Verdi: PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁG

PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁG

avagy

AZ ÁL-SZANISZLÓ

(Un giorno di regno, ossia Il finto Stanislao)

Vígopera két felvonásban

Szövegét írta: Felice Romani
Fordította: Csákovics Lajos Zsolt

Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi

SZEREPLŐK:

BELFIORE LOVAG,
Szaniszló, lengyel király álnéven ...................bariton

KELBAR BÁRÓ ......................................buffo basszus

POGGIO MÁRKINŐ
Fiatal özvegy,
a báró unokahúga, a lovag szerelmese ........ szoprán

SANVALI EDUARD
Ifjú tiszt ..................................................................tenor

LA ROCCA ÚR
A bretagne-i államok kincstárnoka,
Eduard nagybátyja ...................................buffo basszus

IVREA GRÓF
Brest katonai parancsnoka…………………… tenor

DELMONTE
Az ál-Szaniszló pajzshordozója……………… tenor

A báró háznépe

Játszódik Brest közelében, Kelbar báró kastélyában az XVIII. század elején



I. FELVONÁS

Terem Kelbar báró kastélyában.

I. JELENET

SZOLGÁK, VENDÉGEK 



KÓRUS
Fennen ragyogva ide süt a nap,
csupa fény a Kelbar ház!
Híres király, ki itt ma szállást kap.
Jön az ünnep, kettős nász.
Nem volt sohase vígabb hetünk,
most a jóból kijut majd nekünk.
Ily nagy ünnep mért nem örök?
Finom sültek, habzó sörök!
Gazdurunkra sose vár, az ám,
fénylőbb nap a mainál!
Nincs szebb a mainál!
A Kelbar házra sose vár
szebb nap a mainál!
Nem vár, nem vár
szebb világ a mainál!
Szebb nap nem vár a mainál!
E házra már a mainál szebb nap nem vár!

(Belép a báró és a kincstárnok.)



BÁRÓ
Főkincstárnok úr, e szép napon
ritka kincset nyújtok át.
Neve fényes. Ugye, mondhatom? –
nemes tőről hajtott ág.
Meg nem bánja, annyi bizonyos,
– ebben kételkedni kár –
ha lányom nőül elvette már.

LA ROCCA
Biztosíthatom, hogy esküvőnk
Haszna nagy lesz, kedves báró.
Meleg otthon, kicsike gyermekek,
meg a többi ezzel járó...
Így hát mindkét ősi bírtok
nászunk révén csak jól jár.
Hát éljen, éljen az ifjú pár!

BÁRÓ
Drága vőm uram!

LA ROCCA
Ön jó após.

BÁRÓ
Tört szívemre béke száll!
Igen, e szívre béke száll, most béke száll.

BÁRÓ, LA ROCCA
Boldog örömünk meg nem szűnhet!
Pompás lakoma a násznak kijár.
Ó, mi ragyogó lesz majd az ünnep!
Fényes tanú jön, a lengyel király.
KÓRUS
Nem volt sohase vígabb hetünk! stb.
BÁRÓ, LA ROCCA
És az arany nászi okirat
már a dicső napra vár.
És az aranyozott okirat
csak a kézjegyekre vár!
A kézjegyekre vár!
Csak arra, csakis arra, a kézjegyekre vár!
Már csak a kézjegyekre vár!

(Belép Delmonte.)

II. JELENET

ELŐBBIEK, DELMONTE,majd BELFIORE LOVAG

https://youtu.be/XrtHkzkJHq4?list=PLaD3znCi8dZdMYDjCSG_4suGeGnDLYVvw

DELMONTE
A nagy király elindult.
Most őkegyelmessége,
ím, üdvözölni tér be
e fényes ház urát.

KÓRUS
Megtisztelő, nagy pillanat,
egy felséges úr itt nálunk!
Mind elébe állunk
fogadni egy nagy uralkodót.
A bölcs uralkodót! A hős uralkodót!
(Belép Belfiore lovag.)

BELFIORE
Csak semmi zajos ünnep!
Ne fárasszuk magunkat!
Az ilyenfajta hajcihő
csak kimerít és untat.
Fogadtatásom szép volt,
a lehető legméltóbb.
Még ezen este írok
az udvarhoz pár sort,
hogy lengyel honba térve
tudjam, Ön hívem volt.

BÁRÓ
Ó, hova gondol, felség?!
Hogy itt van, már tisztesség...

KÓRUS
Úgy bizony. Hogy itt van ön,
az már megtisztelő.



BELFIORE
(félre)
(Minden régi harcostársam
engem ostobának tartott,
hogyha hallja majd e dolgot,
nékem el se hiszi, el se hiszi tán.
Az, ki minden el hibázott,
mindig szörnyen butának látszott,
az ma itt sikerrel játszott
jámbor, bölcs uralkodót,
amolyan népmese-királyt.
Az, kit én itt sikerrel játszok,
jámbor, jó király, s roppant bölcs.)
(hangosan)
Míg itt lakom e házban,
azt kérem, újra mondom:
ne tekintsék a rangom;
csak mindent úgy, mint rég!
Mint régi jó barátot,
avagy magánszemélyt!
Úgy, úgy! Csak mint magánszemélyt!

(Hisz vége roppant gyorsan
e fényes, e dús világnak,
s akkor utánam vágnak
a hívek palástot, jogart!)
Utánam dobálnak palástot, jogart!

BÁRÓ, KÓRUS
Boldogan állunk sorban
látni közelről kegyelmed.
Mily nagy erényű lelket
láttat e termet, ez arc!
Átszellemült, bölcs arc!
Mily vonzó, büszke, bölcs ez arc!
Mi bölcs ez arc! Mi bölcs ez arc!

LA ROCCA
Igen, e hosszú sorban
figyelem én kegyelmed.
Magas erényű lelket
mutat e büszke arc!
BELFIORE
Utánam dobálnak
palástot, jogart!
A hívek szépen hozzám vágnak
palástot és szent jogart!
A szent jogart! A szent jogart!
(Hisz vége roppant gyorsan...) stb.
KÓRUS
Boldogan állunk sorban... stb.



BÁRÓ
A kettős kézfogóra,
melyet a kastélyban tartanánk meg holnap,
megtisztel minket, felség?

BELFIORE
Kik a házasulandók?

BÁRÓ
Júlia lányom és a kincstárnok.
A másik unokahúgom, Poggio márkinő..

BELFIORE
Poggio?! (Mit hallok?!)

BÁRÓ
Talán ismeri, felség?

BELFIORE
Csak hírből... de nagyon.
Báró úr, csöndre vágyom, ha megbocsát.

BÁRÓ
Kérése parancs. Magára hagyjuk hát.
(Távozik La Roccával és a kórussal.)

III. JELENET

BELFIORE, majd EDUARD

BELFIORE
Időt veszteni nem lehet!
Írnom kell az udvarnak rögtön.
Ha a márkinő meglát, lelepleződöm.
(Ír)
“A kitervelt vállalkozás már minden bizonnyal sikerrel járt,
s a valódi Szaniszló, Varsóba érkezvén,
már a Parlament védelme alatt áll.
Felség, esküszöm, ha azonnal föl nem ment
a trón terhe alól, s még uralkodnom kell,
szerelmem veszítem el.”

(Belép Eduard.)

EDUARD
Felség, remegve jöttem,
hogy térdre hullva kérjem...

BELFIORE
Mire? Vagy ön az az ifjú,
kit a báró lánya szeret,
de nagybátyjának szánták?
Értem, mi bántja. Hogyan segítsek önnek?

EDUARD
Nagy kegyet kérek:
vigyen engem magával!
Ah! Lengyel földre hadd menjek önnel!
Engedje, nagyon kérem!
Én felajánlom kardom és a vérem.



Higgye el, bebizonyítom,
hogyha méltat majd e kegyre:
míg csak élek én, szolgálom egyre,
hogy ezt a nagy kegyet ne bánja meg!
Kegyét a felség ne bánja meg!
Higgye el, szolgálom egyre,
hogy kegyét ne bánja meg!

BELFIORE
Büszke minden lengyel önre.
Hálatelt hazám, s a trónom.
Ön ma síkra száll, vitézi módon,
hogy azt, ki rászorul, így óvja meg.
Így óvja meg!
Síkra száll vitézi módon,
s a királyt így óvja meg.

EDUARD
Mondja, felség, van reményem,
hogy e nagy kegyre méltat engem?

BELFIORE
Van. Csoda bátran küzdhet értem,
hogyha én a harcba mentem.

EDUARD
Mint egy hű eb, úgy szolgálom.

BELFIORE
Nem! Útitársam és hű barátom.
Mint személyes, királyi testőr
vélem lakhat, akár e perctől!

EDUARD
Önnel? Mi jó hír! Megszállok itt?!
Látom őt, ha ön segít!

BELFIORE
Erre vár? Ne múljon rajtam!
Némi csellel menni fog.

EDUARD
Jó király, kimondhatatlan,
önnek én mily hálás vagyok.

Isten áldja önt meg, felség,
nagy királyok méltó sarja!
Térdre kényszerítse kardja
mind az összeesküvőt!
BELFIORE
(Vesszen trónom, azt sem bánom,
hogyha így segítem őt!
Kelbar bárót megtréfálom,
ezt a vén nyerészkedőt.)

EDUARD
Hősi lázban úgy lángol e lélek!
Nemsoká harci ösvényre lépek.
Végveszélyben ne féljen, ígérem,
én a vérem kiontom, ha kell!
Hát bármi vészben ne féljen,
Hisz’ én önért a vérem kiontom, ha kell!
Én a vérem kiontom, ha kell.
BELFIORE
Hősi lázban, ha lángol e lélek,
nemsoká harci ösvényre léphet.
Joggal érzem a trónom veszélyben,
azt megóvva babérokra lel!
Hát az, ki nékem a trónom megóvja,
szó se róla, babért érdemel!
Az, ki nekem megóvja a trónt,
hát, szó se róla, minden babért az megérdemel!

(Távoznak.)

IV. JELENET

MÁRKINŐ

(A márkinő lép be óvatosan, a távozó Belfiorét figyelve.)




MÁRKINŐ
Ah! Nem csaptak be mégsem!
Hisz ő az! Hisz ő az!
Titokban jöttem e helyre.
Kilestem lopva, és tényleg ő!
Csak színleg adom kezem az öreg hadastyánnak,
s meglátom, meglátom aztán, hogy mit csinál Belfiore.

Mily nehéz szerelmes szívvel
visszafogni a forró vágyat!
Hogy közömbös arccal járjak,
mily nagy terhet ró ma rám!
Nincs a szívnél nagyobb úr rajtunk;
ezt a bátya is belátja.
Jó a szíve, megbocsátja,
hogy nem vágyom más után.
Én nem vágyom más után.

Ha lehullik özvegységem fátyola,
ne járjak pórul újra!
Már belátom, minden pompa hasztalan,
azt a szív hamar elunja.
Csak az lehet a férjem,
kit hajt az ifjú vágy.
Ah! Ám, ha Belfior szíve hűtlen,
nem várok őrá többet már.
Nem hát! Nem várok többet rá!
Nem várok rá tovább!

V. JELENET

Kelbar báró kastélyának kertje.

JÚLIA, KÓRUS

Parasztlányok és szolgálólányok virágot és gyümölcsöt hoznak. Júlia szomorúan ül egy padon.



KÓRUS
Tündöklő reggel, mi ránk virradt.
Éretted dobban most minden szív.
Csak téged köszönt virágillat,
boldog nászra téged hív!
Boldog ember, sorsod áldjad,
ki az égtől ily kincset nyersz!
Ily szűzi tiszta liljomszálat,
több ily angyalt úgysem lelsz.
Nála tisztább liliomszálat,
több ily angyalt úgysem lelsz.
Úgy se lelsz!

JÚLIA
Ó, drága lányok, e kedves bókok
jólesnek nékem.



(Nem sejtik még, hogy szívem
halálos bútól sorvad.
Jöjj, Eduárdom! Hol vagy?
Jöjj, vagy megöl a szerelem!
Ha nem jössz meghalok!)

KÓRUS
Mi bánt, hogy bájos arcodon
a bánat illan át?
JÚLIA
(Jöjj hát!

Jöjj hát én Eduárdom! Hol vagy? stb.
A vágy megöl!)

KÓRUS
Mi bánt, hogy bájos arcodon
a bánat illan át?

JÚLIA
E mélabú, ha meglep,
kimondom én okát.

Nem kell e vénség! Őrült is volnék!
Más az, kit szívesen keblemre vonnék.
Egy ifjú gárdatiszt, kit szívem vár.
Ó, boldog pillanat, ha elvesz végre,
s a boldog béke szívemre száll!

A béke, a béke, a boldog béke szívemre száll!
E szívre száll a boldogság!
KÓRUS
A bánat tűnjön el! Sok könnyed égve
ne hulljon többet! Boldogság vár!

JÚLIA
Nem kell e vénség! Őrült is volnék! stb.

E szívre száll a boldogság!
KÓRUS
Ne hulljon könnyed! Sorsod boldog lesz már!

(A lányok távoznak. A báró és a kincstárnok érkezik.)

VI. JELENET

BÁRÓ, LA ROCCA, ELŐBBIEK



BÁRÓ
Ejnye, Júlia kislányom!
Mikor egy valódi király van nálunk,
s becses vőlegényed is,
helyénvaló elbújni künn a kertben?

JÚLIA
Papácska, hiszen tudja,
hogy hajlamos vagyok a mélabúra.

LA ROCCA
Huncut ez a kislány! Huncut!
Pedig biztosan hallott ő is róla:
a házasélet a komorság írja.
Ami bántja ma, holnap felvidítja.

(Belfiore jön Eduarddal.)

VII.JELENET

BELFIORE, EDUARD, ELŐBBIEK

BELFIORE
Csak jöjjön bátran!
Magam lepem meg önnel a bácsit.

LA ROCCA
(Mit keres ez itt?!)

JÚLIA
(Eduardom! Csakhogy végre!)

BELFIORE
Kincstárnok uram, nézze,
van egy kedves meglepetésem önnek!
Unokaöccse nálam, e szerencsés naptól,
személyi testőr.

LA ROCCA
Felség! Testőr lett ő? Igaz ez öcsém?

EDUARD
Büszkén mondhatom: igaz.
Ilyen kegyre méltat a lengyel felség.

BELFIORE
A tehetséges embert jó felkarolni.
Nagy kedvem telik benne,
s önök oly kedvesek nékem...
(A báróhoz és a kincstárnokhoz)
Mivel a tudást én igen nagyra tartom,
egy roppant fontos ügyben tanácsra hívom most önöket.
Önt, aki régi harcos és önt, aki jogtudós.

BÁRÓ
Felség, megtisztelő...

LA ROCCA
Nem jutok szóhoz...
De ilyen ügyben, felség, óvatosságra intem.

BELFIORE
(Eduardhoz)
Eközben ön húzódjék félre!
Még úgysem lenne képes
megbirkózni ily nagy feladattal.
Szórakoztassa addig
a komor arcú tantit!

LA ROCCA
(Hogy vele lesz?
Nem tetszik nekem ez!)

BELFIORE
Jó urak, helyre!
Ide jöjjön a térkép! Nézzünk csak erre!

(Míg a lovag és a két öreg egy térkép fölött tanácskozik, Eduard és Júlia egymás közt beszélgetnek. A lovag felette jól szórakozik a kincstárnok zavarán)



EDUARD
Végre együtt vagyunk, drága!
Végre szólhatok újra véled!

JÚLIA
Így betelt a szívem vágya,
szinte már magamhoz se térek!

BÁRÓ
Hogyha túl nagy itt a kátyú,
szükséges lesz még egy ágyú!
Mindenképpen, mindenképpen kell egy ágyú!

BELFIORE
(A szerelmeseket figyelve)
Attól tartok, kedves báróm,
túl esnek a lőhatáron.

JÚLIA
(Eduardhoz)
Én a márkinőben bízom.
LA ROCCA
(Bennük nem szabad megbíznom.)

BELFIORE
(A kincstárnokhoz)
Ránk se hallgat, íme, tessék!

LA ROCCA
Mást se tettem, higgye, felség!

EDUARD
(Júliához)
Hangod új reményre bíztat.
LA ROCCA
(Egyre jobban összebújnak!)

BELFIORE
(A kincstárnokhoz)
Nézze kérem, itt a térkép!

LA ROCCA
Persze, látom. Itt a láp.

BÁRÓ
(Egyfolytában a térképet vizsgálva)
Baj csak az, ha rossz a lépték.

JÚLIA
Én a márkinőben bízom.
EDUARD
Hangod új reményre bíztat.
BELFIORE
Nézze, kérem, itt a térkép!
LA ROCCA
(El se szégyellé magát!

El se szégyelli magát! El se szégyelli magát!)

JÚLIA, EDUARD
Ah! Ó, mi réges-régen vártam!
Drága perc! Így, kettesben véled!
Nyugtom eddig nem találtam,
ám e szív most újra éled.
BELFIORE, BÁRÓ
Álljon itt a század lesben,
persze, fegyverkezve állig!
Hogyha erre tart az ellen,
odavesznek mind egy szálig.
Nagyon könnyen meglepjük őket,
bekerítve a határt.
LA ROCCA
Igen, így! (Ne oly nagy hévvel!)
Csakis fegyverkezve állig!
(Megfizetsz te, öcskös, menten!)
Egy-két puskás sokat számít!
(Jobb, ha szemmel tartom őket!
Még az öcskös bajt csinál!)

BELFIORE
Két lovas csapattal erre
észrevétlen vágva át!

JÚLIA, EDUARD
Véget ér talán a bánat,
s ébred új reménysugár!
Véget ér talán a bánat
és végre ébred új reménysugár!
Ébred új reménysugár immár!
LA ROCCA
(Nézd, a selyma!
Ezt ne merje! Ezt ne merje!)
Öcskös, visszatérünk erre!
Érte hálaszót ne várj!
Sok jót ne várj!)
BÁRÓ
Két csapattal rohamban erre!
Így megadja majd magát!
Verve fut, ki merre lát.
Elsőrangú terv lett hát!
Már bevált!
BELFIORE
Megrohanjuk innen erre
és megadja majd magát.
Két üteg jön itt a hegyre,
s verve fut, ki merre lát! Igen, így van!
Egy üteg erre, egy meg arra. Rafinált!
Jobbról-balról föl a hegyre.
Ugye nem is gondolt erre?
Ez a terv oly rafinált!
Zseniális! Micsoda ötlet!
A ravaszság sose árt!
Csak így tovább!

(Belfiore feláll, a szerelmesek szétrebbennek.)

BELFIORE
Ez hát a terv!
Ha mégse jó így, fundálunk újat.

LA ROCCA
(No végre!)

(Belép egy szolga, majd a márkinő)

INAS
Poggio márkinő megérkezett, urak!

JÚLIA, BÁRÓ
Köszöntjük őt körünkben.

BELFIORE
(De csak, ha messze tűntem!)

JÚLIA
Itt van a kedves néném!

BELFIORE
(Nem úszhatom meg hát!
Sajnos nem úszhatom meg hát!)

(Belép a márkinő. Júlia és a báró elébe sietnek, hogy megöleljék; a kincstárnok és Eduard udvariasan üdvözlik. A lovag a háttérbe húzódva próbálja elrejteni arcát.)

BÁRÓ
Kis húgom!

MÁRKINŐ
Bátyám! Kuzinom,
jöjj, hadd ölellek át!
Íme hát, láthatja, báró,
itt vagyok, hisz így ígértem!
(Drága húgom, el nem késtem.
Csak miattad jöttem ide ily hamar.)

BÁRÓ
Leborulni, húgom, tessék,
Hiszen ő a lengyel felség!

MÁRKINŐ
Uramisten!

BÁRÓ
Itt szállt meg nálunk,
mélyen megtisztelve házunk.

MÁRKINŐ
(A lovag felé fordul, aki közönyösséget színlelve a kincstárnokkal és Eduarddal társalog.)
Hogyha tiszteletlen voltam,
kérem úgy bocsánatát!
Node, nem tudhattam, nyilván,
hogy a ház vendége ön lesz.

BELFIORE
(Nekivágok.) Szót se kíván..

MÁRKINŐ
(Ő az! Vagy mégsem? Tévedek tán?
De, biztos ő az!
A drága hűtlen!
Miatta tűrtem
sok bús napot.
Talán a képzelet
csalása ez: már
mindenhol őt látom,
bárhol is vagyok.)

JÚLIA, EDUARD, LA ROCCA, BÁRÓ
(Sehogy sem értem, mi baja van.)

BELFIORE
(Nagyon is értem, mi baja van.)

Ha megbocsát, én el is megyek,
nehogy ellenére legyek!
A haditerv kusza nagyon.
Urak, tárgyalunk tovább!
(Hogy e nő ne csapjon agyon,
csak az ég tehet csodát!)

MÁRKINŐ
(Igen, ez ő! Azok a jegyek!
Csak az én szerelemem lehet!
De a világ királynak hiszi,
s annak adja ő magát.
Hogy a szálat merre viszi,
figyelem, hogyan tovább.
Igen, meglátom majd, hogyan tovább!
Most vajon hogyan tovább?)
JÚLIA, EDUARD
(Ha nem is volt célja vele,
legyen százszor áldva neve!
Szava segít. Öröm ez nekünk.
Csoda szépen összevág!
Hiszen így magunkba’ leszünk,
s ez a két öreg se lát.
Így majd nem lát!
Százszor áldott uralkodó!
Megsegít nem is akarva,
végre minden összevág!
Végre majd magunkra hagyva
ez a két öreg se lát!)
LA ROCCA, BÁRÓ
A tanácsadója legyek?
Hogy is nyertem ily nagy kegyet?
Ilyen jószívű ki lenne?
Csak a bölcs, a nagy király!
(Na ja! Ily vezéri főkre
e földön nem talál!)
A tanácsadója én legyek?
Hogy nyertem ily kegyet?
Ily kegyes ki lenne más ,
a bölcs, a nagy király?
BELFIORE
(Hogy e nő agyon ne csapjon... stb.
De, hogy a márkinő agyon ne csapjon
egyedül csak az ég tehet csodát.)

LA ROCCA, BÁRÓ
(Ily csodás vezéri főkre
messze földre nem talál!)

MÁRKINŐ
(Igen, ez ő! Azok a jegyek! stb.
Nézem hát hogyan tovább?)
JÚLIA, EDUARD
(Ha nem is volt célja vele,
legyen százszor áldva neve! stb.
Itt e két öreg nem lát! Így nem lát!)
LA ROCCA, BÁRÓ
A tanácsadója legyek? stb.
(Ily csodás vezéri főkre
messze földre nem talál!
Vagy talán nem is talál!
Nem talál! Úgy van!
Bíz messze földre nem talál!)
BELFIORE
(Hogy e nő agyon ne csapjon... stb.
De, hogy a MÁRKINŐ agyon ne csapjon
egyedül csak az ég tehet csodát.
Itt az ég tehet csodát, azt várom hát!
Azt várom hát, a nagy csodát!)
(A lovag távozik a báróval és a kincstárnokkal.)

VII. JELENET

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD

(A szerelmesek sürgetőleg veszik körbe a márkinőt, aki elgondolkodva járkál fel s alá.)


JÚLIA
Kuzin, csak benned bízom!

EDUARD
Sorsomat én kezébe teszem, hölgyem.

JÚLIA
Végre válaszolj nekünk!

MÁRKINŐ
(Összerezzen.)
Jó, de csöndben!
Mondd, húgom! Egész biztosan ő
Szaniszló király?

JÚLIA
Ej, micsoda kérdés?!
De gondolj kicsit rám!

MÁRKINŐ
(Szórakozottan)
Rád már gondoltam...

JÚLIA
Igaz lenne?! Hát, oszd meg
velünk is a gondolatodat!

MÁRKINŐ
(Te hűtlen szívű lovag!
Mennyit szenvedek érted!)

EDUARD
Én készen állok
kívánsága szerint megtenni bármit.

JÚLIA
Mire gondolsz tehát?

MÁRKINŐ
Ej! Csak nem tágít!

(Rövid csönd. A márkinő újra gondolataiba merül, a szerelmesek sértődötten nézik.)



JÚLIA, EDUARD
(Lám, nem túl rózsás helyzet!
Ő ügyünk pártfogója.
Már lemondhatunk róla.
Az ég cserben hagyott.)

MÁRKINŐ
Mit is, mit is, mit is reméljek?
Egy csöppnyi jel, ha volna,
egy csöppnyi jel...
hogy ő is várna, hogy ő is vár azóta,
hogy még fontos vagyok!

JÚLIA, EDUARD
Drágám, lemondhatunk mi róla,
az ég cserben hagyott!
Cserben hagyott! Cserben hagyott!
Mondjunk le róla,
az ég is, az ég is elhagyott!
Cserben hagyott. Cserben hagyott.
MÁRKINŐ
Fontos vagyok? Fontos vagyok?
Ha várna, ha várna!
Ó, ha ő is várna még azóta!
Ha még fontos vagyok...!
Fontos vagyok... fontos vagyok...

EDUARD
Nos, márkinő, bocsánat,
ha önt zavarni mertük!

JÚLIA
A szíved jégbe zártad.
Ne félj, mi észrevettük!
(Indulnak.)

MÁRKINŐ
(Magához térve visszatartja őket.)
Csak várjatok! Elnézést,
nem hallottam a kérdést!
De, mintha itt se lennék,
úgy felkavart egy emlék...
Ám, amit megígértem,
beváltom, kicsikém.

JÚLIA
Újra az vagy, ki régen!

EDUARD
Ah! Hálás leszek én!

JÚLIA
Más kezemet ne kapja!

MÁRKINŐ
Majd teszünk róla szépen.

EDUARD
S ha közbelép az apja?

MÁRKINŐ
Én azt is elintézem.
Hisz én is épp oly jól tudom,
mit érez úgy a szív, ha vágyban ég.

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD
Fel, bátran a harcra, szerelmes ifjúság!
Csak légy kitartó, elérhetsz könnyen bármit!
Ha rád tör a végzet, ne hátrálj,
állj ki bátran, győzni fogsz, ne félj!
Ne fuss el gyáván! Ma győz a szerelem.
Ha szívvel harcolsz, ha szent a cél,
végül győzni fogsz, ne félj!
De szép a küzdelem, ha szent a cél!
Fel, bátran a harcra, stb.
Fel bátran a harcra a győzelmünkért!
Fel bátran hát győzelmünkért,
győzelmünkért!

(Távoznak.)

IX. JELENET

BELFIORE, LA ROCCA

Terem, akár az első képben.

(A lovag érkezik a kincstárnokkal.)



BELFIORE
Ön nagyon bölcs elme, kedves barátom,
s igen méltó, hogy híre szertejárjon.

LA ROCCA
Higgye el, felség, én szerény ember vagyok,
de hát pénzügyi téren, tényleg nincs nálam nagyobb.

BELFIORE
Ha nem lenne elkötelezve e háznál, azt ajánlanám,
La Rocca uram, legyen pénzügyminiszterem,
s legyen Inesca grófnő – birtokaival együtt – az öné!
Nem lenne rossz ajánlat.

LA ROCCA
Ó, felség! Szaladok máris,
megteszek mindent, hogy szabadulni tudjak!

BELFIORE
Értjük egymást.
(El.)

X. JELENET

LA ROCCA, majd a BÁRÓ

LA ROCCA
Ésszel az ember, lám, mire juthat!
Akkor most visszavonom adott szavam!
Valami jó kifogást kell találnom...
Csak rá ne jöjjön a valódi okra!
Jön az élet! Lengyel honban
Ineska grófnő földje, államkassza...
Számtalan lehetőséggel fog szolgálni.
Ilyen bőségkosárra megérte várni!

(A báró jön, kezében papírokkal.)



BÁRÓ
Szerette vőm uram, no, csakhogy itt van!
Családi hírek, amiket hoztam.
Kezemben tartom a becses okmányt,
melyen az esküvői paktum áll.
Vidámabban, vőm uram! Nincs messze már.

LA ROCCA
Szavamra mondhatom... (Most melyik érv jó?!)
Kegyelmed lánya trónhoz is méltó...
Valóban bájos... kimondom hát most:
örülnék, hogyha nőül venném el...
Ám egy fontos dolgot közölnöm kell.

BÁRÓ
Tegyük azt félre! Mondja el máskor!
Hol az a szemüveg? Tegye fel, ha lehet,
hisz ön nem lát jól!
Ez az az okirat, ami a mai nap aláírást vár:
“Én alulírott La Rocca Gáspár...”

LA ROCCA
Könyörgöm, higgye el: fölösleges!

BÁRÓ
Csupa kis formaság, mi hátra lesz még...
A csúnya pénzügyek, s több szó ne essék!
Ide a kézjegyét, s megvagyunk már!
Ide a kézjegyét és kész van már!

LA ROCCA
Nem írom alá.

BÁRÓ
Buta kis móka.

LA ROCCA
Komolyan mondom.

BÁRÓ
Ugyan már, fogja!

LA ROCCA
Nem fogok semmit.

BÁRÓ
Hogy? Maga bomlott?

LA ROCCA
Figyeljen, báró úr, arra, mit mondok!

BÁRÓ
Micsoda szégyen!

LA ROCCA
Revideálok...

BÁRÓ
Mi végre, kérem?!

LA ROCCA
No, mért? No, mért?
(Be kellene vallanom!)

BÁRÓ
Válaszra várok.

LA ROCCA
Elment a kedvem, nem nősülök.

BÁRÓ
Mit?! Tán a lányom méltatlan önhöz?!

LA ROCCA
Nagyon is méltó.

BÁRÓ
Hát akkor vigye!

LA ROCCA
Nem viszem mégse.

BÁRÓ
Beszéljen végre!
Mondja végre! Mondja végre!

LA ROCCA
Miniszter rangot ad a lengyel király.

BÁRÓ
Elárult! Nagy őseim! Ezt kell megérnem,
hogy engem ily nagy gyalázat érjen!
A vérem hogy feltolul! Elönt a méreg!
Szavamra átdöföm, a gaz kutyát!
Esküszöm, ledöföm, esküszöm, ledöföm, mint egy kutyát!
Úgy hát! Úgy hát! Le én a rühes kutyát!

LA ROCCA
Nyugalom, nagyuram! Noha megértem,
zavar a zavara, értse meg hát!
Valóban különös dolog az élet.
Ezennel megyek is, ha megbocsát!

BÁRÓ
Maga az oka, ha megöl a méreg!

LA ROCCA
Szava se lehet, hisz elnézést kérek.

BÁRÓ
De bizony ledöföm, mint egy kutyát!

LA ROCCA
Mondtam, hogy kérem a bocsánatát!
Miniszter rangot ad a lengyel király.

BÁRÓ
Elárult! Nagy őseim! stb.

LA ROCCA
Nyugalom, nagyuram! stb.

Szívemből sajnálom; ilyen az élet!
Ezennel megyek is, ha megbocsát!
Búcsúzom hát, ha megbocsát!
BÁRÓ
Leszúrom, leszúrom, mint egy kutyát!
Úgy szúrom át, mint egy kutyát!



Uram, szeretném úgy hinni,
tréfa volt csupán, több semmi!
Máskülönben...

LA ROCCA
(Isten az égben!
Most segíts, vagy rögtön végem!)

BÁRÓ
Egyértelmű választ adjon!

LA ROCCA
(Próbál elsurranni.)
Attól tartok, itt kell hagynom.

BÁRÓ
(Elállja az útját.)
Rántsd elő a kardot, mondom!

LA ROCCA
Rántom már, rántom már!
Csak előbb van egy kis dolgom...

BÁRÓ
Gyáva népnek nincs hazája!
Félj, te becstelen haszonleső, te gyáva!
Fogd a kardodat! No, védekezz,
vagy itt e percben szíved szúrom át!
Fogd a kardodat, no, védekezz, galád!
Kardom szíved járja át! Kardom szíved járja át!
(Meg akarja ragadni a kincstárnokot.)

LA ROCCA
(Halálra váltan)
Jaj! Jaj! Jaj! Segítség! Ez gyilkos!
Segítség! Ez gyilkos! Meg is ölt már!
Meghaltam!

XI. JELENET

JÚLIA, MÁRKINŐ, EDUARD, SZOLGÁK

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD, KÓRUS
(Mindenfelől besietnek.)
Itt mi baj?! Mért e zaj?! Mi az, mi baj van?!
Mért e rémes kiáltozás? Mért e nagy kiáltozás?!

LA ROCCA
Jó öcsém, már meg is haltam,
hogyha most mellém nem állsz!

BÁRÓ
Míg elégtételt nem kaptam,
vért kíván az árulás!

MÁRKINŐ
Meg nem békül!

JÚLIA
Jaj, mire készül?!

EDUARD
Mondja el, hogy mért is mérges!

BÁRÓ
Vérük elhűl ám e hírre!
Ez az aljas mire képes!
Most, hogy minden rendben volna,
adott szavát visszavonja,
lányom méltatlannak mondja...

JÚLIA
(Boldogan)
Mégse kellek?!

BÁRÓ
Ám megbánja!

MÁRKINŐ
Tán a bosszú jobban hatna,
hogyha lányát férjhez adja
itt ez ifjúhoz hirtelen!

JÚLIA
Hogyha papácska is mondja,
Rocca öccse jó nekem.

EDUARD
Báró úr, ha úgy gondolja,
készen állok szívesen.

BÁRÓ
Szörnyű szégyen! Majd meg nem fúlok!
Házamat gyalázat érte!
Azt ne várja, hogy szemet hunyok!
Bosszút állok

még ma érte!
MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD, KÓRUS
Csillapodjon!

XII. JELENET

BELFIORE, ELŐBBIEK

BELFIORE
(Feltűnik az ajtóban.)
Miféle lárma ez?!

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD, KÓRUS
Itt a felség!

BELFIORE
Mért e zaj?!

(Mindnyájan megszégyenülten állnak. A lovag lassan előre jön, miközben egyenként végigméri az ott állókat.)

BÁRÓ
(Balga fejjel mit is csináltam?!
Ó, be szégyellem magam, nagyot hibáztam!
Párbajozni, hol egy király van?!
Ó, mi szörnyű balgaság!
Vérig sérti a királyt e balgaság!)

LA ROCCA
(Jó, hogy őfelsége itt van!
Ezt most épp bőrrel megúsztam!
Így megvédelmezhet rangom
és a báró mégse bánt!)

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD
Itt e helyzet kedvez nékünk,
visszaadja jó reményünk!
BÁRÓ
Skandalum ott, hol egy király van?!
Ó, mi szörnyű balgaság az!
LA ROCCA
(Jó, hogy őfelsége itt van! stb.
Védelmemre lesz a rangom
és a báró mégse bánt!)
BÁRÓ
(Skandalum, hol egy király van?!
Ó, mi szörnyű balgaság!)
KÓRUS
(Balga fejjel mit csináltunk?!
Jaj nekünk, nagyot hibáztunk!)

BELFIORE
Ejnye, ezt ugyan ki érti?
Egy se mer szemembe nézni.

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD
Hogyha pártunk fogja a felség
az megoldhat minden vitát!
LA ROCCA
Jó, hogy őfelsége itt van! stb.
BÁRÓ
Párbaj ott, hol egy király van?! stb.
KÓRUS
(Balga fejjel mit csináltunk?!) stb.

BELFIORE
Sejtem már, hogy mért a lárma:
visszalép a vőlegény!

... Visszavonta most tehát adott szavát!
MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD
... Az bizony megoldhat sok vitát.
LA ROCCA
... mert a báró egy minisztert mégse bánt!
BÁRÓ, KÓRUS
... vérig sérti a királyt, a nagy királyt!

BELFIORE
Mondja meg, báró úr, mi súlyos okkal
óhajtott megvívni a kincstárnokkal!

BÁRÓ
Orcátlan sértés...

LA ROCCA
Nincs benn’ megértés!

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD
Felség, ez még tisztázatlan kérdés!

BÁRÓ
Elutasított!

LA ROCCA
Hisz' ez egy gyilkos!

BÁRÓ
Becsületsértő!

LA ROCCA
Megölne, biztos!

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD
Felség, e vitának vettessen véget!

BELFIORE
Csend legyen! Nyugalom! Semmit sem értek!
Mindenki szépen egyenként mondja,
a másik féllel mi volt a gondja!

BÁRÓ
Szégyenbe hozta nemesi házam!

LA ROCCA
Ok nélkül kergetett, mint akin láz van!

BÁRÓ
Felség, én kész vagyok megtenni bármit...

LA ROCCA
Esküszöm önnek...

BELFIORE
(Dühösen)
Elég volt már!
Szót se halljak, jó urak, míg meg nem értem,
mi történt pontosan; nyugalmuk kérem!
Ám hogyha megszegik párbajtilalmam,
megsértik azzal a nagy királyt!

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD, LA ROCCA, KÓRUS
Felség, ne vonja meg bocsánatát!

BELFIORE
Bízzák énrám, megoldom a kérdést!

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD, LA ROCCA, KÓRUS
Önre bízzuk, megoldja a kérdést!

BELFIORE
Bölcsen döntök a kérdéses ügyben.

MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD, LA ROCCA, KÓRUS
Döntsön bölcsen a kérdéses ügyben!

BELFIORE
Döntök én majd! Döntök én majd!
Döntök én majd az ügyben!
MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD, LA ROCCA, KÓRUS
Döntsön ön! Döntsön ön!
Döntsön ön!

BELFIORE
Bízzák rám, én megoldom a kérdést!
Bölcsen döntök a kérdéses ügyben,
hogy ki adta, ki kapta a sértést.
Jogtalanságot egyszer se tűrtem.
Véget vetek e súlyos vitának.
Győzzön újra a törvény, s a jog!
Így a rend végre most helyre állhat.
Összefog két baráti békejobb.
MÁRKINŐ, JÚLIA, EDUARD, LA ROCCA, KÓRUS
Önre bízzuk, megoldja a kérdést!
Döntsön bölcsen a kérdéses ügyben,
hogy ki adta, s ki kapta a sértést!
Jogtalanságot Ön el se tűrne.
Vessen véget e súlyos vitának!
Győzzön újra a törvény, a jog!
Így a rend végre most helyre állhat!
Összefog két baráti békejobb.
Így a rend ma, ugye, helyre is állhat,
összefog a két baráti békejobb!
Összefog, összefog két baráti békejobb!
Épp úgy, mint régen összefog két baráti békejobb.
Két barát összefog, a két baráti békejobb!


MÁSODIK FELVONÁS

Galéria a kastélyban

I. JELENET

SZOLGÁK



KÓRUS
1. csoport
Mi az ördög történt megint?

2.csoport
Lakodalmat mégsem ülünk.

1.csoport
Megy a régi módi szerint?

2.csoport
Sose bánd! Nem a mi ügyünk.

EGYÜTT
Úri élet, csúnya kórság.
Csupa cifra nyomorúság.
Éppen merre fúj a szellő,
mindig arra hajlanak.
Milyen más nekünk a világ!
Noha szolga dolga nehéz,
de, ha nem csinál sok hibát,
olyan egyszerű az egész.
Aki nyíltszívű, nem fondor,
sose részesül a gondból.
Nem is érünk rá mi arra,
Hisz’ az ünnep munkanap.
Hisz az ünnep munkanap!
Az! Minden egyes ünnep
egy szürke munkanap.
Minden ünnep munkanap.
Milyen más nekünk a világ! stb.
Minden ünnep munkanap,
csak munkanap!
Az marad, az marad!
Minékünk az marad csak,
minden ünnep: szürke munkanap.

II. JELENET

EDUARD, ELŐBBIEK

EDUARD
Jó barátok! Annyi bánat
érte már szerelmes szívem...

KÓRUS
Sose várj a sorstól sokat!
Hisz az élet már csak ilyen;
nem a szívnek, csak a pénznek
jut az édes szerelem.

EDUARD
Mit se tudtok, ha így beszéltek!
Mit se tudtok, jó legények!
Az élet ma szép lett, igen!



A hosszú szenvedések múltán
most végre földerült az élet.
Ő, kiért szívem úgy égett,
párom lesz végre, a párom végre hát!
Szerelmünk veszni láttam,
de -áldott a sors!- mégsem így lett.
Hát elfelejtek mindent,
mi nékem egykor fájt.
Hát elfelejtek mindent,
mi nékem bánat volt, valaha fájt.

KÓRUS
Ma véget ért a sok baj?
Ez ám a boldogság!
Nagy boldogság, nagy boldogság!

EDUARD
Bízni kell, hisz’ úgy a bánat
mit sem árthat, hiába támad!
Mert, ha tudsz a jóban hinni,
jobban érzi a szív magát.
Hagyni kell a lelket bízni!
El ne hagyja jó reménye,
mert, ha annak egyszer vége,
már csak gyötrelem a vágy.
Utána gyötrelem már a vágy!
Ó, csak gyötrelem már a vágy!
Keserves gyötrelem, puszta fájdalom a vágy!

KÓRUS
Jutalmára lelhet,
ha bízva bíz a lélek,
hisz’, ím, visszatérnek
a boldog napok!

EDUARD
Bízni kell, hisz’ úgy a bánat... stb.

Keserves gyötrelem, puszta fájdalom a vágy!
Hogyha nincs jó remény, gyötrő kín a vágy!
Bánat, bánat a vágy!
KÓRUS
Bízva bízz! Visszatérnek a boldog napok!
Bízz hát! Bízz hát!

(A szolgák távoznak)

III. JELENET

EDUARD, BELFIORE, JÚLIA, LA ROCCA

(Belép a lovag, Júlia és a kincstárnok.)



BELFIORE
Jókor, testőr úr! Csakhogy megvan ön is!
Itt a miniszter, s a bárólányka.
(Júliához)
Mért utasítja el a báró oly szilárdan,
hogy Eduard vegye önt nőül?

JÚLIA
Ó, felség! Mert Eduárdom szegény,
míg a kincstárnok úszik a pénzben.

BELFIORE
Hogyha így áll az ügy, kézbe kell vennem.

EDUARD
Hálásak leszünk.

BELFIORE
(A kincstárnokhoz)
Kincstárnok uram, adjon nekik egy kastélyt
és ötezer talléros évi járadékot!

LA ROCCA
Fontolóra kell vennem...

BELFIORE
Ej! Időnk arra nincsen.
Csak ne hezitáljon kegyelmed!
Itt azonnal dönteni kell!

LA ROCCA
Kérem... Hát legyen!
(A kincstárnok kivételével mindenki távozik.)

IV. JELENET

LA ROCCA, majd a BÁRÓ

Egyetlen kastély... csak ötezer tallér...
és miniszter lennék? Nagy ég! Itt jön a báró!
Még mindig milyen dühös!
(Belép a báró.)

BÁRÓ
Kincstárnok uram, ketten vagyunk.
E hitvány tettről most adjon nekem számot!

LA ROCCA
(Csak bátran!) Harcolni óhajt? Bátran kiállok.



BÁRÓ
Bárki kezdené a háborút,
veszni kell itt ma úgyis egynek!
Úgy lecsaplak, mint egy legyet,
nem is lehet vita itt!
Úgy lecsapom, mint egy legyet, mint egy legyet,
nem is lehet, nem is lehet vita itt!
És erről nem lesz, soha nem lesz vita itt!

LA ROCCA
Lassan! Lassan!
Mert, ha szemfedője ráborult,
önnek arra nem lesz módja,
jobb, ha most rögtön megmondja,
hova ássák meg a sírt!
Jobb, ha most rögtön megmondja, s nem lesz gondja,
hova ássák, hova ássák, hova ássák meg a sírt!
Hogy hova ássák majd meg a sírt!

BÁRÓ
Sírom ássák?!

LA ROCCA
Első a kényelem.

BÁRÓ
Úgy találja?

LA ROCCA
Én már csak így.

BÁRÓ
(Ez a fickó csuda hetyke,
magabízó, buta fajta!
El ne bízd magad, te mafla!
Könnyen érhet még kudarc is!)

LA ROCCA
(Ina reszket, fogy a kedve!
No, a végén fel is adja!

Nem is oly nagy indulatja,
hogyha vérre megy a harc!
Hogyha vérre megy a harc!
Véres harc! Véres harc!)
BÁRÓ
(El ne bízd magad, te mafla!
Könnyen érhet még kudarc!
Könnyen érhet még téged kudarc!
Nagy kudarc! Nagy kudarc!)

Rajta, válasszon hát fegyvert!
Mily halálnemet kíván?

LA ROCCA
Furcsa ötlet...

BÁRÓ
Bármit kérhet.

LA ROCCA
Kész a tervem, hallja hát!

Kell egy óriási hordó!
Tudja, jó nagy, lőport hordó!
Oldalára fordítódva
ráülünk majd, mint egy lóra.
Mintha harcba mennénk éppen,
lángoló kanóccal kézben,
“Jóccakát!” – nagy vígan mondjuk,
mécsesünk lőporba nyomjuk...
Bumm! Csak ennyi. Itt a karja,
ott a lába röppen el...
Nagyúri kedvem így akarja,
ez, mi néki megfelel!
Ez, mi néki, ez, mi néki megfelel!

BÁRÓ
Méghogy hordó! Méghogy lőpor!
Hej, elég a gyáva szóból!
Méghogy erre kényszerüljek:
ló helyett a fára üljek!
Két kezembe' mécses égjen
és ne kardom éle védjen?!
Az, ki hősi ősök sarja
kardra kap, ha harcra kel,

és, ha ön nem így akarja,
engem az nem érdekel!
Engem az nem érdekel,
nem érdekel!
LA ROCCA
Nagyúri kedvem így akarja,
ez, mi néki megfelel!
Ez, mi néki, ez, mi néki megfelel!
Mi megfelel, mi megfelel!

Párbajozni mindig kétes.
Jobb lesz a hordó!

BÁRÓ
(Kifakad)
Hej! A pondró!
Erre vágyna?!

LA ROCCA
Kell a mécses!

BÁRÓ
Kell a kardom!

LA ROCCA
Kell a hordó!

BÁRÓ
Várj, te gyáva! Más a tervem!
Ezt a harcot el se kezdem!
Majd a házam szolganépe
illendően megruház!
Megruház! Megruház!

LA ROCCA
Van sok markos legényem, ki érte
visszacsaphat, visszacsaphat, úgy vigyázz!

BÁRÓ
(Lángol az arcom, a lábam reszket!
Sértett szívem se nyughat veszteg.
Itt, ha várok, rajtavesztek,
oly nagy hévvel fűt a láz!)

LA ROCCA
(Hogyha már szorult a helyzet,
rég bevált e régi ötlet.
Mert, ha párbajozni jönnek,
engem érne még a gyász!)

BÁRÓ
Majd a házam szolganépe
csúnya módra megruház!

LA ROCCA
Sok derék legényem érte
összeverhet, úgy vigyázz!

BÁRÓ
(Lángol arcom, lábam reszket!) stb.
LA ROCCA
(Hogyha már szorult a helyzet) stb.

(Távoznak.)

V. JELENET

MÁRKINŐ, BELFIORE

Kertre néző földszinti üveges átrium a kastélyban

A márkinő és a lovag külön-külön jő .



MÁRKINŐ
(Méghogy én ezt meg nem érthetem,
És a részem szégyen lesz?
Drága lovag úr, csak valljon énnekem,
mért is játssza, mért is játssza vélünk ezt?!
Ugye játszik? Ugye játszik?
Lovag úr, most valljon szépen,
mért is játssza vélünk ezt,
hogy mért is játssza ezt,
hogy mért is játssza mivélünk ezt?!)

BELFIORE
(Szörnyen izgatott a márkinő.
Látszik rajta, bármit tesz.
Meg ne hátrálj, csak bátran, bármi jő!
Éber légy, hogy el ne vessz!

Nagyon éber, nagyon éber!
Éber légy, hogy el ne vessz!
Igen, hogy el ne vessz!
Nagyon vigyázz, hogy el ne vesz!
Csak éber légy, hogy el ne vessz!
MÁRKINŐ
(Lovag úr, most valljon nékem,
mért is játssza vélünk ezt,
hogy mért is játssza ezt?!
Mért játssza ezt? Mért játssza ezt?)

BELFIORE
Egymagában, drága hölgyem?

MÁRKINŐ
Felség! Csak elmélkedtem épp...

BELFIORE
Lám, fejem nem kell, hogy törjem,
sejtem mégis: várja szíve kedvesét!

MÁRKINŐ
Őt. Őt. Bevallom, felség, úgy van,
igen, éppen rá gondoltam,
hogyan büntessem a vétket.

BELFIORE
Sose ítélkezzék gyorsan!
Nem is oly biztos, hogy vétett.

MÁRKINŐ
Higgye, felség, biztosan érzem!
Mégsem ő lesz így a férjem.

BELFIORE
Lesz bocsánat.

MÁRKINŐ
Néki nincsen.
Isten engem úgy segítsen!
Isten engem úgy segítsen!

BELFIORE
(Így be nem csapsz. Ismerlek régen.)

MÁRKINŐ
(Megfogtam, most rajta veszt!)

BELFIORE
(Ó, te huncut!)

MÁRKINŐ
(Most rajta veszt!)

BELFIORE
(Ó, te huncut!)

MÁRKINŐ, BELFIORE
(Hisz jól tudom, mennyi furfangra képes,
lesz ám, ki itt nála ravaszabbat tesz.
Lesz ám, ki itt nála ravaszabbat tesz.)

BELFIORE
Nem lesz a férje?

MÁRKINŐ
Döntöttem, kérem.

BELFIORE
Nem békül véle?

MÁRKINŐ
Megmondtam, hogy nem.

BELFIORE
Nem békül vele?

MÁRKINŐ
Nem.

BELFIORE
Nem békül vele?
MÁRKINŐ
Nem! Nem! Nem!

BELFIORE
(Jól van, csak játszadozz!)

MÁRKINŐ
(Most véged lesz!)

MÁRKINŐ, BELFIORE
(Hisz jól tudom, mennyi furfangra képes,
de van, ki itt nála ravaszabbat tesz.
Lesz ám, ki itt nála ravaszabbat tesz.
Hisz jól tudom, mennyi furfangra képes,
Lesz ám, ki nála ravaszabbat tesz.
Lesz ám, ki nála ravaszabbat tesz.
Lesz ám, ki nála bölcsebbet tesz!
Ki bölcsebb lesz! Ki bölcsebb lesz!)

BELFIORE
(Bölcsebb lesz nála!)

MÁRKINŐ
(Bölcsebb lesz nála!)

MÁRKINŐ, BELFIORE
(Ravaszabb lesz! Ravaszabb lesz!)

(A báró érkezik)

VI. JELENET

ELŐBBIEK, BÁRÓ



BÁRÓ
Rokonkám! Éppen e percben kaptam kézhez
a parancsnok levelét. Hamarost ide jön.

MÁRKINŐ
Jól van, csak jöjjön!
Annyira szeret... Ő legyen még ma férjem!

BELFIORE
No, de Belfior lovag...?!

MÁRKINŐ
A lovag szót se szólhat.
Csak játszadozott vélem.
Most irigyelje szépen riválisát!

BELFIORE
Nem!
Higgyen nekem, a lovag is itt terem, nem sokára,
hogy legyőzze önért Bretagne összes grófját!

MÁRKINŐ
Akkor hol késik még? Miért nem szól hát?



Ne várjon! Szerelmet valljon
és kérje, hogy megbocsássak!
Szóljon, hogy tisztán lássak,
különben szívem nyugalmat nem lel!
(Most úgy érzem, hogy nyertem.
Nagy fátyol lebben föl,
vagy sok körmönfont tervem
még ma dugába dől!)
Ne várjon! Szerelmet valljon! stb.
Nyugalmat e szív nem lel!

Ön meg sem szólal, kérem?
Hallgat?

BELFIORE
(Színlelt közönnyel)
Mit mondjak, hölgyem?

MÁRKINŐ
Hitemre mondom: kézfogómon
Ivrea grófja lesz a férj!

(A báró inasai jönnek.)

VII. JELENET

SZOLGÁK, ELŐBBIEK

KÓRUS
Nosza, készüljünk hát gyorsan,
hisz a gróf úr rögtön itt van!
Nosza, gyorsan! Nosza, gyorsan!
Hisz a kíséret már itt van!

BELFIORE
(Magának)
(Meg ne hátrálj!)

MÁRKINŐ
Készen állok.
Vőlegényem fogadom hát!

Készen állok elfeledni
azt a hűtlent; már ne lássam!
Épp elég sokáig vártam,
bosszút állok én, ha kell.
(Minden egy lapon van mostan.
Megsegít a női csel.)
Készen állok elfeledni stb.

Bosszút állok én, ha kell!
Az ám, ha kell!
BELFIORE
(Most a sorsomat kihívtam.
Félek, ám remélni kell!
Sorsom én magamra hívtam.
Félek, ámde remélni kell!
Ám bízni kell!)
KÓRUS
Rajta hát! A gróf úr itt van!
Őt fogadni menni kell!
Rajta, gyorsan! A gróf úr itt van!
Őt fogadni menni kell!
Mennünk kell!

(Mindnyájan távoznak, A márkinő a szolgákkal, a lovag a másik irányba. Belép Júlia.)

VIII. JELENET

JÚLIA, EDUARD



JÚLIA
Hát mégis szép az élet!
Irgalmas király, csakis miattad enged atyám
Eduardhoz nőül menni!
(Eduard jön felindultan.)

EDUARD
Ó, drága Júlia!
A felséges úr még ma útra is kel!

JÚLIA
Jó utat néki!

EDUARD
S én véle együtt eltávozom...

JÚLIA
Félrebeszélsz?!
Hogy mennél?

EDUARD
Így szól a parancs.

JÚLIA
Én meg azt parancsolom: maradj csak itt!

EDUARD
Szavamat adtam,
nem szeghetem meg, drágám!
Hisz’ én testőre lettem!

JÚLIA
Milyen testőr?! Ne szólj! Te légy csak férjem!

EDUARD
Nagy esküt tettem néki,
hogy védem őt, míg élek.
Szerelmem, azt ne kérjed,
szegjem meg esküm én,
hogy esküt szegjek én!

JÚLIA
A szívem meg nem érti,
mi hajtott erre téged,
hisz kezemet megkérted,
hogy feleségül végy,
hogy feleségül elvégy,
nőül végy, nőül végy,
hogy engem nőül elvégy!

EDUARD
De értsd meg ezt...!

JÚLIA
Mit értenék? Hogy nem vagy itt te mától?

EDUARD
Ő nagyszerű uralkodó...

JÚLIA
Nála jobb vagyok én, jobb vagyok én százszor!

EDUARD
Harcolni mégse menjek?

JÚLIA
Megmondtam. Megmondtam, mit kell tenned.

EDUARD
Hidd el, szívem, azt nem lehet!

JÚLIA
Ejnye! Dehogyisnem, dehogyisnem mégis lehet azt!

EDUARD
Nem, nem! Nem, nem!
Hidd el, szerelmem, nem lehet!
Azt nem lehet, szívem!
JÚLIA
De, de! De, de!
Lehet! Dehogyisnem, dehogyisnem mégis lehet azt!
De, hidd csak el nekem!

Rögtön őfelségéhez sietek,
hogy szerelmünket megvédjem.
Hogyha könnyes szemmel kérem,
nem fog ellenkezni tán!
Meglátom majd. Meglátom majd.
Hogyha könnyes szemmel kérem,
nem fog ellenkezni tán!
Tőlem nem ragad el tán!
El nem visz talán!
Tőlem el nem visz téged, el nem visz talán!

EDUARD
Máshol jár a főúri elme!
Hogyha kéred, tán meg se hallja.

JÚLIA
Bízd reám!

EDUARD
Drága, könnyed meg nem hatja!
Szó nem győzhet szent óhaján!

JÚLIA
Meglátjuk majd!

EDUARD
Higgyed el, nem változtathatsz rajta,
őfelsége óhaján!
Higgyed el, nem változtathatsz rajta,
a felség, a felség szent óhaján!
Nem, nem, nem! Őfelsége óhaján!
JÚLIA
Meglátjuk majd! Nem fog ellenkezni tán!
Nem fog ellenállni tán, ha könnyem láthatja majd!
Nem fog ellenállni tán!

Bízom én.

EDUARD
Bízzam hát én is?

JÚLIA
Tenni kell! Kemény a próba.

EDUARD
Szómat adtam, ne érje csorba!

JÚLIA
Folt nem éri, csak ne félj!

Szavad folt nem éri, drágám!
EDUARD
Szavam adtam, folt ne érje!

JÚLIA, EDUARD
Ah! Drága, vigyázz, a csalfa remény
meg ne csalja ifjú szíved!
Bár a parancs durva, rideg,
visszavonja, meglehet!
Látva Sorsunk, e szívek mily hívek,
tán megenyhül, s ma ránk nevet!
Ó, látva majd, e szívek hívek,
tán a jó sors ide nevet ám!
Látja majd a szívünk hű!
Jószerencse ránk talál!
Ma ránk talál!
Majd a jó sors, jó szerencse ránk talál!
Reánk talál! Reánk talál!
Ah! Drága, vigyázz! stb.
A jószerencse ránk talál!
(El.)

IX. JELENET

IVREA GRÓF, BÁRÓ, MÁRKINŐ, LA ROCCA

Terem a kastélyban



BÁRÓ
Úgy, kedves grófom!
A márkinő maga biztosíthatja
kegyelmességed arról,
az ügyefogyott Belfiort
többé látni se bírja...

MÁRKINŐ
Kész vagyok önnek adni kezemet,
egy feltétellel, melyet az illendőség kíván tőlem!

GRÓF
Ahogy ön parancsolja.

MÁRKINŐ
Csak, ha a lovag vissza nem tér ma estig.

X. JELENET

(Belép a lovag, Eduard és Júlia.)

BELFIORE
Uraim!

GRÓF
Nagyuram!

BÁRÓ
Felség!

BELFIORE
Jó báróm!
Halaszthatatlan ügyek
sajnos elhívnak innen.

MÁRKINŐ
Hamarosan nőül vesz Ivrea grófja,
s reménylettem, hogy felséged
jelenlétével megtisztel majd minket.

BELFIORE
Márkinő, nem tehetem, nagyon sajnálom!

MÁRKINŐ
De, ha most ezen percben
meg is írjuk az okmányt?

BELFIORE
Az sem fog menni!
Szigorúan titkos parancs kötelezi önt, Ivrea grófja,
hogy ezen nyomban ön is induljon velem!

MÁRKINŐ
(Bosszúsan)
Ő is?!

BÁRÓ
De nagy kár...!

(Általános megdöbbenés)



MÁRKINŐ
(Hát, de erre... mégse vártam!
Készületlen ért a tette!
Most a dolgot kezébe vette.
Itt ma, Istenemre, nem tudom mi vár!)

BELFIORE
(Néki végre visszavágtam,
ez, mi tervét tönkretette.
Elgyönyörködöm most benne,
Lépre csalva mit csinál.)

MÁRKINŐ
(Hát, de erre... mégse vártam! stb.
Rám mi vár? Rám mi vár?)
BELFIORE
(Néki végre visszavágtam, stb.
Lépre csalva mit csinál?)
JÚLIA, EDUARD, LA ROCCA, BÁRÓ
(Ó, mi rossz hír! De szólni bátran,
ellenállni vajh, ki merne?!
Még a gróf is hallgat egyre.
Szinte porba sújtva áll
Zordan áll! Zordan áll!)
GRÓF
(Ó, mi rossz hír! De szólni bátran,
ugyan, ki merne?
Szólni ajkam csak nem mer.
Néma ajkam hallgat egyre.
Híre porba sújtott már!
Ó, be kár! Ó, be kár!)

ZÁRÓ JELENET

DELMONTE, ELŐBBIEK

(Delmonte jön.)



DELMONTE
Felség, jött egy lengyel hírnök,
pecsétes levéllel, pont most.
Azt állítja, roppant fontos,
azonnal olvassa el!

BELFIORE
Add az írást!
(Olvas.)
(A sorsom áldom!
Lám, a vágyam teljesült!)
(Fennhangon)
Jó hírt hozott a gyors futár.
Elárulom, ha apja
most Júliája szép kezét
e délceg hősnek adja.
Tanú is kell a nászra...
La Rocca, s én leszünk!

JÚLIA, EDUARD
Szálljon önhöz mind a hála!
Végre egybekelhetünk!

BÁRÓ
Mit szóljak ehhez? Hát keljetek!
Király kívánta így!

KÓRUS
Áldás a párra!

BELFIORE
Most felfedem,
lengyel hazám mit írt!
(Felolvassa a levelet.)
“Szaniszló királyt Varsóba érkezvén
a Parlament immáron védelmébe vette,
így ön lemondhat a trónról, ahogyan az szándékában állt.
Azonban, hogy az uralkodói méltóság elvesztése
ne viselje meg túlságosan, marsalli rangra emeljük.”

BÁRÓ
Tehát nem felség?!

BELFIORE
Belfior lovag vagyok.

KÓRUS
Belfior?!

MÁRKINŐ
Ez ő!

BELFIORE
(Megölelve a márkinőt)
A régi szívhez híven.

LA ROCCA
Gróf úr!

GRÓF
De báró!

BÁRÓ
Én ostoba! Mit van mit tenni hát?

GRÓF, LA ROCCA, BÁRÓ
Most jobb lesz, hogyha hallgatunk,
az bajt nem hozhat ránk!

MINDENKI
Vígan tovább! Mind jó barátok legyünk!
Nézzünk derűsen, a múltra vessünk fátylat!
Éljen jár a volt királynak!
Mind e percet áldjuk itt!
E boldog percet áldjuk itt!
Egybekél ma két vidám, ifjú pár.
Rég várt boldogságuk jött el,
a szívük könnyed.
Ez a csöppnyi csalás
megváltott sok könnyet,
gyászos nászt meghiusít,
két gyászos nászt meghiusít.
Ez az este most meghiusít,
két gyászos nászt meghiusít.
Csellel váltsd ki hát a könnyet!
Gyászos nászt meghiusít!
Két gyászos nászt meghiusít!

VÉGE