Meglátszik: kétszínű, hazug módon mind összejátszik!
(A levélre mutat.)
Mert ezt ő írta!
Szégyen, gyalázat! Elárult a csalfa... játszott vélem.
Mért nem apámnak hittem?!
Hát minden eskü, minden szava és csókja,
a könnyei, a kínja... álságos játék?!
Így elárult! Elárult...
Akkor, ha csöndes este volt,
égett sok fényes csillag,
vágyódva néztük, bármelyik
a mennyből jövőnkről hírt ad.
Akkor, ha gyönge két kezét
forró kezembe zártam,
amikor gyönge két kezén
két kezem összezárult, ah!
Ah! – akkor elárult, akkor elárult!
Akkor, ha ajka súgva szólt,
csendült a szép ígéret,
hallgatva lestem én a szót:
„Téged szeretlek én, míg élek!”
Így szólt, s megszűnt a külvilág,
hangján a menny kitárult.
Ha súgta szép szavát,
s nekem a menny kitárult,
Ah! – akkor elárult, akkor elárult!
Mindig elárult! Ő elárult!
„Imádlak” – suttogott,
s míg bennem vágy gyúlt,
akkor elárult!
Ő elárult!
A Miller Lujza volt az első teljes Verdi-fordításom, 1994-ben fejeztem be. Ez a közismert ária egyszer elhangzott színpadon is, Derecskei Zsolt előadásában, 1997-ben a siófoki Dél-Balatoni Kulturális Központ „Az ismeretlen Verdi” című operaestjén. Az estet az első itthoni, magyar nyelvű Verdi-bemutató 150. évfordulójára szerveztem. A Miller Lujzának létezik még két teljes magyar fordítása; Egressi Benjámintól és Hubay Miklóstól. Az ária szövegét majd ide másolom azokból is.
A Café Momus nevű komolyzenei weboldalon van egy beszélgető szoba, ahol az utóbbi időben gyakran felmerül a nevem. A magát héterőnek nevező illető pocskondiázza a munkáimat, hozzá kell tennem, jó szándékát egy pillanatig sem vonom kétségbe. Dolgozik benne a tehetetlen düh, a vélt és a valós nyelvi hibák láttán. Legutóbb a Mefistofele-fordításom első mondatát hozta fel alkalmatlanságom példájaként. Külön sérelmezve, hogy az előadás alatt vetített feliraton és a műsorfüzetben közreadott szövegkönyvben más írásmóddal jelenik meg ugyanaz a kifejezés. Miért is? No, ez tényleg egy érdekes kérdés! Szívesen elárulom az okát.
„Ave, Signor degli angeli e dei santi” - így kezdődik a szöveg olaszul. Ha egészen pontosan akarom fordítani, ez annyit tesz magyarul: „Ave, angyalok és szentek ura!”.Az „Ave" latinul van, tehát a magyar szövegben is latinul kellene hagyni. De nem hagytam. A darab prológusa valahol a szférák között, a mennyekben játszódik, ahol a mennyei seregek, a kerubok és a Földről felzengő fohászok visszhangja az Urat dicsérik, több helyütt is idézve latin nyelvű imafoszlányokat. Ezen imádságoknak természetesen megvannak a maguk közismert magyar változatai. Az AVE-é az Üdvözlégy. Ezért úgy döntöttem, hogy a magyar fülnek/szemnek ismerősebb Üdvözléggyel kezdem az opera szövegét. Annál is inkább, mert a későbbiek során olyan sokszor éneklik még az AVE-t magában, hogy van alkalom latinul is kiírni. Így az előbbi szórenddel a mondat: „Üdvözlégy, angyalok és szentek ura!” lett volna. Ám később Mefisztó is „Ave, Signor!”-ral köszön majd, ami azonos a kórus szövegével, de nem folytatja sem szentekkel, sem angyalokkal és ott is jó lenne az 'Üdvözlégy'-et az 'Úr' közelében tartani; meg aztán a kar lassúdad énekéhez is jobban igazodik így a szöveg: „Üdvözlégy, ura angyaloknak és szenteknek!”. Ez a változat került a műsorfüzetbe is. Ám a feliratok véglegesítésekor Szilágyi Gábor úr, aki a munkát végezte alaposan és gondosan, felhívta a figyelmemet, hogy a Szent István Társulat által 2006-ban kiadott Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához című könyvben egyértelmű szabály szerepel: „Üdvözlégy (az ima neve), Üdvöz légy! (köszöntés)” Nem ágáltam tovább az egybeírt változat mellett; ennél magasabbról nem kell nekem szólni! Bár azt hiszem az egybeírt verzió sem lenne különösebben bántó, hiszen a maga idején nem imanévként írták egybe, csak azóta változtak a helyesírási szabályok. Azokat pedig nem a nyelv írja magának... A feliratban tehát – eltérően a korábban nyomdába került műsorfüzettől – a végső változatként így szerepel:
„Üdvöz légy,
ura angyaloknak és szenteknek!” Ilyen ármányos módon zavartam össze az olvasókat, a nézőket és az olvasó nézőket.
A ma reggeli elkedvetlenítő, pocsék időben a '99-es ősz jutott eszembe, amikor bécsi iparművészeti ösztöndíjasként honvággyal küszködve a kollégiumban rostokoltam, s operafordítás-terápiára fogtam magamat... Akkor készült el öt nap alatt Verdi Haramiákja. Ebből a darabból való ez a két kis részlet. Az elsőben a vérszomjas haramiák mesélnek vidám életükről, majd egy ugrással a jelenet végén termünk, mikoris a velejükig romlott útonállók ismét hűséget esküsznek a félromlott Károlynak, aki a szintén teljesen romlott öccsén akar bosszút állni...
HARAMIÁK
A munkánk a rablás, a hazánk a vadon,
mi itt ütjük unalmas időnket agyon.
Ma vígadj, ha lehet; mi jön, úgyse tudod,
maholnap a gigádra szorul a hurok!
Ma vígadj, ha lehet; mi jön, úgyse tudod,
maholnap a nyakad hurokba bedugod!
Mert ez ám a boldog élet, hej!
Megvan itt, akármi kell.
Víg tanyánk nekünk e lombos ház
és a szikla bújtat el.
Hogyha pénz kell, akad mindig ember rá,
néha élő, de többször holt.
Nincs okunk panaszra, míg süt ránk
víg napunk, a csonka hold.
Ha kedved támad gyújtogatsz, vagy fosztogathatsz bárhol.
Kiállsz az útra egy kicsit, ha gyilkolászni vágyol.
Élvezet hallani, ha ifjú lányka sikolt.
Éccaka rátörünk, hogy azt se tudja, ki volt...
Ha eljő a halál, ha letelt az időd,
ne légy bús, hisz meghalni vidáman szabad;
de tisztára pucold a ruhád, a cipőd,
csinos légy, ha megállsz a bitófa alatt!
Utoljára pajtás a torkodba tölts még,
ne szomjan arasd le a munkád gyümölcsét!
Lara lara lara lara!
Hol ez véget ér vár reánk a jobb világ!
Lara lara lara lara!
Hol ez véget ér vár reánk a jobb világ!
Lara lara lara lara!
(Belép Károly. A haramiák talpra ugorva üdvözlik.)
A hír ugyan nem kapcsolódik közvetlenül az operaszövegek témájához, de szinte egyre megy, hogy opera- vagy dalszöveg, hiszen a teljesítendő feltételek azonosak. Tegnap ismét távozott a magyar zenei élet egyik nagy öregje, aki számtalan emlékezetes, szellemes, megkapó, ritmikailag is tökéletes, jól énekelhető dalszövegével olyan magasra tette a mércét, hogy manapság nehéz párját találni. Nyugodjék békében, dalai őrizzék emlékét!
Nádas Gábor – Szenes Iván: Kicsit szomorkás a hangulatom máma előadja: Voith Ági, Darvas Iván
Úgy látszik, ez a Puritánok-fordítás részletekben lesz közzétéve, akár egy Rejtő-regény. Csak éppen nem sorrendben bocsátom közre, hanem ahogyan a sors hozza...
Most a „Cinta di fiori”-n van a sor. Elvira kisasszony a szerelmi csalódástól bomlott aggyal és boglya hajjal darvadozik a virágoskertben, tépkedi a szirmokat és félrebeszél. Erről mesél meghatott nagybátyja a borzadó énekkarnak.
Sir George Walton, a nagybácsi szerepében Ezio Flagello.
GEORGE Megbontott hajjal, a rózsaszirmot szórva járkál a drága gyermek künn a kertben, s így szól a szélhez, kérdve fájdalmas arccal: „Hol jár Elvira, merre jár, merre jár?”
KAR Boldogtalan!
GEORGE Ünneplő díszben, a szertartásra készen fordul a paphoz, s dalolva mondja: „Ígérem.”, majd felszakad a szó, sírva kiáltja: „Arthur, úgy várlak! Ó, jöjj hát, Arthur!”
KAR Ah! Kegyetlen áruló! Ah! Kegyetlen áruló! Nincs benne szív! Szép Elviránk elpusztul így.
GEORGE Sóhajtva bámul csak, mint egy árva gerle, aztán meg sírva a messzeségbe réved, majd hosszan száll a hárfa hangja zengve, s vágyódva szól az ének!
KAR Boldogtalan!
GEORGE Hagymázos álmában Arthur arcát látja, aztán meg rémülten ráébred, hogy más az. Sírva jajgat és szenved, szerelmes lázban halálát várja, várja… Jajgat és szenved, jajgat és szenved, szerelmes lázban lángol vágya, s halálát várja, várja…
KAR Villámoddal sújtsd az árulót! Sújtsd az árulót, az árulót! Sújts már le rá, s kíméld az ártatlant! Meghal szegényke, hű szíve megszakad, meghal szegényke! Sújtsd azt, ki bűnös volt, de kíméld őt meg! GEORGE Jajgat, és szenved, jajgat és szenved, szerelmes lázban lángol vágya, s halálát várja, várja… Jaj, ha így folytatja, immár túl nem éli! Nagy ég, nézz le irgalommal, szánd nagy bánatát! Irgalmazz hát! Irgalmazz hát!
Csákovics Lajos Zsolt (1974)
2001 – MIF DIPLOMA animáció szak
2003 – MIF DIPLOMA, Rajz és környezetkultúra szakos tanár;
Dolgoztam mint animátor, animációs rendező, layoutos, grafikus, forgatókönyv-rajzoló, figuratervező, kulcs-fázis oktató a Talent Stúdió tanfolyamán, rajzfilmes mozgatástanár a MOME-n, fordítottam operákat a Magyar Állami Operaháznak, a Zeneakadémiának és az asztalfióknak. Továbbra is hasonló feladatokra számítok
