A Végzet hatalmához több magyar fordítás is készült; magam kettőt ismerek belőle: Lányi Viktorét és Fischer Sándorét. Az utóbbiból a Magyar Rádióban készült egy teljes felvétel Lamberto Gardelli vezényletével. Sajnos sem bakeliten, sem Compact Discen nem jelent meg - akárcsak a legtöbb értékes magyarnyelvű operafelvétel. Fischer fordításból kimaradt (vagy legalábbis nem publikált) részeket fordítottam hozzá a darabhoz, alább ezek is olvashatóak.
A darab cári megrendelésre készült (nem a magyar fordítás, hanem az opera...), Szentpéterváron mutatták be 1862 novemberében. Verdi később át is dolgozta a művet, így a népszerű nyitánynak is született két változata.
Ez az első, manapság nem játszott verzió:
ez pedig a ma is ismert:
A VÉGZET HATALMA
(La forza del destino)
Opera 4 felvonásban
Zenéjét szerezte:
Giuseppe Verdi
Szövegkönyvét Angel de Saavedra ’Don Alvaro o la fuerza del sino’ című színdarabja és Friedrich Schiller ’Wallensteins Lager’ című színdarabjának egyik jelenete nyomán írta:
Francesco Maria Piave
Átdolgozta:
Antonio Ghislanzoni
Fordította:
Fischer Sándor
A II. felvonás 2. képében a fordítást kiegészítette:
Csákovics Lajos Zsolt
Ősbemutató:
1862. november 10., Cári Nagyszínház, Szentpétervár
Az átdolgozott változat bemutatója:
1869. február 27., Teatro alla Scala, Milánó
SZEMÉLYEK:
Calatrava grófja basszus
két gyermeke:
Leonora di Vargas, a lánya szoprán
Don Carlos di Vargas, a fia bariton
Alvaro, mesztic, az inka királyok sarja tenor
Preziosilla, cigánylány mezzoszoprán
A Gvárdián, ferences házfőnök basszus
Melitone, ferences barát bariton
Curra, Leonora komornája szoprán
Kocsmáros basszus
Trabuco, öszvérhajcsár, házaló tenor
Katonaorvos tenor
Hajcsárok, spanyol és olasz parasztok, katonák; ferences barátok
Történik Spanyolországban és Olaszországban a XVIII. század közepén.
I. FELVONÁS
1. kép
(Szoba Calatrava gróf kastélyában, Sevillaban)
GRÓF
Édes lányom, most jó éjt.
Az ég adjon vigaszt.
(Meglátja a nyitott ablakot)
Az ablak mért van nyitva még?
(becsukja)
LEONÓRA
(halkan)
Úgy félek!
GRÓF
Nem is szólsz, gyermekem?
Mi bántja szíved?
LEONÓRA
Apám... uram...
GRÓF
A tiszta lég e tájon
Békédet visszaadja.
Egy félvérhez csak nem fogsz nőül menni?
Mindig bízzad a sorsodat énreám!
Apádra gondolj, fivéred is épp így érez.
LEONÓRA
Ó, apám!
GRÓF
Jól van, te értesz.
Ne sírjál!
LEONÓRA
(magában)
Ó, hogy fáj ez!
GRÓF
Most jó éjt.
LEONÓRA
Apám, te drága!
GRÓF
Ég áldjon, édes lányom! Ég áldjon!
LEONÓRA, GRÓF
Ég áldjon!
(A gróf fogja a gyertyát és távozik)
CURRA
(bezárja az ajtót a gróf mögött és izgatottan fordul
vissza a szobába)
Csak ne maradjon holnapra a szökés!
Ha az ablak kinyílt, lent készen állnak.
Mi megyünk.
LEONÓRA
És hogyha apám tán soha már nem bocsát meg,
Bárhogy kérem?
Nem, nem, nem tudom, mit tegyek.
CURRA
Mit mondasz?
LEONÓRA
Hangja szíven talált, akár egy tőr,
Ahogy búcsúzott... ha most itt volna,
Mindent bevallanék...
CURRA
Holnapra vérbefagyva
Láthatnád Don Alvarót holtan,
Vagy Sevillában börtön mélyén,
Hol várna a vérpad rá...
LEONÓRA
Hallgass!
CURRA
És mindezt azért,
Mert szeret és te nem szereted viszont!
LEONÓRA
Én hűtlen lennék? Tudod jól, mit érzek!
Hazám és nevem, apám ma megtagadom érte!
Oly fájó, fájó szívem szenvedése!
(Curra távozik)
Mint árva és mint hontalan,
Élni hazámtól távol,
A sors hatalma üldöz el
Az ősi szülői háztól.
Emlékkel terhes utakon
Járni a nagy világot,
Míg ég a kínzó szenvedés,
Hol üldöz szülői átok.
Emlékkel terhes utakon
Járni a nagy világot,
Míg hajt a kínzó szenvedés,
Hol üldöz átok,
Üldöz szülői átok.
Elválok, jaj, ó jaj, tetőled,
Édes ősi hajlék, ég áldjon.
Ó jaj, ó jaj, úgy fáj a szívem érted,
Ősi hajlék, ég áldjon!
Elválok, jaj, tetőled én,
Elválok, te ősi hajlék!
Úgy fáj, úgy fáj a szívem érted,
Szülői ház, úgy fáj a szívem érted,
Úgy fáj a szívem érted, szülői ház,
Szülői ház... ég áldjon, ég áldjon!
6, ősi ház, ég áldjon!
Ó jaj, úgy fáj a szívem érted,
Ősi hajlék! Ég áldjon, ég áldjon!
CURRA
(sietve jön)
Kisasszonyom, hát készülj! Indulni kell...
LEONÓRA
De ő még nincs itt! Már késő!
Elütötte az éjfélt.
Ma tán már el sem jön!
CURRA
Mi ez a lárma? Ezek vágtató lovak!
LEONÓRA
(az ablakhoz rohan)
Ez ő lesz!
CURRA
Tudtam, hogy még ma ide fog érni!
LEONÓRA
Ó Isten!
CURRA
Nyugalom, drága!
(Alvaro kitárt karokkal siet Leonórához)
ALVARO
Végre, végre, drága angyal,
Összefűz az ég ma véled,
Két karomba zárlak téged,
Lelkem ujjong, szívem ég!
LEONÓRA
Don Alvaro!
ALVARO
Félsz? Az Istenért!
LEONÓRA
Rögtön pirkad...
ALVARO
Akadályok közt egy hosszú óra telt el,
Itt lehettem volna rég!
Vágyam ég, de lángja tiszta.
Semmi már nem tarthat vissza,
Szívem minden dobbanása
Csak egyet hirdet, egyet hirdet szüntelen.
(Currához)
Ezt a holmit vidd le gyorsan!
Siess!
LEONÓRA
(Currához)
De várj még!
ALVARO
Nem, nem.
(Leonórához)
Jöjj velem,
Hagyd el értem ezt a börtönt,
LEONÓRA
Jaj, megöl a félelem!
Jaj, megöl a félelem!
ALVARO
Jer hamar, hadd e börtönt, jöjj velem.
Induljunk, drágám, eljött a pillanat,
Oltárnál vár ránk a lelkipásztor,
És a szerelmet, mely bennünk lángol,
Isten nevében megáldja majd!
Vár ránk hazámnak tündöklő napja,
Őseim égi uralkodója
Sugara lángját a tájra szórja.
Ott elfelejtjük, ott elfelejtjük a régi bajt.
LEONÓRA
Késő az óra!
ALVARO
(Currához)
Induljunk gyorsan!
LEONÓRA
(Currához)
Csak még egy percet...
ALVARO
Ó, Leonóra!
LEONÓRA
Ne még!
ALVARO
Mit mondasz?
LEONÓRA
Egy napot várjunk.
ALVARO
(izgatottan)
Egy nap!
LEONÓRA
Majd holnap elindulunk,
Ö még csak egyszer apámat lássam,
Míg el nem hagytam szülői házam;
Meg kell, hogy értsed, hogy ezt mért teszem!
Épp, mert te szeretsz, engedd meg nekem,
Hisz tudod te jól, hogy én mit érzek!
De most nem bírom, az égre kérlek!
Szívem oly boldog lesz majd!
Csak várj még... várj!
Szívem tiéd, te drága, te drága!
Alvaro, te drága, te drága!
Alvaro, te drága!
ALVARO
Oly boldog lesz a szíved... és könnyezel?
Mint a halottnak, kezed oly jéghideg...
(határozottan)
Már mindent értek! Mindent, kisasszony...
LEONÓRA
Alvaro! Alvaro!
ALVARO
Ó, Leonóra! Már látom, szégyellsz engem!
Isten őrizz, hogy kényszerítselek
A súlyos útra.
Esküd feloldom...
(büszkén)
Lakodalmi fáklyák helyett inkább
A sír sötétje várjon,
Ha nem szeretsz úgy engem,
Mint én szeretlek téged...
Hogyha vége...
LEONÓRA
Tiéd a szívem, a lelkem,
El nem hagylak, bármi érne!
Ó! Én elkísérlek bárhová,
A nagy világ végéig,
Nem félek véled semmitől,
A sorsunk bárhogy rémít.
Oly boldog lesz az élet,
A mennybe visz ma fel.
Hát menjünk... jöjj, a végzet
Nem választ, nem, nem választ el!
ALVARO
A lelkem minden óhaja
A szívem minden vágya,
Hogy míg csak egyet verni tud,
Szerelmed meghálálja.
Ezért akár az életem
Feláldozom, ha kell.
Hát menjünk, jöjj, a végzet
Nem választ, nem, nem választ el!
LEONÓRA
Hát menjünk, jöjj!
ALVARO
Ó nem, a végzet
Nem választ el.
LEONÓRA
Hát jöjj, hát jöjj!
Ó, nem, a végzet el nem választ.
Most menjünk, jöjj!
A végzetünk nem választ minket...
ALVARO
A végzetünk nem választ minket el,
nem, nem
LEONÓRA
Micsoda zaj!
ALVARO
Gyerünk!
LEONÓRA
Gyerünk!
LEONÓRA, ALVARO
Hát menjünk, jöjj, a végzet
Nem választ minket el!
(Az ajtó felé indulnak, kint lépések, ajtócsapkodás,
Curra halálsápadtan jelenik meg)
CURRA
Már késő!
ALVARO
Csak hidegvérrel, bátran!
CURRA
Uramisten!
LEONÓRA
(Alvaróhoz)
Itt bújj el gyorsan!
ALVARO
(pisztolyt húz elő)
Nem! Meg kell védenem téged!
LEONÓRA
Tedd el a fegyvert!
Ráfognád apámra a pisztolyt?
ALVARO
Nem, magamra inkább.
(Elteszi a pisztolyt)
LEONÓRA
De rémes!
(A gróf gyorsan jön, mögötte fáklyás szolgák)
GRÓF
Gaz csábító, s te aljas lány!
LEONÓRA
Nem, drága apám!
GRÓF
Én megtagadlak!
ALVARO
(a grófhoz)
A bűnös csak én vagyok
Csak én vagyok a bűnös!
Megölhet, várom bosszúját...
GRÓF
Az, amit tett e lánnyal,
Mutatja, honnan származik!
Egész fajára rávall!
ALVARO
Kegyelmes gróf úr!
GRÓF
(a lányához)
Takarodj!
(a szolgákhoz)
Fogjátok őt el!
ALVARO
(előveszi a pisztolyt)
Meghal az, ki egyet mozdul...
LEONÓRA
Alvaro, mit teszel?
ALVARO
(a grófhoz)
Gróf uram, ön megölhet...
GRÓF
Az én kardomat várja?
Az én kardomat várja?
Nem szennyezem be vérével,
Hisz ott a hóhér bárdja!
ALVARO
Egy szót, gróf Calatrava! _
Lánya oly tiszta, mint a hó,
Esküszöm itt az égre!
Vád engem érhet,
Ha végezni kíván,
Öljön meg engem,
Nem kell a kard, a pisztoly,
Bátran megölhet
(a pisztolyát eldobja, az földre esve, elsül, és a golyó
a grófot találja)
GRÓF
Jaj, végem!
ALVARO
Átkozott fegyver!
LEONÓRA
Segítség!
GRÓF
(Leonórához)
Hozzám ne érj!
Ha látlak, az beszennyezi halálom.
LEONÓRA
Apám!
GRÓF
Rád sújt az átkom!
(meghal)
LEONÓRA
(kétségbeesve)
Irgalmazz, kérlek!
ALVARO
Ó, végzet!
2. kép
(Falusi kocsma. Vendégek, a kocsmáros, Carlos,
diáknak öltözve, néhány öszvérhajcsár, közöttük
Trabuco, parasztok)
PARASZTOK, ÖSZVÉRHAJCSÁROK
(kar)
Holá, holá, holá!
Itt állj meg, hajcsárnép,
Tarts éji pihenőt!
Holá, holá, holá!
Itt egy pohár elég,
És visszatér erőd.
Holá, holá, holá!
Itt állj meg hajcsárnépség,
Holá, holá, holá!
Tarts éji pihenőt!
(a parasztok és a hajcsárok táncolnak)
Holá, holá, holá!
(a kocsmáros ételt hoz be)
KOCSMÁROS
Az étel kész már.
NÉP
(kar)
Az étel, az étel!
(asztalhoz ülnek)
CARLOS
(magában)
Húgom a csábítóval merre szökhet?
Aljasok!
NÉP
(kar a kocsmároshoz)
Mondd az asztali imát el!
KOCSMÁROS
Diáknak inkább illik.
CARLOS
Kész örömmel.
"In nomine Patris et Filii, et Spiritus Sancti."
(mind leülnek és esznek, csak Trabuco marad
a helyén)
NÉP
(kar)
"Ámen ".
(Leonóra férfiruhában óvatosan kilép egy ajtófüg-
göny mögül)
LEONÓRA
Mit látok? Itt a bátyám!
( Visszahúzódik)
KOCSMÁROS
Ízlik?
CARLOS
Elsőrangú.
NÉP
(kar)
Meg kell adni, jó ízű, jó ízű.
CARLOS
(a kocsmároshoz)
Tu das epulis accumbere Divum.
KOCSMÁROS
Nem ért ő deákul,
Ámde főzni jól tud.
CARLOS
Éljen a konyha!
NÉP
(kar)
Éljen!
CARLOS
Trabuco mester nem jön?
TRABUCO
Ma péntek van!
CARLOS
Tán böjtöl?
TRABUCO
Hát persze.
CARLOS
S a kis legény, akivel együtt jöttek?
PREZIOSILLA
(bejön)
Éljen a zászló!
CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
Preziosilla!
NÉP
(kar)
Brávó, brávó!
CARLOS
Énmellém ülj!
NÉP
(kar)
Énmellém ülj, énmellém ülj! Ülj le hát!
Jósolj szerencsés sorsot nekünk!
PREZIOSILLA
Ki vár ma jószerencsét?
NÉP
(kar)
Mindannyian.
PREZIOSILLA
Elmentek sorba mind katonának,
Olaszország ma hív a németek ellen.
CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
Vesszen a német!
PREZIOSILLA
Itáliának népe
Nem tűri ezt tovább!
FÉRFIAK
(kar)
Mind elmegyünk! Mind elmegyünk!
PREZIOSILLA
Közétek állok én is!
NÉP
(kar)
Éljen!
PREZIOSILLA
A dob riadóra, a trombitaszóra,
Ha kondul az óra, ha ágyú zenél,
A szívben a szóra kigyúl ma a vér.
No bátran legények! csak így szép az élet!
No bátran, ne félj, no bátran!
PREZIOSILLA, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
No bátran, legények, csak így szép az élet,
No bátran, ne félj, no bátran!
PREZIOSILLA
No jöjj a csatába, te rangot is kaphatsz,
Te tán lehetsz hadnagy, te meg kapitány.
Ki győz a csatatéren, megsegíti Ámor,
Övé lesz az érem, az asszony, a lány.
No bátran, legények, csak így szép az élet,
MINT FENT
(kar)
No bátran, ne félj, no bátran!
CARLOS
(kezét mutatja Preziosillának)
Mit jósolsz énnekem, vándordiáknak?
PREZIOSILLA
(nézi a kezét)
Ó mennyi bánat ért, s rád még mi vár...
CARLOS
Hogyan?
PREZIOSILLA
Nem mondok többet már...
(figyelmesen nézi)
De te, mondd, kicsikém, diák vagy-e?
Nem hiszek néked...én nem beszélek,
Nem, nem, nem, én nem beszélek,
De nem vagyok oly ostoba,
Tra la la la, tra la la la.
De nem vagyok oly ostoba.
KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
A háború éljen!
PREZIOSILLA
No bátran, legények, csak így szép az élet!
CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
No bátran a harcra, no bátran a harcra!
PREZIOSILLA
No bátran, legények!
Csak így szép az élet!
No bátran, ne félj,
No, bátran, a harcra
No, bátran, a harcra.
CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
No bátran, bátran, csak így szép az élet!
Bátran! így szép az élet! így szép az élet!
Bátran! Bátran!
(egy zarándokcsapat templomi zászlókkal vonul el
a háttérben)
ZARÁNDOKOK
(kar; a színfalak mögött)
Mennyéi szent atyánk, te adj vigaszt!
(mindenki feláll)
CARLOS
Kik azok?
KOCSMÁROS
A zárdaünnepre zarándokok jönnek.
LEONÓRA
(az ajtóban)
Jaj, hova szökjek?
CARLOS, HAJCSÁROK
(kar)
No nézzük csak meg őket!
KOCSMÁROS
Imádkozzunk.
PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS,
KOCSMAROS, NÉP
(kar)
Imára!
ZARÁNDOKOK
(kar; m. f. )
Égi Isten fia, te adj vigaszt!
PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS,
KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
Uram, eléd letérdelünk
És két karunk kitárjuk.
LEONÓRA
A bátyámtól, ó védj, Uram!
ZARÁNDOKOK
(kar; közelednek)
Égi Szentlélek, adj, te adj vigaszt!
Te adj vigaszt!
PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS,
KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
A vad pokol kínjától
Te védj meg, ó Uram!
LEONÓRA
Mert bátyám halálra szánt engem,
Védj meg hát, ó Uram!
ZARÁNDOKOK
(kar)
Szent Atyánk adj vigaszt!
(távolodva)
PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS,
KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
Uram, eléd letérdelünk,
És két karunk kitárjuk.
LEONÓRA
Hogyha Te nem segítesz nékem,
Más senki nem véd meg.
Ó, senki más nem védhet meg.
PREZIOSILLA, TRABUCO, CARLOS,
KOCSMÁROS, NÉP és ZARÁNDOKOK
(kar)
Vigaszt, Uram, vigaszt adj!
LEONÓRA
Vigaszt, Uram, ó, el ne hagyj!
(az ajtó függönye mögé lép)
CARLOS
Éljen, ki vélünk együtt érez!
PREZIOSILLA, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
Éljen!
CARLOS
Mulatni kell, amíg az élet tart!
PREZIOSILLA, KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
Bölcs beszéd ez!
CARLOS
(Trabucóhoz)
Nem jössz át, Trabuco, hozzánk?
TRABUCO
Minek? Jó nekem itt is.
CARLOS
S az ifjú ember, akit idehoztál,
Nem tudod azt, hogy mért jött?
TRABUCO
Nem én!
CARLOS
És tényleg kis kakas ő, vagy csirke?
TRABUCO
Nem nézek másra én, csupán a pénzre.
CARLOS
Okosan mondod, okosan mondod!
(a kocsmároshoz fordul)
És ön, aki érkezéskor látta...
Enni mért nem jön ki?
KOCSMÁROS
Nem mondta.
CARLOS
Hallom, vizet kért, s ecetet hozzá...
Haha! Hogy felüdüljön.
KOCSMÁROS
Lehet.
CARLOS
És van szakáll nélkül nemesember?
KOCSMÁROS
Honnan tudnám? Honnan tudnám?
CARLOS
(magában)
Ez nem beszél!
(Trabucóhoz)
Mondja meg hát:
Öszvéren úgy ült, mint nő, vagy úgy, mint férfi?
TRABUCO
(türelmetlenül)
De unom!
CARLOS
És honnan jönnek?
TRABUCO
(feláll)
Tudom azt, hogy a mennybe megyek innen.
CARLOS
Hogyhogy?
TRABUCO
Kelmed purgatórium énnekem...
CARLOS
Most hova megy?
TRABUCO
Lefeküdni az istállóba, öszvérek közé.
Nem tudósok ők,
Nem művelt diákok, alszom istállóban,
öszvérek közt.
(elszalad)
PREZIOSILLA, KOCSMÁROS, CARLOS, NÉP
(kar; nevetnek)
Hahaha, hahaha!
Elfut innen, hahaha, hahaha!
CARLOS
Sima állú az idegen?
No majd festünk néki szénnel bajuszt,
És kinevetjük holnap.
NÉP
(kar)
Brávó, brávó!
KOCSMÁROS
Vendéget itt nem érhet baj, nem hagyom!
Inkább te mondd el azt, hogy honnan jöttél,
Merre tartasz, és hogy ki vagy te.
CARLOS
Kíváncsi vagy?
(Leonóra ismét megjelenik a függöny mögött)
Elmondok sorra mindent.
Ősi, híres család sarjaképpen
Salamanca tudós iskoláján
Doktorvizsgára készültem éppen,
Fényes és szép jövő képe várt rám...
Ám egy társam, sokéves barátom
Hívott, jöjjek Sevillába el.
Bármit kért, teljesült mindenáron,
Szívem érezte jól, menni kell.
Húgát egy indián meggyalázta,
S apját megölte, és eltűnt a lánnyal.
Társam szívében ég bosszú láza,
Vére hajtja emésztő lánggal. .
Űztük őket, míg Cadizba értünk,
Ám ott nyom nélkül eltűntek ők.
Érzem, társamnak égő a kínja,
Szívembe fájdalma önt új erőt.
Itt a lányról a hír egyre járja,
Hogy lesújtott az ég már fejére,
Mert egy rablócsapat tört a párra,
És a férfi futott el csak élve.
(Leonóra gyorsan eltűnik)
Ám a társamban ég a bosszú láza,
Ő csak űzi a gyilkos nyomát,
Most az óceánon átkelt utána,
S én itt élek diákként tovább.
NÉP
(kar)
Bár oly gyászos e történet árnya,
Ám a vándordiák jó barát.
KOCSMÁROS
No, jól van.
PREZIOSILLA
Tehát megölték a grófot?
CARLOS
Úgy van.
PREZIOSILLA
És a gyilkos vitte el a lányát?
CARLOS
Az!
PREZIOSILLA
És te barátod kísérted el Cadizba,
a tengerhez,
Utána Sevillába?
(nevetve)
Hahahaha!
De nem vagyok oly ostoba!
Tra la la la, tra la la la!
De nem vagyok oly ostoba.
KOCSMÁROS
Eljárt az óra,
Elfogyott az étel,
És áldassék az Úr,
Most gyerünk!
Gyerünk!
CARLOS, PREZIOSILLA
Gyerünk!
NÉP
(kar)
Hát menjünk!
CARLOS
Nyugovóra.
NÉP
(kar)
Nyugovóra.
Holá, holá,
Csak vígan, hajcsár!
Holá, holá,
Csak vígan, hajcsárnép!
PREZIOSILLA
Tra la la...
CARLOS
Ősi híres... stb.
KOCSMÁROS
Jól van, mindezt tudjuk már
Jó, jó, jó, ezt tudjuk már.
CARLOS
Nyugovóra!
NÉP
(kar)
Nyugovóra!
CARLOS
Nyugovóra!
PREZIOSILLA
Nyugovóra!
PREZIOSILLA, CARLOS, KOCSMÁROS, NÉP
(kar)
No menjünk, menjünk, menjünk már!
3. kép
(Ferences kolostor egy magaslaton. Háttérben temp-
lom, kapuja zárva. Holdfény. Leonóra férfiruhában,
fáradtan jön.)
LEONÓRA
Nagy Isten! Hála néked!
E kolostorban nyugtom lesz.
Elértem!
Úgy félek!
A szörnyűséges sorsom
Már ismeri a kocsma...
A bátyám elmondta!
Hogyha rám ismert volna...
Ó, jaj!
Azt mondta, tengeren át, nyugatra ment Alvaro!
Nem halt meg akkor, mikor éjszaka láttam,
Mikor apámat vérbefagyva láttam,
Mikor üldöztek minket... és ő hol járhat?
Hol járhat a hűtlen?
Jaj nekem! Hogy meggyötör a bánat!
Mária! Mária, irgalmas Szűzanyám,
A bűnt bocsásd meg nékem,
S a szívemben ne égjen
A vágy, mely érte gyúlt.
A négy magányos fal között megbánom majd,
Megbánom majd a vétket...
Ó irgalom, te Szűzanyám, ó irgalom,
Oly esdve kérlek!
Ne hagyj el, nézz le rám,
Ó szánj, ó szánj, Istennek anyja.
Ne hagyj el, nézz le rám, ah!
Ó irgalom, te Szűzanyám!
SZERZETESEK
(kar; a színfalak mögött)
Venite, adoramus
Et procedamus ante Deum,
Ploremus, ploremus coram Domino
Coram Domino qui fecit nos.
LEONÓRA
Mily földöntúli ének ez...
Az orgona zenéje,
Mint tömjén füstje, úgy száll fel
Az Istenhez az égbe,
Úgy lelkesít, úgy lelkesít magasztos hittel,
Erőt ad s békét!
E szentelt helyre bemegyek...
De korai az óra.
És felfedezhet valaki,
Ó jaj, szegény Leonóra,
Reszketsz?
A jámbor lelkű szerzetes
Hogy lenne szívtelen?
Nem, nem!
Ne hagyj el, ments meg engem,
Ó, kegyelmezz Istenem!
SZERZETESEK
(kar)
Ploremus
LEONÓRA
Ne hagyj el, ments meg, ó,
Kegyelmet adj, ó Istenem!
SZERZETESEK
(kar)
Ploremus coram
LEONÓRA
Ne hagyj el, nézz le rám,
SZERZETESEK
(kar)
Domino qui fecit nos.
LEONÓRA
Kegyelmet adj, ó Istenem!
Kegyelmet adj, ó nézz reám.
(becsönget a kapusfülkén, a kémlelőablakon kinéz
Melitone)
MELITONE
Ki vagy te?
LEONÓRA
Vezess a priorhoz.
MELITONE
Ötkor a templomban ott lesz, ha kezdődik a mise.
LEONÓRA
A priort kérem, az Istenért!
MELITONE
Mit Istenért, ilyenkor!
LEONÓRA
De páter Cleto küldött.
MELITONE
Az? Szent ember! S milyen ügyben?
LEONÓRA
Egy sürgős...
MELITONE
No de mért?
LEONÓRA
Egy szerencsétlen...
MELITONE
Ördög vinne! Kinyitok, gyere, lépj be!
LEONÓRA
Nem lehet!
MELITONE
Nem? Kiátkoztak téged?
No, furcsa ügy lehet ez, szavamra mondom.
Én szólok... s ha nem jövök, hát akkor jó éjt!
(becsapja az ablakot)
LEONÓRA
Ha nem fogad be engem?
Jó szívű, jámbor lelkű...
Ő oltalmába vesz.
/: Szent Szűz, te védj meg! :/
(a gvárdián jön Melitonéval)
GVÁRDIÁN
Ki keres engem?
LEONÓRA
Én kérlek.
GVÁRDIÁN
Szólj hát!
LEONÓRA
Titkot mondok...
GVÁRDIÁN
Elmehetsz, Melitone.
MELITONE
(távozóban)
Mindig csak titok! Ezek a szentek
Egyedül tudnak róluk!
Mi pedig nem is számítunk.
(úgy tesz, mintha a kapunál volna elfoglalva)
GVÁRDIÁN
Mondd, testvérem, mit dünnyögsz?
MELITONE
Ej, no! Nyikorog a zár, olyan ócska, mondom régen...
GVARDIÁN
Fogadj szót már!
MELITONE
Hogy parancsolgat nékem!
(távozik)
GVÁRDIAN
Nincs itt senki! Nincs senki!
LEONÓRA
Atyám, bevallom, nő vagyok.
GVARDIÁN
Nő van itt, késő éjjel! Az égre!
LEONÓRA
Porba sújtva, elhagyva itt állok,
Sújt a földön, az égben az átok!
Könnyet ontva, a térdemen esdek,
Hogy az elkárhozástól te ments meg!
GVÁRDIÁN
Mit tehet egy szegény szerzetes?
LEONÓRA
Páter Cleto nem írt még neked?
GVÁRDIÁN
Rólad mondta?
LEONÓRA
Igen.
GVÁRDIÁN
Akkor hát... te vagy Calatrava leánya!
LEONÓRA
Megborzadsz?
GVÁRDIÁN
Nem...
Ha bűnbánva jössz a kereszthez,
Néked majdan az ég megkegyelmez.
LEONÓRA
Lelkem oly nyugalmat érez,
Ez jutalmat ád e földön:
Ami félelmes és rémes,
Nem kell így hogy testet öltsön...
Már nem látszik vérben ázva
Holt apámnak rémes árnya,
Mint a szörnyű hangú végzet,
Ahogy énrám átkot szór.
GVÁRDIÁN
Csak az Úr hatalma véd meg
Ördög csábításitól.
LEONÓRA
Ó, hadd éljek, mint vezeklő.
Majd a sziklacella mélyén.
GVÁRDIÁN
Mit? Te tudod?
LEONÓRA
Cleto mondta...
GVARDIÁN
És mit vársz itt?
LEONÓRA
Égi békét.
GVÁRDIÁN
Jaj, ha elragad a pillanat
Súlyos elhatározásra!
Mert az égő szívű ifjakat
Majd a késő bánat várja...
LEONÓRA
Lelkem oly nyugalmat érez,
Ez jutalmat ád a földön.
GVÁRDIÁN
Jaj ha elragad az indulat!
LEONÓRA
Ami félelmes és rémes,
Nem kell már hogy testet öltsön.
Lelkem oly nyugalmat érez,
Ez jutalmat ád a földön,
Halott apámnak árnya,
Miként szörnyű hangján a végzet,
Énrám átkát szórja.
GVÁRDIÁN
Jaj! Jaj!
Nincs, ki láthat a jövőbe,
Egyre változó a szíve.
Nincs aki láthat a jövőbe,
Egyre változó a szív!
GVÁRDIÁN
És szerelmed?
LEONÓRA
Ő akaratlan apámat ölte meg.
GVÁRDIÁN
És a bátyád?
LEONÓRA
Esküt tett, hogy sajátkezűleg megöl!
GVÁRDIÁN
Akkor menj, keress egy szent, magányos zárdát:
LEONÓRA
Egy zárdát? Egy zárdát?
Nem!
Ha engem elküldsz, elmegyek innen,
A sziklacsúcsra, hogy az segítsen.
A hegy ad szállást, az erdő étket,
Vadállat véd meg és vigaszt ád.
Egy égi szózat zeng a szívemben:
"Megmentlek téged, ha bízol bennem..."
És te elűzöl?
Te?
(A kereszthez)
Ez az én révem,
Erőt ad nékem
Egy élten át.
GVÁRDIÁN
Légy Uram, áldott,
Te megbocsátó,
Gyengéknek atyja,
Te szívekbe látó!
LEONÓRA
Égi szózat zeng szívemben:
"Megmentlek téged,
Ha bízol bennem."
GVÁRDIÁN
Legyen úgy minden,
Ahogy kívánod,
Áldjuk hát, ó, áldjuk hát
Az ég urát!
LEONÓRA
Ez az én révem... stb.
GVÁRDIÁN
Szilárdan állod?
LEONÓRA
Szilárdan.
GVÁRDIÁN
Az Úr vegyen kegyébe!
LEONÓRA
Ó, égi jóság!
GVÁRDIÁN
Ez legyen kettőnk titka...
Szikla közt van egy barlang,
Ott fogsz te lakni,
Ott van egy forrás,
Hetenként ellátlak
A szükséges élelemmel.
LEONÓRA
Induljunk...
GVÁRDIÁN
Melitone?
(Melitone megjelenik)
Gyűljenek össze gyertyával a kézben
A testvérek a térre,
És várjanak az Úr dicséretére.
(Melitone távozik)
A hajnal kél, hát indulj el
A bűnbánat helyére,
De vigaszt adjon még előbb
Az Úr szent teste, vére.
No jöjj hát, ölts fel szőrcsuhát,
Szíved erősítsd meg, ó,
Az úton meg ne tántorodj,
Legyen az Úr veled.
Legyen az Úr veled.
LEONÓRA
... Ó, hála Tenéked, én Istenem az égben!
Ó, áldott boldogság,
Szívedbe visszatértem.
A lelkem örvend, érzem azt,
Hogy újjáéledek...
Ó ujjongjatok angyalok,
Az Úr megint szeret,
Hála neked, hála neked!
GVÁRDIÁN
No jöjj hát, ölts fel szőrcsuhát stb.
(A szerzetesek összegyűlnek)
GVÁRDIÁN
Az Isten szent és magasztos nevében
Áldás reátok!
MELITONE, SZERZETESEK
(kar)
Áldás reátok!
GVÁRDIÁN
Egy lélek jött sírva megbánni vétkét,
Kéri, hogy engedjük be e helyre.
A szikla szent barlangját kinyitjuk.
Tudjátok, hol van?
MELITONE, SZERZETESEK
(kar)
Mind tudjuk jól!
GVÁRDIAN
E szent magányba hozzá bemenni
Ne merjen senki!
MELITONE, SZERZETESEK
(kar)
Úgy lesz, uram.
GVÁRDIÁN
A szikla tájékán megjelenni
Halálos vétek.
MELITONE, SZERZETESEK
(kar)
Nem vétkezünk.
GVARDIÁN
Ha bárki megszegné azt, mi tiltott,
Avagy kilesné a rejtett titkot,
Nevét vagy múltját, azt sújtsa átok!
MELITONE, GVÁRDIÁN, SZERZETESEK
(kar)
Azt sújtsa átok s a tűzhalál!
Az Úrnak, az Úrnak mennyköve eméssze őt meg!
Tűz kínja jár szent parancs szegőnek!
A pusztító vihar vadult dühével,
A bűnös hamvait zilálja széjjel!
Zilálja széjjel.
A bűnös hamvait szél szórja széjjel!
Az Úrnak, az Úrnak mennyköve,
A tűz lángja jár
A szent parancs szegőnek,
A tűz lángja jár,
Azt sújtsa átok s a tűzhalál!
GVÁRDIÁN
(Leonórához)
Most kelj fel hát, s indulj útnak,
Egyetlen élő nem láthat téged.
Van egy ércharang ott a sziklán,
És ha veszély fenyeget téged,
Vagy hogyha érzed, itt a végső órád,
Kongasd meg, és mi vigasztalunk majd,
Midőn a lelked Istenhez tér meg!
MELITONE, GVÁRDIÁN, SZERZETESEK
(kar)
A menny királyi asszonya
Teríti rád palástját.
És téged őriz éberen,
Akár a szent, égi bástyák.
LEONÓRA
A menny királyi asszonya
Teríti rám palástját,
És engem őriz éberen,
Akár a szent, égi bástyák.
II. FELVONÁS
1. kép
(A szövetséges olasz–spanyol hadak Róma mellett,Velletriben. Sötét éjjel. Alvaro mint spanyol gránátos kapitány)
KÓRUS
(a színfalak mögött)
Figyeld a kártyát, a kártyát!
ELSŐ HANG
(m.f.)
Kevés van nála!
MÁSODIK HANG
(m.f.)
Legyőztem!
KÓRUS
(m.f.)
Figyeld a kártyát, a kártyát!
ELSŐ HANG
(m.f.)
Bevág az ászra!
Fuccs a kártya!
MÁSODIK HANG
(m.f.)
Nyertél.
KÓRUS
(m.f.)
Bevágta! Bevágta!
De nagy betyár a kártya!
ALVARO
Ha nincs öröm, mit ér az élet?
Hiába vágyom halálra.
Sevilla! Leonóra!
Ó, milyen emlék!
Ó éj, te életem megrablója!
Örökre balszerencse üldöz, a végzet.
Apám hazája földjén egykor
Vad hódítók hadával harcolt,
Az inkák végső maradéka élén,
Kik királlyá megkoronázták őt.
A harcnak vége.
Anyám börtönben szült meg,
Magam nőttem fel árván,
Nem élnék már, ha tudnák
Származásom titkát.
Szüleim egykor úgy vártak a trónra,
És szolgasor jut nékem!
Ó véget érsz még a szenvedésem?
Te mennybeszállott angyalom,
Te tiszta, szűzi lélek,
Ki égi fénnyel adsz vigaszt
A földi szenvedésnek.
Ne hagyj el engem árván,
Tekints le rám a porba,
Ki névtelen és átkozott,
Kit üldöz így a sors,
Ki várja vágyva, kínok közt
A síri szemfedőt.
Leonóra, légy a pártfogóm,
Ne hagyd el a szenvedőt!
Ó, el ne hagyj.
(hirtelen lárma a szín mögött)
CARLOS
(a színfalak mögött)
Megcsaltak engem...
FEGYVERESEK
(kar: a színfalak mögött)
Halj meg!
ALVARO
Milyen lárma!
CARLOS
(m.f.)
Segítség!
ALVARO
Én megvédlek!
FEGYVERESEK
(m.f.)
Öljük meg őt!
(Alvaro kirohan, fegyvercsörgés, néhányan átfutnak
a színen, Alvaro Carlosszal jön)
ALVARO
Futnak már! Megsebesültél?
CARLOS
Nem; ha nem jössz, megölnek.
ALVARO
És kik ezek?
CARLOS
Útonállók.
ALVARO
Nem is ellenség volt?
CARLOS
Megmondom én: kártyázni hívtak...
ALVARO
Már értem. Megcsaltak téged?
CARLOS
Meg.
ALVARO
De mondd csak: nemesembernek látszol,
Hogyan is játszhattál velük?
CARLOS
Újonc vagyok.
A tábornok küldött
Egy hadparanccsal tegnap.
Nélküled nem élnék már.
De mondd csak: kinek mondhatok hálát?
ALVARO
A sorsnak.
CARLOS
Tudd meg, hogy én ki vagyok.
(magában)
Álnevet mondok.
(Alvarónak)
Don Felice de Bornos,
A vezér adjutánsa...
ALVARO
Én gránátoskapitány vagyok:
Don Federico Herreros.
CARLOS
A hadseregnek dísze vagy!
ALVARO
Ó, kérlek...
CARLOS
A barátságod nékem
Oly régen a vágyam.
ALVARO
Én büszke volnék rá,
Ha elfogadnád.
(kezet fognak)
ALVARO,CARLOS
Barátság, amíg csak élűnk,
Ez érzés örökre egyesít.
A társat mi mindhalálig
Megtaláltuk itt.
A társat, amíg csak élünk,
Megtaláltuk itt.
KATONÁK
(kar; a színfalak mögött)
Csatára! Csatára!
ALVARO,CARLOS
Előre, csatára!
CARLOS
Ketten együtt megyünk harcba hát,
Hősi versenyben példát adunk.
ALVARO
Rajta, fegyverre, mint két barát,
Együtt vállvetve harcolhatunk.
KATONÁK
(kar; a színfalak mögött)
Csatára! Csatára! Csatára! Csatára!
ALVARO,CARLOS,KATONÁK
(m.f.)
Csatára! Csatára!
Gyors változás
(Egy orvos és néhány katona egy magaslatról figyelik
a csatát. )
ORDONÁNC
Tombol a csata.
ORVOS
(messzelátóval)
Gránátoshad támad!
ORDONÁNC
Ott, nézd, Herreros!
ORVOS
Ó!
Egy golyó érte...
Ezrede hátrál...
Adjutánsa áll az élre...
Újra tölteti a puskát.
Megtört az ellenállás.
Hurrá! Mi győztünk!
KATONÁK
(kar; a színfalak mögött)
Spanyolok győztek!
Éljen Itália!
ORVOS
Hozzák már a sebesült vezért.
(Alvarót hozzák hordágyon. Carlos jön vele.)
CARLOS
Lassan! Vigyázva! Tegyétek le az ágyat.
ORVOS
Kis csendet...
CARLOS
Nem veszélyes?
ORVOS
A golyó, mely a mellkasban van, aggaszt.
CARLOS
Kérlek, mentsd meg!
ALVARO
(magához tér)
Hol vagyok?
CARLOS
Barátod mellett.
ALVARO
Ó, hagyjatok meghalni!
CARLOS
Az ápolás majd talpraállít...
És kitüntetést kapsz,
A Calatrava rendet.
ALVARO
Calatraváét? Nem, nem...
CARLOS
(magában)
Hogy? Mért döbbent meg a Calatrava névre?
ALVARO
(Carloshoz)
Barátom...
ORVOS
Ne beszéljen!
ALVARO
Csupán egy szót...
CARLOS
(az orvoshoz)
Hadd szóljon; menjen kérem!
(Az orvos távozik)
ALVARO
Egy kérésem volna,
De esküdj meg nékem,
Ígérd meg, hogy úgy lesz...
CARLOS
Az úgy lesz, ígérem.
ALVARO
Keress szívem táján...
CARLOS
Itt egy kulcs van.
ALVARO
A ládámba rejtve
Egy írást találhatsz...
Én bízom tebenned,
Hogy engem a féltett
Titok túl nem él.
Azt el kell hogy égesd!
CARLOS
Ígérem, ne félj!
ALVARO
A szívem most békés,
Nyugodt lesz már halálom...
CARLOS
Barátom, te bízzál, te bízzál,
Az ég nem hagy el.
ALVARO
Ég áldjon,
CARLOS
Ég áldjon,
ALVARO,CARLOS
Ég áldjon, ég áldjon!
(az orvos és az ordonánc kiviszi a sebesültet)
CARLOS
(egyedül)
Halál! Kegyetlen végzet!
Az ifjúság, a hűség így pusztul el!
Egyetlen jóbarátom!
A Calatrava név mért bántja?
Hallotta ő is családom szégyenét?
Szent ég! Ha ő az! A csábító, a gyilkos!
Itt van kezemben, és él még!
De ha nem ő az?
Ez a kulcs megmondja.
(kinyitja a ládát, kiveszi a levélköteget)
Itt az írás!
(megdöbben)
Mit teszek?
Hisz megesküdtem néki!
Ki bennem bízott, ily rútul áruljam el?
Megmentett engem!
De hátha ő az átkozott, a gyilkos,
Aki meggyalázta vérem?
(határozottan)
Tudni akarok mindent,
Itt senki nem lát...
Nem?
Én mégis látom!
Vészterhes írás,
Sorsomnak őre,
Te rejted, menj,
Távozz tőlem, ne kísérts!
Megszegni esküt
Nem bírna lelkem,
Új szégyen engem ne érjen már.
Szent eskü védő-pecsétje őrzi
Titkát e néhány sárguló levélnek.
El kell felednem, mit rejtve érzek,
El kell felednem, bármit érzek, sejtve érzek!
A szószegéstől megóv e zár.
El kell felednem, mit rejtve érzek,
Bármit is érzek.
A szószegéstől megóv e zár!
Más úton kell bizonysághoz jutnom,
Nem így!
Itt van egy nyaklánc,
Medaillon rajta...
Arcképet rejthet...
Ő nem szólt erről...
Én megnézem!
Mi? Leonóra!
Ő tehát Don Alvaro!
És most is él még?
Majd akkor én megölöm!
ORVOS
(megjelenik)
Jó hírrel jövök, fölépül!
(távozik)
CARLOS
Fölépül, fölépül, mily öröm!
Ah! Ő fölépül!
Ó, a forró láng
Hogy járja át a vérem!
Végre célom így elérem,
Bosszút állni mindenért.
Leonóra, merre járhatsz?
Cinkostársad már nem láthat,
Kit apánknak vére szennyez,
Kitől téged szégyen ért?
Ó, de vágyva várok arra,
Hogy a kardom egy csapása
Őket együtt eltalálja,
És pokolra küldje el!
Őket együtt a pokol mélyére küldje el.
2. kép
(Szabad tér Velletri közelében. Hajnalodik. Egy éjjeli járőrcsapat jön a színre)
JÁRŐR
(kar)
Bajtársak, megálljunk!
Szép csöndesen várjunk,
Nem hallik-e zaj?
Nem hallik-e zaj?
Tartsunk itt pihenőt,
Nézzünk szét mielőtt
Meglenne a baj!
Éber légy, csöndben lépj,
Észre végy minden fényt,
S ha roppan a gally!
Minden társ alszik még,
Csönd van és békesség,
Néhány perc, virrad már
és a kürt rivall.
(szétszélednek)
Megóvjuk az álmuk!
Megóvjuk az álmuk!
A harcteret járjuk!
A harcteret járjuk!
Bajtárs, légy résen,
Nem hallik-e zaj!
Nem roppan a gally?
Míg alszik a tábor,
Nem érheti baj!
Nem lobban-e láng?
Nem roppan-e ág?
Minden társ alszik még,
Csönd van és békesség,
Néhány perc, virrad már
és a kürt rivall.
Ne érhesse baj!
Nézz szét, nézz szét!
Nézz szét, nézz szét!
És éber légy,
Ha szól bármi zaj!
Nézz szét, nézz szét!
Nézz szét, nézz szét!
És éber légy!
Nézz szét, nézz szét!
Nézz szét, nézz szét!
ALVARO
Nincsen egy árva óra,
Amely pihenni hagyna,
Megőrli lelkem ez a kegyetlen harc.
Békét, nyugalmat
Hiába várok, hiába, hiába.
CARLOS
(megjelenik)
Kapitány!
ALVARO
Ki szólít?
(meglátja Carlost)
Ó, te, ki annyi jót énrám pazaroltál!
CARLOS
A sebed már véglegesen begyógyult?
ALVARO
Be.
CARLOS
Erőd?
ALVARO
Mint régen.
CARLOS
Párbajozni is tudsz?
ALVARO
Kivel?
CARLOS
Nincs ellenséged egy sem?
ALVARO
Mindenki az... de... nem értem,
Mért mondod, nem értem...
CARLOS
Nem?
Nem ismered a félig indián Don Alvarót?
ALVARO
Ó, ez az álnok! A csalfa!
Titkomat hitszegőn elrabolta!
CARLOS
Nem néztem meg semmit.
Az arckép elmondta:
A meggyilkolt gróf Calatrava apám volt!
ALVARO
Azt képzeled, rémít e szó, ami vádolt?
CARLOS
Úgy hát gyere vélem megvívni halálra!
ALVARO
Mit ér így az élet? De harcolni fájna
Az ellen, ki baráti bizalmam bírta.
CARLOS
Ne, ne, ne gyalázd meg e szót, ami tiszta!
ALVARO
Nem én vagyok a gyilkos, a végzet a vádlott,
Nem kényszerítettem az angyalra vágyam.
Apáddal tehetnek égi bizonyságot,
Hogy bűn nem terhel engem, való nincs a vádban.
Bűn nem terhel engem, nem igaz a vád.
CARLOS
Hol van a lány?
ALVARO
A végzetes éjen sebektől borítva hevertem a vérben,
Fölépülvén kerestem egész éven át,
De jaj, nem találtam Leonóra nyomát.
CARLOS
Hazudtál! Hazudtál!
A lányt egy nagynénje fogadta be végül,
Ott jártam, de későn...
ALVARO
Ő eltűnt?
CARLOS
Nyom nélkül.
ALVARO
Ő él még! Ma is él még, ó Isten!
CARLOS
Él, még él.
ALVARO
Ó, Carlos, barátom, a boldogság, amely elárad bennem,
Azt hirdeti, hogy sose tűrt meg aljasságot a lelkem...
Él még! Ó ég, az angyal él, az angyal él még!
CARLOS
Él ma még, de nem soká!
ALVARO
Egy tiszta lelkű, drága lény
Fűz össze engem s téged,
És hogyha él még, ő, kérlek,
Keressük, keressük együtt őt!
CARLOS
Örült!
ALVARO
Méltó vagyok rá, esküszöm,
Hogy őseidhez mérhess,
Mert származásom fényes,
Nincs nagyobb, dicsőbb,
Ó! És ha él még, ó kérlek,
Keressük, keressük együtt őt!
CARLOS
Őrült! Őrült!
Miköztünk ott a sír, a véres, átkos emlék!
Testvéred én, testvéred én hogy lennék,
Kit így kifosztottál?
Ha bármilyen a származásod, én meg nem kíméllek,
S követ a lány is téged, reá is vár halál.
ALVARO
Mit mondasz?
CARLOS
Soká nem él!
ALVARO
Hallgass, ó hallgass!
CARLOS
Istenre mondom, soká nem él már!
ALVARO
Majd még előtte téged ér a végzet.
CARLOS
(kardot ránt)
Halj meg! Eredj apám után,
Hová a lány követni fog.
Fesse véred ezt a kardot,
Mit szívedben forgatok!
ALVARO
Halj meg!
Gyilkosoknak én csupán e választ adhatom,
Nézz az égre, fenn az Isten,
Nála vár csak irgalom.
(dühösen vívni kezdenek, a tábori őrség jön és szét-
választja a küzdőket)
ŐRSÉG
(kar)
Hagyjátok abba!
CARLOS
Nem! Nem!
Egyikünknek ma vége... meghal.
ŐRSÉG
(kar)
Válasszuk őket széjjel!
CARLOS
Ez meghal itt!
(ki akarja tépni magát a katonák keze közül)
ALVARO
Az ég nem enged engem ölni?
ŐRSÉG
(kar)
Jer hát!
CARLOS
(Alvaróhoz)
Te gaz pribék, apám megölted!
(elhurcolják)
ALVARO
Mi lesz a sorsom?
Kegyelmes isten,
Mutass utat nekem, ó Atyám!
A zárda, a szent magány,
A néma oltár, remélem,
A béke vár ott reám.
(távozik)
(Teljesen kivilágosodik, nappal. Olasz és spanyol
katonák közt Preziosilla. )
MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK
(kar)
Tábortűznél, sípszó mellett
Jó vitézek sátrat vernek,
És vidáman énekelnek,
Jó is annak, aki hadra kelt.
KATONÁK
(kar)
Könnyű víg kalandos élet,
Nincsen tegnap, nincsen holnap,
Mert az, aki kardot forgat,
Élvezi a szép jelent.
MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK
(kar)
Tábortűznél, sípszó mellett,
Jó vitézek tábort vernek,
És vidáman énekelnek,
Jó is annak, aki hadra kelt.
PREZIOSILLA
A jósnő itt van, jertek,
Ti messziről jött lányok,
Én titkos szert ajánlok,
És látom a jövőt.
Te jó vitéz, mind erre,
Kinyújtott kézzel, sorba,
És én elmondom sorra,
Hogy hű-e a szeretőd.
MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK
(kar)
A jósnő itt van, jertek,
Kinyújtott kézzel sorba,
És megtudjuk itt sorra,
Hogy hívek voltak ők.
PREZIOSILLA
Ah!
Elmondom sorra, ha hívek voltak ők!
Ki vár a mennyországra,
Nem fél, ha itt az óra,
S a barbár hódítóra
Most ráveti magát.
Fel hát, fel hát, előre.
Megjósolom tinéktek,
Mit kaptok érte szépet,
Ha nyertek majd csatát.
MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK
(kar)
Fel hát, fel hát, előre,
Megjósolja ő néked,
Mit kaphatsz érte szépet,
Ha nyersz is majd csatát.
Fel hát, fel hát, előre
KATONÁK
(kar, a markotányosnőkhöz)
Bort, markotányosleányok!
EGY KATONA
Éltessen Isten minket!
MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK
Éljen!
MÁSIK KATONA
Itália, Spanyolhon éljen!
MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK
Sokáig!
PREZIOSILLA
A büszke bajnok Don Federico Herreros
éljen!
MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK
Éljen! Éljen!
HARMADIK KATONA
S méltó barátja, jó Don Felice de Bornos
éljen, éljen!
MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK
(kar)
Éljen! Éljen!
(isznak)
TRABUCO
(házalóládával a nyakában)
Itt van a vásár, erre csak erre!
Pántlika, gyűrű, jószagú szappan;
Venni, eladni tudsz szakadatlan,
Bármi az áru, az üzlet kész.
(a katonák körülveszik)
ELSŐ KATONA
Mit adsz? Nézd ezt a karperecet.
(nézegeti)
MÁSODIK KATONA
Nyakláncom volna... ha kell, eladnám.
(mutatja)
HARMADIK KATONA
Fülbevalómat hogy fizeted?
KATONÁK
(kar)
Ez itt mind eladó...
(órát, gyűrűt stb. mutatnak)
TRABUCO
Nincs közte semmi, csak régi lim-lom,
Mind vacak itt ez, mind vacak itt ez.
KATONÁK
(kar)
Csirkefogó, te feldühösítesz.
TRABUCO
Jó, jó megegyezünk, megegyezünk.
Húsz soldót kaptok hát darabonként.
KATONÁK
(kar)
No nézd a rablót!
TRABUCO
Mért ez a nagy düh? Még meg is toldom,
Hiszen ez nem múlik egy-két soldón...
De hamar ide mind...
KATONÁK
(kar)
Mért ilyen gyorsan?
Lássuk a pénzt csak, add ide nyomban.
TRABUCO
Első az áru, aztán az ára.
KATONÁK
(kar)
No vedd!
TRABUCO
No vedd!
De vége, de vége.
KATONÁK
(kar)
Jó, jó, de takarodj!
Takarodj, takarodj!
TRABUCO
(távozóban)
Jó vásár volt, kell egy kis ész!
Itt van a vásár, erre, csak erre!
Bármi az áru, az üzlet kész.
(a tábor másik felébe távozik
Kolduló parasztok érkeznek karjukban gyermekekkel)
PARASZTOK
(kar)
Életünkre szállt ború;
tönkretett a háború.
Romba dőlt falunk, a házunk;
hontalan, bolyongva járunk.
Koldusbotra juttatott!
Végre enni adjatok!
REGRUTÁK
(kar)
Anyácskánk zokogva bocsájtott útra.
Elhagyott otthonunk üresen áll.
Szerelmes kedvesünk látjuk-e újra?
Szülőföld, érted a szívünk de fáj!
Szerelmes kedvesünk látjuk-e újra?
Tőletek távol a szívünk be’ fáj!
MARKOTÁNYOSNŐK
(kar)
Nem kell sírni, szép legények!
Minden asszony megvár otthon.
Addig sem maradtok hoppon;
rátok nálunk vigasz vár.
Jószívűek itt a lányok;
egyet füttyents, máris jönnek:
Rögtön fölszárítják könnyed,
s minden bánat gyorsan száll.
PREZIOSILLA
Micsoda dolog a sírás?
Anyám asszony katonái, mit csináltok?!
Kinevetnek csak a lányok,
ha a szátok görbén áll!
De, ha délceg hetykén jártok,
rögtön vonzó hőssé váltok;
s büszke lesz anyátok rátok.
Ej, ne légy hát málészáj!
MARKOTÁNYOSNŐK
(kar)
Köztünk nem kell sírnod többet,
köztünk nem kell sírnod többet,
fölszárítjuk minden könnyed.
Itt a bánat gyorsan száll.
PREZIOSILLA
Ám kinevetnek úgy a lányok,
hogyha szátok görbén áll!
Kinevetnek majd a lányok,
hogyha szátok málészáj!
MARKOTÁNYOSNŐK
(kar)
Nem kell sírni,
otthon úgyis várnak rátok!
Ne hullass könnyet!
PREZIOSILLA
Málészáj!
MARKOTÁNYOSNŐK
(kar)
Itt sírnod kár!
PREZIOSILLA
Sose búsulj! Sose búsulj!
Kinevetnek csak a lányok,
ha a szátok görbén áll!
MARKOTÁNYOSNŐK
(kar)
Sose búsulj! Sose búsulj!
Fölszárítjuk minden könnyed.
Itt a bánat gyorsan száll.
PREZIOSILLA
Hát vidáman! Vidáman!
MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK
(kar)
Háborúban jó a vérnek,
Ha égő szilajság gyújtja fel,
Éljen, éljen táncos ének,
Nékünk jókedv, vidámság kell!
(táncolnak)
Éljen, éljen!
(Melitone mint tábori lelkész hirtelen belép)
MELITONE
Hé, hé!
A mindenségit! Mit csináltok?
Tán a téboly jött rátok?
Itt állok én is!
Jöttem hazámból, tapaszt hozok a sebnek,
Léleknek vigaszt. Mit látok?
Ez itt vajon keresztény tábor,
Vagy tán pogány, vad törökök vagytok,
törökök vagytok?
Így meggyalázni hogy lehet
Az áldott vasárnap ünnepet?
Vagy néktek itten ez a karcos talán
Több, mint a harcos?
És nektek nagyobb úr, mint Jesus Sanctus,
Tán az undok pogány Venus és Bacchus?
Venus és Bacchus? Venus és Bacchus?
Bacchus? Bacchus? Bacchus? És Venus is?
Atyátok földje siralomnak völgye,
És minden zárda ma rosszhírű csárda,
És ami szentség volt valamikor itt,
Az undok vétség,
De sőt maga az Úr asztala mára
Bűnök ördögi, rút maskara tára.
Minden itt, minden itt egyre pusztul.
Minden itt egyre pusztul.
Minden, minden kipusztul.
És mért van ez? Mért van ez?
"Pro peccata vestra." Mert vétkesek vagytok!
OLASZ KATONÁK
(kar)
Bolond vagy, páter!
MELITONE
Ünnepet soha nem tarttok,
És loptok, káromkodtok.
OLASZ KATONÁK
(kar)
Átkozott csuklyás!
SPANYOL KATONÁK
(kar)
Folytasd, apó, folytasd!
MELITONE
Tetőtől talpig mind romlottak vagytok...
Istentagadók!
Mind a bűn szennyvízében fuldokoltok!
OLASZ KATONÁK
(kar)
Megállj!
MELITONE
Mind a bűn szennyvízében fuldokoltok!
OLASZ KATONÁK
(kar)
Megállj !
MELITONE
Amíg csak él a föld ily söpredéke,
Soha nem lehet a világon béke.
OLASZ KATONÁK
(kar)
Üssed, üssed...
SPANYOL KATONÁK
(kar)
Tűnj el, tűnj el...
MELITONE
Söpredékre nem vár béke.
Béke, béke, béke, béke.
OLASZ KATONÁK
(kar)
Üssed, üssed...
SPANYOL KATONÁK
(kar)
Tűnj el, tűnj el...
(kikergetik Melitonét)
PREZIOSILLA
Ej, hagyjátok, hadd fusson,
Egy ily baráttal kezdtek, ó, ti hősök!
Halljátok, inkább a dob legyen a védőtök!
Rataplan, rataplan, rataplan!
MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK
(kar)
Rataplan, rataplan, rataplan!
PREZIOSILLA
Harci lázban
Hogyha ló dobog, és a dob hív,
Hős csatában
Dob zenéjére dobban a szív.
MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK
(kar)
Rataplan, rataplan, rataplan!
PREZIOSILLA
Jó vitézek
Gyűlnek sorban, ott, hol a dob szól,
Harcra készek,
Zeng az ének a zászlók alól.
MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK
(kar)
Rataplan, rataplan, rataplan, pim pum pum.
PREZIOSILLA
Hogyha gyáván fut az ellen,
Csak űzd, ne kíméld,
Mert a bátor csak így győz, és babért
Így kap a diadalért.
MARKOTÁNYOSNŐK,KATONÁK
(kar)
Rataplan, rataplan, rataplan.
PREZIOSILLA
És ha győztök,
Büszke dob pereg, s díszsereg áll.
Ég a hősök
Nyílt szemében az örömsugár.
MARKOTÁNYOSNŐK, KATONÁK
(kar)
Rataplan, rataplan, rataplan.
III. FELVONÁS
1. kép
(Ferences kolostor udvara. Levesosztásra váró szegé-
nyek. A gvárdián fel-alá járva a breviáriumot ol-
vassa.)
ÖREG KOLDUS
(kar)
Szánjatok végre hát!
NŐK
(kar)
Szánjatok végre hát!
FÉRFIAK
(kar)
Szánjatok végre hát, adjatok már!
KOLDUSOK
(kar)
Egy óra óta állunk,
Azóta kell itt várnunk,
Azóta várunk itt,
Adjatok már, adjatok már!
MELITONE
(levest oszt)
Hé! Tán kocsmában vagytok? Csendet!
NŐK
(kar)
Énnekem adj!
FÉRFIAK
(kar)
Énnekem adj!
KOLDUSOK
(kar)
Énnekem adj!
Nekem adj!
MELITONE
Csendet, csendet, csendet, csendet!
FÉRFIAK
(kar)
Nem adsz a kotyvalékból,
Ha egy kanállal kérek!
MELITONE
Na, nézd a gazfickókat,
Ez kotyvalék tinéktek?
FÉRFIAK
(kar)
Adj hát énnekem, adj hát, adj hát!
MELITONE
Ej, vigyen el az ördög!
Ej, vigyen el az ördög!
Úgy szétütök itt rögtön,
Hogy többet nem üvölttök.
A türelmemnek vége,
A türelmemnek vége!
GVÁRDIÁN
Könyörülj .
NŐK
(kar)
Ó, irgalmasabb volt nála páter Rafael.
MELITONE
Épp jó egy hete történt,
Hogy már megelégelte
A sok szegényt s ételt,
A cellájába tért be;
Őt nem terheli semmi,
Most Melitone dolga,
Hogy ezt a koldusnépet
Itt végigudvarolja?
GVÁRDIÁN
Rossz a szegények végzete,
Nézz irgalommal rájuk.
MELITONE
Irgalom? Ezek itten?
Hisz mesterség ez nékik!
Ledönthetnének tornyokat,
Mert öklük volna hozzá,
Még emlegetik Istent,
Még emlegetik Istent,
A gazok, a gazok, a gazok!
Ők emlegetik Istent?
A szemtelen gazok.
KOLDUSOK
(kar)
A jó Rafael páter!
Milyen angyali!
Az szent volt.
Az szent volt, az szent volt!
MELITONE
Sújts le reájuk, mennybolt!
Hát nesztek, ami megmaradt,
És hagyjatok már békén,
Bánom is én, csak menjetek,
Ez dühbe hoz a végén.
Csak menjetek, mit bánom én,
Ti semmiházi koldusok,
Kétszínű társaság,
Mars, mars, gazok, eltűnjetek,
Nem tűröm ezt tovább! Nem tűröm ezt!
(kituszkolja az embereket)
Eltűnjetek, eltűnjetek.
Phü! Az én türelmemnek vége!
GVÁRDIÁN
Nem adott az Úr neked többet.
Az irgalom oly jó, amitől
Egy angyal is boldogabbá válik.
MELITONE
De az én helyemen adna ő
Leves mellé néhány pofont!
GVÁRDIÁN
Egy szót se, de több alázatot,
És tűrd el, ha jobbnak tartják Rafaelt, mint téged.
MELITONE
Jobbnak? Én barátja vagyok,
De... magában beszél...
Oly különös, szinte félek.
GVÁRDIÁN
Sok imától és böjttől...
MELITONE
Tegnap dolgozott a kertben,
A tekintete lángolt.
Tréfálkozva mondtam:
Páter, nem vagy te mulatt?
A szeme lángolt, keze ökölben, és...
GVÁRDIÁN
És aztán?
MELITONE
Egyszerre villám csapott le a toronyba!
A vihar elől futva visszaszóltam még:
"Vad indiánnak látszol!"
A hangjára megfagyott a vérem...
GVÁRDIÁN
Mit mondhatott?
MELITONE
Semmit, de ti mondtátok nekem,
Hogy az ördög járt erre egy ízben
Szerzetesruhában.
Ő volt talán páter Rafael apja...
GVÁRDIÁN
Meggondolatlan szó ez...
Beszélik bár... de erről
Csak a prior tudna többet szólni, én nem.
MELITONE
Nagyon igaz! De különös egy ember!
Mi a múltja?
GVÁRDIÁN
A bűnös földi élet,
A célját vesztett lélek,
A böjtök, vezeklések
Megtörték őt ma már.
MELITONE
A bűnös földi élet,
A célját vesztett lélek,
A böjtök, vezeklések!
Ki tudja, rá mi vár?
(megszólal a kapucsengő)
GVARDIÁN
Valaki jön... nyiss ajtót!
(távozik, Melitone ajtót nyit)
CARLOS
(belép)
Te vagy a kapus?
MELITONE
(magában)
De nagy fajankó ez is!
(hangosan)
Ha kinyitok, nyilván!
CARLOS
Páter Rafael itt van?
MELITONE
(magában)
Még ez is!
(hangosan)
Kettő is van itt. Egy Porcunából, hájas,
Oly süket, mint az ágyú,
A másik sovány, barna, szeme...
(magában)
Mint a villám.
(hangosan)
Nos, melyik az?
CARLOS
A pokolbéli!
MELITONE
(magában)
Az ő lesz, az ő lesz.
(hangosan)
És kit jelentsek?
CARLOS
Egy lovagot.
MELITONE
(magában)
De gőgös, nem tetszik nékem!
De gőgös!
(távozik)
CARLOS
Hiába bújtál el, Alvaro, itten,
Hogy az álszent csuhával elrejtsd
Gonosz tetted nyomát.
E zárdához, mely elrejt,
Vezetett el engem gyűlöletem és bosszúvágyam,
És senki sincs, aki megvédhetne téged.
A véred, csak a te véred
Mossa le a szégyent,
Amely érte családom;
S kiontom én a vért, az esküt állom.
ALVARO
(megjelenik)
Testvérem...
CARLOS
Ugye, rám ismersz?
ALVARO
Don Carlos! Te! Te élsz még?
CARLOS
Öt éve már kereslek,
Most itt vagy, végre, végre!
Csupán a véred adja meg
A gaztettért a díjat,
Mit büntetésül írtak
A sors könyvébe fel.
Te harcos voltál, most szerzetes,
Itt nincsen fegyvered...
Hogy védni tudjad életed,
Válassz, egyik kard tiéd!
ALVARO
Voltam csatában, megértem,
Ám most e köntös itt tanúm,
Hogy, mint vezeklő, vétkem
Megbánva élek itt.
Hagyj engem el, hagyj engem el.
CARLOS
Megvédeni se köntösöd, se zárdád
Te gyáva, nem fog sohasem!
ALVARO
Én gyáva? Ezt a vádat...
(fékezi magát)
Nem... nem!
Ó, légy velem nagy Isten!
Harag árja a szíved dúlja,
De a szellő széjjel fújja,
Ó, bocsáss meg énnekem,
Ó, bocsáss meg testvérem!
Kit a balsors így lesújtott,
Kit egy boldog perc nem érhet,
Könyörögve egyre kérlel,
Bocsáss, bocsáss meg hát.
CARLOS
Te szégyent hoztál énreám!
Te szégyent hoztál énreám!
Ah! Te a húgom meggyaláztad,
El is hagyva megaláztad,
S a szégyen engem ért.
ALVARO
Húgod én meg nem gyaláztam,
Esküszöm rá papi szavammal,
Kit a földön úgy imádtam,
Ahogy égiek szeretnek, és ha még ő imád,
Olyan e vágy, mint bennem ég.
CARLOS
Dühöm úgyse csillapul le
Hazug és csaló mesédre.
Gyere, fogd a kardot végre,
Mert a szóból már elég.
ALVARO
Ha a szó, a könny se hat rád,
Hogyha nem hiszel nekem,
Mit nem látott senki még:
Itt könyörgök térdemen.
(letérdel )
CARLOS
Ó, milyen gyáva ez a félvér,
Látszik, mily sötét egy fajta.
ALVARO
(felugrik)
Fényesebb, akár a gyémánt!
CARLOS
Látszik aljasságod rajta,
ALVARO
Ezt a szót meg fogod bánni!
Ide a kardot! No állj ki!
Ide a kardot! No állj ki!
CARLOS
Végre! Végre!
ALVARO
(megint magára eszmél)
Nem... nem...
Az ördög le ne győzzön!
Menj, és hagyj el!
CARLOS
Te itt gúnyt űzöl belőlem?
ALVARO
Menj!
CARLOS
Ha kihívást nem fogadsz el,
És nincs semmi büszkeséged,
Majd lovaggá ütlek téged!
(arcul üti)
ALVARO
Hah! A sorsod most eléred!
CARLOS
Véged! No jöjj, most véged!
ALVARO,CARLOS
Halj meg! Halj meg! Halj meg!
Jöjj velem hát, és halj meg!
No jöjj!
Halál reád, halál! No, jöjj!
(elrohannak)
2. kép
(Hegyi táj, barlangbejárat, fölötte haranggal.)
LEONÓRA
Békét! Békét!
Békét, nyugalmat adj Uram nékem!
Keserű sors szenvedésre kényszerít,
Ó átkos éj, mely annyi év után is
Halálra kínoz itt.
Békét, békét, nyugalmat adj Uram nékem!
Szerettem őt! Nem tudom elfeledni,
Hiába böjt, ima.
Szívem övé, s megőrzi drága képét,
Mely él, ha nincs is ő.
De szörnyű sors, keserű sors!
Régi bűn vitte tőlem őt tova,
De én imádom!
S az égben fel van írva:
Nem látom már soha!
Ó Isten, add a sír nyugalmát,
Mert csak ott győz a szív a vágyain.
Hiába béke, ami lelkem álma,
Ha kerget annyi, annyi kín.
Ha kerget annyi kín.
Hiába álmom a béke, hiába álmom a béke,
Ha nincs remény.
Száraz kenyérrel meghosszabbítom éltem,
Mely oly reményevesztett...
Hangot hallok. Szent itt e hely,
Ki mer betörni hozzám?
Azt sújtsa átok!
(Cellájába vonul vissza)
(Fegyverzörgés hallatszik)
CARLOS
(a színfalak mögött)
Meghalok... gyónni, gyónni!
Mentsd meg a lelkem!
ALVARO
(karddal a kezében megjelenik)
És Calatravát öltem meg újra!
CARLOS
(m.f.)
Gyónni, gyónni...
ALVARO
Átkozott a sorsom!
CARLOS
(m.f.)
Gyóntatót hozz!
ALVARO
De egy remete van erre...
(dörömböl a cella ajtaján)
Jöjj! Adj vigaszt egy haldoklónak itt!
LEONÓRA
(a színfalak mögött)
Nem bírok...
ALVARO
(m.f. )
De testvér, az Úr nevére! Jöjj!
LEONÓRA
(m. f.)
Nem bírok!
ALVARO
De sürgős!
LEONÓRA
(m.f.)
Segítség! Segítség!
ALVARO
Gyere gyorsan!
LEONÓRA
(kilép a cella ajtaján)
Mit merészelsz? Lesújt az Isten haragja!
ALVARO
Hisz ez asszony! S a hangja!
De nem... síri szellem...
LEONÓRA
(megismeri Alvarót)
Mit látok?
ALVARO
Te... Leonóra!
LEONÓRA
Valóban ő az!
Ó, újra látlak téged!
ALVARO
Maradj... ott ahol vagy...
Ne gyere hozzám!
Véres a kezem!
Menj innen!
LEONÓRA
Mért... mi történt?
ALVARO
Ott... ott... egy ember van...
LEONÓRA
Te ölted őt meg?
ALVARO
Próbáltam elkerülni ezt a harcot,
Zárdában éltem eddig.
Ő mégis rámlelt... ingerelt... megöltem.
LEONÓRA
És ki ő?
ALVARO
A te bátyád!
LEONÓRA
Nagy Isten!
(elrohan)
ALVARO
Te szörnyű végzet, csúfot űzöl belőlem!
Él, él Leonóra, és rátaláltam újra,
Most fekszik ott, most fekszik ott
A bátyja vérben ázva.
LEONÓRA
(a színfalak mögött)
Ah!
ALVARO
Egy sikoly... Mi történt?
(A gvárdián kitámogatja a halálra sebzett Leonórát)
Meg van sebezve!
LEONÓRA
(haldokolva)
A végórán sem tudott megbocsátani,
És bosszút állhatott... a vérem árán.
ALVARO
Hát a bosszúd még most sem volt elég, te Isten!
Átkozott légy hát, átkozott te is!
GVÁRDIÁN
Káromló szót ne ejts ki rá, -
Aki az égi, az égi bírád.
Ő az út a boldogsághoz,
És ezt az utat csak sírd át!
Harag és őrjöngés bűnös, bősz dühe
Ne adjon rossz tanácsot!
Nézd, egy angyal az égbe szállott,
S az Úr elébe lép.
LEONÓRA
Sírjál és imádkozz,
Sírjál... sírjál, sírjál... ó, sírjál.
Az áldozatom mentsen meg téged.
Sírjál... sírjál.
ALVARO
Én kárhozott, én elkárhozott vagyok.
Én kacagom a végzet hatalmát!
GVÁRDIAN
Könyörögj... könyörögj...
LEONÓRA
Bocsánatot nyersz, ígérem néked!
ALVARO
Ennek a hangnak nem tudok ellenállani...
GVÁRDIÁN
Könyörögj!
ALVARO
Leonóra! Leonóra! Válts meg engem!
És megbocsát az ég is,
Megbocsát majd az ég.
LEONÓRA
Isten! Ó áldott, ó áldott az Úr!
GVÁRDIÁN
Isten! Ó áldott legyen az Úr!
LEONÓRA
Boldogan indul lelkem el,
Ígéret földje vár ott,
Nem fenyeget az átok,
Várok reád, égi szerelmesem.
ALVARO
Egyedüllét a végzetem,
Elhagysz az égbe szállva!
A bűnös maga járja,
Maga járja útját a földön lenn.
LEONÓRA
Boldogan indul lelkem el,
Ígéret földje vár ott.
Az égben várlak, az égben várlak,
Az Isten megáldjon! Az égben várlak, ég áldjon.
GVÁRDIÁN
Szent az ő szenvedése,
Hívja az Úr magához.
Vigasztald őt,
Ó, igazságos Istenem!
ALVARO
Ó, csak ne hagyj el, Leonóra,
Ó, kérlek, ne hagyj el!
LEONÓRA
Ah... várlak téged...
Alvaro... ah... Alvar... ah...
(meghal)
ALVARO
Vége!
GVÁRDIÁN
Megtért az Úrhoz
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése