát

Csak mászom, csak kúszom, az idő úgy sürget,
a Sátán a csúcson már trónjára ül,
a boszorkányszombat a legnagyobb ünnep,
szép jutalmat kaphat, ló élre kerül,
a boszorkányszombat a legnagyobb ünnep,
Szép jutalmat kaphat, ló élre kerül.
Sabba, Sabba, Saboe!
Sabba, Sabba!
A boszorkányszombat, a boszorkányszombat!

Sabba, Sabba, Saboe!
Fel hát a táncra, a táncra, a táncra,
a táncra fel hát, fel hát,

Sabba, Sabba, Sabba, Saboe,
Fel hát a táncra, a táncra, a táncra,
a táncra, fel hát a táncra,

Saboe har Sabba,
fel a táncra, a táncra,
a táncra, a táncra fel hát!

Fel, a táncra, a táncra, a táncra fel hát!
Sabba, a táncra fel hát, fel hát

Sabba, a táncra, a táncra

a táncra fel hát, fel hát

táncra, a táncra, a táncra, a táncra fel hát

Saboe, Saboe, Saboe

A táncra, a táncra, a táncra fel hát!

Fef hát, fel hát a táncra,
fel hát a táncra, fel táncra hát!

Fel, csak niászom, csak kúszom, az idő úgy sürget
a Sátán a csúcson már trónjára ül.
Sabbah, Sabbah, Sabbah
Saboc hat Sabbah!
Sabba, Sabba, Sabba,


HARMADIK FELVONÁS

Margit:
Árva gyermekem az éjjel
messze vitték, tengerbe dobták,
szörnyű kínok tépnek széjjel, megfojtottam,
ők azt hazudták.
ó, be fázom, sötét a börtön,
árva lelkem~ vesztire vár,
mint a vadmadár az erdőn
messze száll, messze száll, messze-messze száll.

Ó, irgalmas ég!
Jó anyám, jaj, mindég álmos, föl sem ébred,
elaludt mélyen...
szörnyű rémület fog el most, megmérgeztem,
azt mondják nékem,
Ó, be fázom, sötét a börtön,
árva lelkem vesztire vár,
s mint a vadmadár az erdőn
messze száll, messze száll, messze-messze száll.
Ah, irgalmas ég!

Faust:
Mentsd meg őt!

Mefistofele:
Ki taszította pusztulásba?
Én? Vagy te? Megteszem, mit tudok.
Fogjad, a kulcsok... a porkolábok alszanak...
künn a táltosok fölnyergelve, szökésre készen...

Margit:
Irgalmas ég, már jönnek... ők azok, jaj nekem!
Olyan szörnyű a halál...
Ne félj, ne félj, az vagyok, aki megment.

Margit:
Egy férfi... te vagy... irgalmas légy...
könyörülj meg...

Faust:
Légy csendben! Margit, Margit!

Margit:
Szent ég, a hangod hallom, ah, édes,
vigyél el innen, ah, újra élek...
Látod, itt van az utca,
ahol először láttalak meg téged...
mi meg itt Márta kertje...

Faust:
Ó, jöjj, o,jöjj már...

Margit:
Maradj még, maradj még...

Faust:
Siess, mert rettentő ára lesz, ha rajtakapnak...

Margit:
Hát meg se csókolsz? Hát meg se csókolsz?
Ah, a te ajkad hideg...
Hát elszállt már a szerelmed?

Faust:
Hallgass!

Margit:
Ó, te jóságos, leveszed a láncom,
tudod-e, kit mentsz meg, te jámbor...


hisz mérget adtam Szegény anyámnak inni,
és megfojtottam a kisbabámat én...
Ó... add a kezed, jöjj, el ne menjél...
a sírokról kell beszélnem...
amiket holnap fogsz ásni...
ott... arra, hol a legzöldebb fú van...
oda fektesd anyám, ahol a legszebb a temető....
arrébb, de közel hozzá,
ott legyen az enyém, az én szegényes sírom,
s a kisbabámat fektesd keblemre majd.

Faust:
Jöjj, kérve kérlek, no, jöjj hát...

Margit:
Nem, kárhozatba vinné! engem...
Nem, minek mennék, ~‚ mondd, hova sietsz...
veled nem megyek én... és aztán...
Az élet nekem csak kín; mi dolgom a földön?
Lesni kolduskenyérre, rongyokban járva,
s rettegve, várva hordozni bűneim szörnyű súlyát.

Faust:
Ó, nézz reám, úgy kérlek, ah!
Halld meg, szerelmesednek hangja kérleli
Jöjj hát velem!

Margit:
Jó, hát menjünk, egy álombéli menedékre vágyom,
ahol majd mindörökké együtt élhetünk.

Margit, Faust:
A távoli, távoli tájon,
a ködbevesző óceánon
ott messzire, messzire kint,
a végtelen víz közepébe,
a béke, a csend menedéke,
a k~k sziget hívogat, int.
A napsugaras szelíd éden
a zord vihar enyhületében
Oly szép, nyugodalmas e táj,
de jó menekülni tevéled vágyódva,
szeretve, remélve, sietve
oda, hol álmaink szigete vár.
De jó menekülni tevéled,
de jó menekülni tevéled
vágyódva, szeretve, remélve,
oda, hol álmaink szigete, álmaink szigete vár...
a távoli, távoli tájon
a távoli, távoli tájon...

Mefistofele:
Kél a nap!

Margit:
Ah, ő van itt, a Sátán!

Faust:
Megmentlek én, akár a vérem árán!

Margit:
Ó, ne menj el hát, ne hagyj itt véle!

Mefistofele:
Meddig várjak még, múlik az óra,
Zeng a közeledő vég vad harsonaszója.

Margit:
Ó, Istenem, a kísértéstől mentsd meg a lelkemet,
a kísértéstől védjél meg!

Már eljöttek értem, a láncaim húznak,
ó, irgalmas Isten, ó, irgalmas Isten,
Ím, itt van a vérpad, Ím itt van a vérpad,
nagy ég, ah, ó jaj, a fejem fölött látom,
Hogy villan a bárd, hogy villan már a bárd.
Mefistofele:
No jertek, no jertek, mikor lesz már Vége,
a nap rögtön felkel a hajnali égre,
a nap rögtön felkel a hajnali égre,
no jertek, no jertek, mikor lesz már Vége,
a nap rögtön felkel a hajnali égre,
a táltosok lábán szikrát vet a patkó,
no, menni kell már, fel hát,
induljunk, fel hát!
Faust:
A kísértetekkel ne vívjad a harcot,
nyugodj meg, szerelmem, derüljön az arcod,
a sóhaj, a sírás hiába ez órán,
no, menni kell mér, fel hát,
induljunk, fel hát!

Miért születtem én!

Meflstofele:
Nocsak!

Margit:
Ki áll ott a küszöbön, ki áll ott?
Te szörnyeteg, Misericordia!
E szent vezeklő helyre
ez átkozott miért jött?
Áh! Kergesd el, különben elragad!

Faust:
Jöjj, vár az élet, jöjj vár az élet, Margit!

Mefistofele:
Jertek, vagy mind a ketten bárd alá kerültök!

Margit:
Kél már a sápadt hajnal...
Eljött a végső óra... nászunkra vártunk
ma véled, boldog ... találkozóra.,,
elveszve minden, már végem!

Faust:
Ó, jaj, iszonyat!

Margit:
Titkolj, tagadj meg, felejts el,
felejtsd el azt, hogy szerettél engem,
azt, hogy a szívem tiéd, én!
E szegény bűnös lánynak majd megbocsát az ég...
Megbocsát majd az ég.

Szent nagy Isten... Te válts meg...
és ti fönn a mennyben el ne hagyjatok,
Mentsétek meg a lelkem!

Mefistofele:
Elkárhozott.

Faust:
Ó, átok!

Margit:
Ó, Henrik, borzadok tőled!

Kórus:
Megváltva!

Mefistofele:
Gyerünk, Faust!

NEGYEDIK FELVONÁS

Heléna:
Mélázó holdkorong
bágyasztó fényei csillognak sápadón.

Pantalis:
Zengjen!
Áradó balzsamok szállnak
a templomok harmatos kertjein.

Heléna:
Szóljon.
Tengeri istenek szépséges lányai
járnak a vizeken...

Pantalis:
Zengjen!

Heléna:
Levél se rezdül, ragyog a holdfény,
sziréndal csendül, sziréndal csendül,
Szerenád zendül.

Faust:
Heléna, Heléna, Heléna, Helénai

Heléna:
Elfáradt vándor,
Csak járjad e lankás, e hullámos partokat.

Pantalis:
Zengjen!
Hívogat, esdekel
virágos útjain szerelmes énekünk.

Heléna::
Szóljon.
Jöjj velünk, hallgasd a szirének ajkain hogy kél a dal.
Levél se rezdül, ragyog a holdfény,
Sziréndal csendül, sziréndal csendül, szerenád zendül.

Pantalis;
Zengjen, szóljon, sziréndal csendül, zendül.

Faust:
Heléna, Heléna, Heléna, Heléna...

Mefistofele:
Ím, a klasszikus boszorkány éjjel.
Mindent tudni akartál, nézz itt is széjjel,
a mesék birodalma ez,
a mesék birodalma ez a táj,
bölcsebb tanácsot most tőlem ne várj,
jártad a mélyét, most járd be magasát!

Faust:
Kóstolni jó lesz zengő nyelvének varázslatos ízét!
Itt vagyok görög földön,
betölti szívem-lelkem a hő szerelmi vágy!

Mefistofele:
Ott északon, a sok Vén banya közt
rettegve tisztelt úr vagyok én,
ám ezeket ha látom, magamat se találom.
Bezzeg otthon a kátrány bűze, meg a csípős gyantaszag
jólesőn csiklandozza orrom.
Ám ennek nyomát sem érzem itt e szent görög földön.
Dc nézd c táncoló, röpködő népet!
De vidám ez a hölgysereg, na lássuk!

Kar:
Hódolva ünnepel, szép Heléna, néped,
lejtsünk szép táncokat, zengjenek hangszerek!
Égő naphoz hasonló mennyei arcod,
ragyog, mint fénysugár a hajnali égen.

Heléna:
Sötét gyilkos éjjel,
véget nem érő gyászos, rémséges trójai éjjel!
Szörnyű bűntudat kínoz!
Éjsötét, sűrű porfelleg támad,

Kar:
Békét!

Heléna:
Összekoccanó pajzsok,
ezer harci szekér, s a sok kővető gép robajától
megremeg az ág.
Óriás vérkígyó tekereg a földön.

Kar:
Istenek! Istenek!

Heléna:
És bömbölve törnek ránk alvilági démonok,
vad haragjuk mint az éles penge.
Trójának csúcsos tornyai meredeznek a füstből,
sok fenyegető lándzsa.

Kar:
Heléna!

Heléna:
S a házakat nyaldosó tűzre
harcosok rettenetes árnya vetődik
sötét Óriási arcok, égő házfalak dőlnek,
ropogó máglyák, ó,jaj!
S végül a semmi... néma csend ül,
hol Trója állott.

Kar:
Kijön? Kijön?
De furcsa, de szép ez a látvány!
Ez a nagyszerű hős, aki ott áll!
Milyen mély néma bánat ül szerelmes arcán!
Fordulj felé, úrnőnk, fordulj meg, nézz te is őrá!

Faust:
Végtelen égi szépség, eszményi tiszta forma,
eléd borul a porba vágyó szerelmes Szívem.
Tekints reám, elönt varázsod,
ezüstös pillantásod, mint a holdfény, ha rám Süt,
mint napsugár ha csillan, mint napsugár, ha csillan,
mint napsugár, ha csillan,
eléd borul a földre szerelmes, vágyó,
szerelmes, vágyó szívem,

Heléna:
Ajkadra forr az ajkam, s szívem Olyan boldog,
nálam büszkébb nincs ma, se földi nő, se égi nimfa,
s földöntúli vágyban kívánom, akarom a csókod!
Ajkadra forr az ajkam, ajkadra forr az ajkam,
ás a szívem olyan boldog. Ah, boldog.
Pantalis:
Ah, két szép szerelmes isten!
Ah, két szép szerelmes isten!
Nézz hát! Égi páros!
Faust:
Ártatlan lányarc szép földöntúli képe,
kit úgy szerettem régen egy rég letűnt világban
nem kísért már, fenséges pillantásod rabul ejtett,
ragyogóbb a te arcod, mámorban égek érted!
Mámorban égek érted!
Reám tört a boldog szenvedély,
mámorban égek érted, magasztos vágy,
fenséges szenvedély tört rám.
Nereo:
Oly csodaszép pár ez, égi pár ez!
Nézd csak, oly szép e pár itt!
Csodás Szép égi pár!
Ó, a szerelem, a mámor, mámor, mámor!
Mefistofele:
Nézd csak, nézd csak, oly csodaszép ez a két szerelmes,
figyeld, figyeld, nézd csak!
Oly csodaszép ez a pár!
Csend legyen Ott! Csend legyen Ott!
Szerelmes vágy a mámor, a mámor!
Kar:
Oly csodás ez égi pár, szerelemre termett,
akár Endimion, s Szeléne égi mása...
a Szerelem, a vágy... gyönyörű, gyönyörű...
gyönyörű, gyönyörű.,, csodás égi pár!
A mámor, mámor!
Oly csodás e szerelmes pár!
Az istennőt a vágy istene csábítja csókra,
vágyva nézi, gyönyörű, kívánja csókját, gyönyörű!
Csodás égi pár!
Szerelmes vágy a mámor, mámor!
A szerelem, a vágy, a mámor, mámor!
Két szép szerelmes isten, égi szerelmes Pár,
két szép szerelmes isten vágyva nézi, várja csókját,
szép pár, oly gyönyörű!
A szerelem, a mámor, mámor!


Heléna:
Ó, de szép szavak, beszélj, beszélj,
mondd, honnan e varázs,
mely ilyen mágikus hangon tud szólni a vágytól?
A szavaidban mélységes elragadtatás halk
visszhangja csendül,
a szó, hogyan lesz ily csodás, mitől ennyire édes?

Faust:
Felelek én: ha a szívembe nézek,
tündöklő angyal, most vágyódva kérlek,
szívedbe nézzél, s máris mondd a szót: szeretlek téged!

Ah, drága, drága, drága, drága, drága!

Heléna:
Ha a szívembe nézek.
Szeretlek téged, drága, drága, drága, drága, drága!

Heléna, Faust:
Ó, a szerelmi mámor a szívünkbe árad,
az idő megáll, teljesülnek mind a vágyak,
a múlékony perc tovaszáll itt a földön,
de mi messze járunk a boldog mezőkön!

Heléna:
A boldog mezőkön mi már messze járunk,
és dobban a szívünk, mindig csókra vágyunk.
Ezt zengi a költemény, ezt súgja a lágy dal.
Ha nézem az arcod, a Szívem szava szól,
csak néked szól!
Ah, a mámor, a mámor, a révület,
a mámor, a jókedv!
Faust:
Ó, a mámor!
Ó, a mámor ezt zengi a költemény, ezt súgja a lágy dal.
Ha nézem az arcod, a szív szava szárnyal,
a szív szava szárnyal, ha nézem az arcod,
a mámor, a jókedv!

Heléna:
Ah, a mámor, az ének, a mámor, az ének,
és sejtelmes mélyén a jövő ködének
szóljon örökké ez az ének, mámor,
mámor. mámor és az édes vágy.
Faust:
Ó, a mámor, az ábránd, a mámor, az ének, a mámor,
az ének és sejtelmes mélyén a jövő ködének
ez az ének szóljon örökké, ez az ének,
a mámor, a dal, ah, a mámor, a dal,
ah, a mámor, a dal, mámor, a dal, s az édes vágy!
Kar:
A szárnyas verssorok a mennybe visznek,
akár a villámcsapás, akár a sas röpül,
s egekbe elragad, hol úr a nap,
ahol az úr a nap, Ím, a mennybe szállnak! Ah!Ah!
s egekbe elragad, hol úr a nap,
Ím, a mennybe szállnak!

Heléna:
Egy békés völgyben, mesés Árkádiában..,

Faust:
Ott élünk majd.

Heléna:
Ott lesz a fészkünk a nimfák barlangjában
és puha vánkosunk,,,

Faust:
A te hajkoronád lesz...

Heléna:
…s mezei virágok...

EPILÓGUS

Mefistofele:
Csak járjad az utad, te gőgös szellem!

Faust:
Gyönyörű emlék!

Mefistofele:
Már jő a halálod,
csak járjad, csak járjad, te gőgös szellem!

Faust:
Az édent és a poklot bejártam én,
s üstökön ragadtam mindent, ami szép volt.
Mefistofele:
Ti emlékek, ti versek, varázsos dicső percek,
segítsetek, hogy bukjon el e gőgös büszke fő!

Vágytál mindig, s Újra vágyakoztál, s célodat ha elérted,
a múló pillanattól sose kérted:
Oly szép vagy, el ne szállj még!

Faust:
Tudom, mit tudhat a gyarló ész, titkait az égnek, földnek,
tudom, milyen a szűzi vágy, s az istennő szerelme,
de ami földi csak szenvedés, s az égi dőre ábránd
Eljött a végső óra, a nagy leszámolás,
elragadja a lelkem egy fennkölt látomás,
egy fennkölt látomás,
elragadja a lelkem egy fennkölt látomás.
Most, hogy múlik az élet,
alkotni, tenni vágyok, s c bennem bízó népnek
teremtek új világot.

Mefistofele:
(Most már vigyázni kell!)

Faust:
Otthont, ahol bölcs a törvény,
hol millió ember, állat a gazdag béke földjén
Boldog hazát találhat.

Mefistofele:
(Ah, kísértő, jól figyelj!)

Faust:
Ah, immár csak ez az álmom, ez a szent hitvallás,
a végső percet várom, s már nem kell semmi más,
s már nem kell semmi más,
hogyha teljesül álmom, ez a szent hitvallás,
már nem kell semmi más!
Íme, a boldog sokaság már erre lépdel.

Mefistofele:
Ejnye, miféle ragyogás, miféle fény?

Faust:
Nézd, a dombon egy város támad telve néppel.

Mefistofele:
Nézd, Ím az égi jóság harcra kész!

Faust:
Égre tör, száll a dal. Égre tör, száll a dal.

Mefistofele:
Kísértő, jól vigyázz, kísértő, jól vigyázz!

Faust:
Gyönyörű sugárkoszorú kél a hajnali égen,
Virrad a vágyva vágyott nap, tudom, várom, érzem!

Mefistofele:
Jól vigyázz! Jól vigyázz!
Még nem dőlt el a harc, még küzd a Sátán, meg az ég!

Jöjj, ez a bűvös palást téged vár,
Szárnyain máris messze szállunk! Faust! Faust! Faust!

Faust:
Isten!

Mennyei seregek:
Ah! Áldjuk neved, angyalok égi ura,
s a szentek és a szférák...

Áldjuk neved, ó, ég ura,
s a szentek és a szférák...

ég ura, szentek, s szférák...

Mefistofele:
Halld e mámoros dalt, mely egykor felkavart,
pezsdüljön újra véred, már várnak a szirének,
jöjj hát!

Mennyei seregek:
És a szférák, üdvözült lelkek,
Szép szárnyú arkangyalok nagy Istene!

És a szférák, és a szférák,
szép szárnyú angyalok nagy Istene!

és a szférák,és a szférák
szép szárnyú angyalok Istene!

És az üdvözült lelkek,
szép szárnyú arkangyalok nagy Istene!
Puttók:
Áldott!
Faust:
Oly szép vagy, el ne szállj még!

Mefistofele:
Rá se pillants, fordíts hátat!

Faust:
Ím, a Szentírás a pajzsom!

Mefistofele:
Rá se pillants, fordíts hátat!

Faust:
Istenem, ó, ne hagyjál e gúnyos démon karmai közt,
ne vigyél a kísértésbe!
Hallom, szárnyal a lángszavú mennyei zsoltár!
Szent vagy, múló pillanat,
oly szép vagy, el ne szállj még!
Örökké itt maradj!
Mefistofele:
Már fújja az angyalok népe,
e lelket most elviszem innen,
a rossznak a művét, ím, rontja az Úr,
ez az ostoba kegy, ez az ostoba kegy!
Mennyei seregek:
Szép szárnyú arkangyalok nagy Istene!
Tengerzöld végtelen mélyén a mindenségnek
támad egy titkos, egy szépséges ének, dicsérve
Téged, földöntúli jó, földöntúli jó!

Mennybéli szentek nagy Istene!

Mennybéli szentek Istene!
Tcngerzöld szent mélyén a nagy mindenségnek
szépséges ének dicsér téged, égi jó,
te égijó!

Szép szárnyú arkangyalok Istene!
Puttók:
Áldott!

Csak szóijuk sz illatos rózsát,
a I~ennyei kertek varázsát dicséri e dal.

Mefistofele:
Oly szörnyű e rossz szagú permet, a kezem,
a lábam megdermed, oly rémes e dal!

Ha szól ez az egyszerű ének, talán majd
e veszendő lélek a mennyekbe száll,

Mennyei seregek:
 ... mennyekbe száll,

Puttók:
Ha szól ez az egyszerű ének, talán majd
e veszendő lélek a mennyekbe száll,

Mefistofele:
E seregnyi puttó, ím győzött most rajtam,
de újból felharsan az ördögi füttyszó!
Most győzött az Úr,
de harsog a füttyszó! Eh!
Mennyei seregek:
Mint. égi szellő szárnya
Néked kiáltja: hála, hála!
Puttók:
Ha rászáll az illatos permet,
e szörnyeteg megfagy, megdermed,
e szörnyeteg megfagy, megdermed,
csak szórjuk az Illatos rózsát,
a mennyei kertek varázsát
dicséri az ének,

A csillagok távoli fénye,
mi szállunk az édeni égre,
az angyalok gyermeki népe,
a csillagok távoli fénye,
mi szállunk az édeni égre,
az angyalok gyermeki népe,
az angyalok gyermeki népe,
Az angyalok gyermeki népe!


VÉGE