Verdi: OBERTO

OBERTO, San Bonifacio grófja

Opera két felvonásban

Szövegét írta: Temistocle Solera
Fordította: Csákovics Lajos Zsolt

Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi

SZEREPLŐK

CUNIZA, Ezzelino húga szoprán
RICCARDO, Sallinguerra grófja tenor
OBERTO, San Bonifacio grófja basszus
LEONORA, a lánya szoprán
IMELDA, Cuniza társnője mezzoszoprán

lovagok, hölgyek, udvarhölgyek, vazallusok, hírnök

Játszódik:
Ezzelino kastélyában, Bassanoban és környékén,
1228-ban





I. FELVONÁS

1.kép

Kies vidék.
Jobbra, a háttérben Bassano városa látszik.

ELSŐ JELENET

(Lovagok, hölgyek, vazallusok gyülekeznek, Riccardo Sallinguerra gróf üdvözlésére.)


KÓRUS
Fényes csillag repült az égre,
áldott hajnal tőle virrad.
Kedves hírt ad nékünk végre:
újra boldog élet hí’!
Tűnik ím a fényes égről
mind a régi büszke csillag,
mert ez újabb izzó fénytől
mind a fényét elveszti!
Íme volt fényét mind elveszti!
Íme, fénye már nincs, elveszti!
Nincs, elveszti! Nincs, elveszti!
Nincs, elveszti! Nincs, elveszti!
Ím, fénye már nincs, elveszti!

Jöjj hát, Riccardo!
Jöjj, neked e föld örömet ád!
Jöjj, híveid ne hagyd el!
Itt béke vár terád!
Oly szörnyű volt a háború,
mi dúlta szép hazánk!
Áldott e nász, hisz általa
a béke vár reánk!
Oly szörnyű volt a háború,
mi dúlta szép hazánk!
Áldott e nász, hisz általa
a béke, mi vár reánk!
A béke vár! A béke vár!
A vágyott béke vár!



RICCARDO
(Színrelép)
Üdv tinéktek! Eljött az ünnep,
mely forró vágyam beteljesíti.
Itt e hódolat nem engem illet;
hálaének csak szóljon néki!
Ő, ki szívem bírja híven,
s nékem égi üdvöt ád.

KÓRUS
Íme, boldog itt ma minden!
Most beteljesült a vágy.

RICCARDO
Ah! Ő, ki szívem bírja híven,
s nékem égi üdvöt ád.
Itt e hódolat nem illet,
hálaének szóljon néki!
Ő, ki szívem bírja híven,
s nékem égi üdvöt ád.

KÓRUS
Boldog szívünk.

RICCARDO
Ő, ki szívem bírja híven,
s nékem üdvöt,
hő szerelmi üdvöt ád.

KÓRUS
Boldog szívünk!
RICCARDO
Ő, ki szívem bírja híven,
s nékem üdvöt,
hő szerelmi üdvöt ád.

KÓRUS
Ím, beteljesült a vágy!

RICCARDO
Nékem égi üdvöt ád.

KÓRUS
Békevágy!
Ím, beteljesült a vágy!

RICCARDO
Nékem égi üdvöt ád.
KÓRUS
Békevágy!

RICCARDO
Mi kéjes perc lesz hallanom,
az ellenség hogy jajgat!
A harcban mind meghalnak,
a hitvány a porba vész!

KÓRUS
Jöjj mivélünk!

RICCARDO
Ki védné őket ellenem,
ha lobban sértett vérem?

Hisz Ezzelino vélem,
a gazra lesújt e kéz!
RICCARDO
Kísér az ének,
hol vár ma éjjel a nászi ágy!

RICCARDO
A gazra...
KÓRUS
Ah! A nászi ágy!

RICCARDO
...lesújt e kéz!
A gazra...

KÓRUS
Ah! A nászi ágy!

RICCARDO
...lesújt e kéz!

KÓRUS
Ah! A nászi ágy!
RICCARDO
A gazra lesújt e kéz!

KÓRUS
Jöjj, hódolásunk kísér!
Rád vár a nászi ágy!
A nemzeted, ha felvirul,
meglásd, az ég megáld!
A nemzeted, ha felvirul,
meglásd, az ég megáld!
Fény süt rád! Fény süt rád!

RICCARDO
Mi kéjes perc lesz hallanom,
az ellenség hogy jajgat!
A harcban mind meghalnak,
a hitvány a porba vész!

KÓRUS
Jöjj mivélünk!

RICCARDO
Ki védné őket ellenem,
ha lobban sértett vérem?

Hisz Ezzelino vélem,
a gazra lesújt e kéz!
KÓRUS
Kísér az ének,
hol vár ma éjjel
a nászi ágy!

RICCARDO
A gazra...
KÓRUS
Ah! A nászi ágy!
RICCARDO
...lesújt e kéz!
RICCARDO
A gazra...
KÓRUS
Ah! A nászi ágy!
RICCARDO
...lesújt e kéz!
KÓRUS
Ah! A nászi ágy!

RICCARDO
A gazra lesújt e kéz!
Lesújt majd e kéz!
Rájuk lesújt e kéz!
Lesújt majd e kéz!
Rájuk lesújt e kéz!
Lesújt e kéz! Lesújt e kéz!
KÓRUS
Vár a nászi ágy! Vár a nászi ágy!
Vár a nászi ágy! Vár a nászi ágy!
Vár rád! Vár rád!
(A bassanoi kastély felé távoznak.)

MÁSODIK JELENET
(Leonora érkezik a másik országút felöl.)

LEONORA
Ah! Végre senki nincs!
Dühöng a jókedv... végre nem hallom őket!
Jókedvre gyúlt vazallus tömeg
e gyűlölt falak között boldog nászra készül.
Nászra! Egy másik nővel!
Bizony, azt nem fogom megvárni!
Nem rája vár itt az oltár;
én teszek esküt nála!
Ó, jó atyám, mennyi bánat
kegyetlen kínja éri majd a lelked,
hogyha hallod a távoli földön,
hogy én nem voltam méltó hozzád!
De bosszút állok! Ma végre eljött a bosszú napja.
A bűn a büntetését megkapja.

Mennyei fényben nékem
egy angyal hozta hírét,
hogy boldog lesz majd éltem,
s hogy értem egy hű szív ég.
Úgy bíztam benne én még,
felébredt szép reményem...
Ó! Ám ő elárult engem,
ellopta szívem hitét!
Jaj, ő becsapott engem,
ellopta tőlem a szívem hitét.
Jaj, ő becsapott engem,
ellopta szívem hitét.
Ó, miért?

Vajha tűnne szívem vágya,
már a bánat így nem fájna!
Messzetűnt, ártatlan álmom
vajha visszatérne már!
Rég a sorsom szépnek láttam
és a felhők szárnyán szálltam!
Most a megvetést kell kiállnom!
Hull a könnyem, a sóhaj száll!
Hull a könnyem, a sóhaj száll!
Sóhaj száll!
(Távozik a város felé.)

HARMADIK JELENET

(Oberto)

OBERTO
Áldott szülőföld, ma végre újra látlak!
Mennyire vágytam már e tájra...
Látni a kies partot és a száz vadteli erdőt!
Nyugtom csak itt van, ide űz a honvágy.
Lásd, visszahúz a szívem
hozzád, te drága föld! Sírnom kell mégis...
Láttodra felzokog megfáradt lelkem.
Úgy érzem, tőled most végső búcsút kell vennem.
Ha a vészterhes írás igaz volna,
mit a nénémtől kaptam,
leányom itt van e helyen... Mi bús lesz e rút várban
látni viszont, te tévedt gyermek! Úgy félek!
Hátha már csak ez egyszer látlak téged!

NEGYEDIK JELENET

(Leonora, Oberto)

LEONORA
Este lesz csak az ünnep...
Akkor, ha már bealkonyult. Még jobb is!
Kedvez majd a félhomály,
hiszen könnyebb lesz este
a kastélyba bejutnom. Nagy ég! Kit látok?!

OBERTO
A hangja...! Hisz ő az!

LEONORA
Te, atyám?!

OBERTO
Biz’, én vagyok.

LEONORA
Ó, nagy ég! Mért, hogy itt kell újra látnod?!

OBERTO
Nézz reám! Nézd, az arcom
mély ráncba vonta a bánat!
Nem szántad ősz atyádat...
Most bezzeg félsz! Bezzeg félsz most már!
Nem volt elég a balsors
mely messze űzött innen?
Bemocskolva tiszta hírem
szégyenbe mért hoztál?!
Rám szégyent te mért hoztál?

LEONORA
Jó atyám, ne tépd a lelkemet!
Ne nézd vádlóan lányod!
Vagy még ma bosszút állok,
vagy várjon a halál!
Vagy bosszút állok, vagy haljak!
Ám te ne büntesd gyermeked!
Jöjj és ölelj meg, ha kérlek!
Ezt kérné anyám is tőled,
ő, ki a mennyben vár.
Minket a mennyben vár...

OBERTO
Hogy ő ezt kérné?!

LEONORA
Mert látja lelkem mi kínban sorvad...

OBERTO
Ő látva lelked csak borzad!
Hallgass! Egy szót se! Menj!

LEONORA
Jóságos Isten el ne hagyd,
ki nálad vár égi vigaszt!
Bajban te bátorítasz,
óvjad őt, óvjad őt!
Óvjad meg szegény atyám!

OBERTO
Jóságos Isten, ki áldja
neved, el ne hagyd,
csak nálad vár égi vigaszt!
Te szégyenemre írt adsz.
Bosszúért kiált a szám!
Bosszúért, bosszúért kiált a szám!

LEONORA
Jóságos Isten el ne hagyd,
ki nálad vár égi vigaszt!
OBERTO
Isten halld meg:
Bosszúért, bosszúért kiált a szám!

LEONORA
Bajban te bátorítasz,
óvjad őt, óvjad őt!
Óvjad meg szegény atyám!
OBERTO
Isten, halld meg:
bosszúért, bosszúért,
bosszúért kiált a szám!

LEONORA
Bajomban te bátorítasz.

OBERTO
Nekem a szégyenre írt adsz,

halljad hát: bosszúért kiált hozzád a szám!
A bosszúért, csak a bosszúért kiált a szám!
LEONORA
Óvjad őt, óvjad őt, szegény atyám!
Óvjad, jaj, óvjad, jaj, óvjad meg szegény atyám!

OBERTO
Tedd meg! Mosd le hát e szennyet!
Zúdítsd fel ezt a csürhét!
Tárd fel Riccardo bűnét,
hozd rá a szégyent, vagy haljon,
hogy megtisztulva álljon
elém a hű leány!

LEONORA
Jó! Hangom visszaverjék
tornyok, s a fényes termek!
Reszkess az oltár mellett,
ha hangom hallod, álnok!
Ma megtisztulva állok
eléd, szavam rá, atyám!

Hogy büszke légy reám!
OBERTO
A régi jó leány!

Jöjj e szívre, hisz bánod a vétked!
Visszatérhetsz lemosva a szégyent.
Ám, ha élted még e szégyenben éled,
azt ne gondold, hogy szánni foglak én!
Ó, azt ne gondold, hogy szánni foglak én!
Ó, azt ne gondold, hogy megszánlak én!

LEONORA
Így, ha átfogsz, a lelkemben érzem,
béke száll rám , megnyugszik a szívem.
Ám, ha éltem még e szégyenben élem,
benned nem lesz több szánalom felém,
szívedben nem lesz több szánalom felém!
Szívedben nem lesz könyör felém!

LEONORA
Ám, ha éltedet rút vétekben éled...

OBERTO
Ám, ha éltemet becstelenül élem,
szívedben nem lesz több jóság felém.

OBERTO
...többé ne gondold, hogy megszánlak én!

LEONORA
Így, ha átfogsz, a lelkemben érzem,
béke száll rám , megnyukszik a szívem.
Ám, ha éltem még e szégyenben élem,
benned nem lesz több szánalom felém,
szívedben nem lesz több szánalom felém!
Szívedben nem lesz könyör már felém!
OBERTO
Jöjj e szívre, hisz bánod a vétked!
Visszatérhetsz lemosva a szégyent.
Ám, ha élted még e szégyenben éled,
azt ne gondold, hogy szánni foglak én!
Ó, azt ne gondold, hogy szánni foglak én!
Ó, azt ne gondold, hogy megszánlak én!

LEONORA
Hogyha éltem bűnben élem, meg nem sajnálsz.
Szívedben nem lesz több jóság énfelém.
Hogyha éltem bűnben élem, meg nem sajnálsz.
Szívedben nem lesz több jóság énfelém.
Nem lesz! Nem lesz!
Nem lesz! Nem lesz!
OBERTO
Hogyha élted bűnben éled, szégyent hozva rám,
ne gondold, hogy megszánlak én!
Úgyse szánlak meg én!
Hogyha élted bűnben éled, szégyent hozva rám,
ne gondold, hogy megszánlak én!
Úgyse szánlak meg én!
Nem én! Nem én!
Nem én! Nem én!
(Bassano irányába távoznak.)

ÖTÖDIK JELENET

Hatalmas terem Ezzelino palotájában.

(Cuniza, Kórus)

KÓRUS
Jöjj, te boldog, ifjú mátka,
téged oly sok híved vár!
Mintha fényes hajnal szállna,
merre áldott lépted jár!
Szíved, lelked szűzi tiszta,
mint fönn a hegytetőn a hó!
Benned tükröződik vissza
minden földi, égi jó.
Ékes gyöngyvirág, ha nyílik,
édes arcod épp oly szép.
Ajkad bájos mosolyra nyílik.
kedves úrhölgy, jöjj közénk!
Kedves úrhölgy, jöjj közénk!
Csak téged vár a nép!
Vár a nép! Vár a nép! Vár a nép!
Csak téged vár a nép! Csak téged vár a nép!
Csak téged vár a nép! Csak téged vár a nép!

HATODIK JELENET
(Riccardo, előbbiek)

CUNIZA
Jól van. Jól van, barátim. Ismét csak látom,
hogy mennyire szerettek hű szívvel engem.
Áldjon meg érte, áldjon meg érte az ég!
Később, ha kell még, majd hívni foglak én.
(A kórus távozik.)

RICCARDO
Cuniza, te búsulsz
e szép napon; mi baj van?
Mért bágyadt édes arcod?

CUNIZA
Ah! Miért tagadjam?

Bár e nász édes álomnak tűnik,
s hinni vágyom, hogy meglesz e frigy,
ámde szép álmom szívemből űzik
furcsa, zord hangok: “Nem lesz ez így!”
És a mámor, mit melletted érzek,
mégse teljes - ó, jaj - bármi szép,
mert a lelkem egy bús hangra ébred;
jajgat, zokog e hang, szívbe tép.

RICCARDO
Rád a nap bíztató fénye árad,
hát ne reszkess, ne félj semmitől!
Félre bút, hallgass rám: várva várlak
Vágytól égő, hű szívemre jöjj!
Hogyha este az oltárhoz állunk,
már ne légy ily borús, ily komor!
Most, ha egymástól bús arccal válunk
lelkemre akkor csak zord gyászt hozol!

CUNIZA
Meg ne bántódj!

RICCARDO
Mosolyt vár a férfi!
Ő az, ki férjed ma estére már.

CUNIZA
Meg ne bántódj!

RICCARDO
Mosolyt vár a férfi!
Ő, ki férjed ma estére már.

CUNIZA
Meg ne bántódj!
Aggódva kétely és remény közt élni...

RICCARDO
Aggódva kétely, a kétely és remény között élni...

CUNIZA
Így a szívem nyugtot nem talál!

RICCARDO
Így a szívem nyugtot nem talál!

CUNIZA, RICCARDO
Félve kétely és remények közt élni...
Így a szívem nyugalmat nem talál!
Így a szívem nyugalmat már nem talál!
Nem talál! Rá nem lel! Rá nem lel!

CUNIZA
Vége lesz a búnak, bajnak,
mintha árnyékra hull a napfény!

RICCARDO
Keblemen találj nyugalmat!
Jöjj tehát, nélküled ne éljek én!

CUNIZA
Semmi nem drága, csak hogy újra
visszanyerjed régi kedved!
Egybefűzve a szívet lelket
ránk a boldog élet vár.
Mint a vígan csörgő forrás,
futva múlnak majd az évek,
és ha egyszer véget érnek,
kéz a kézben ér halál!

RICCARDO
Ah!
Semmi nem drága, csak hogy újra
visszanyerjed régi kedved!
Egybefűzve a szívet lelket
ránk a boldog élet vár.
Mint a vígan csörgő forrás,
futva múlnak majd az évek,
és ha egyszer véget érnek,
kéz a kézben ér halál!

CUNIZA, RICCARDO
Kéz a kézben szép halál!
Szép halál!
Kéz a kézben szép halál!

RICCARDO
Semmi nem drága, csak hogy újra
visszanyerjed régi kedved!
Egybefűzve a szívet lelket
ránk a boldog élet vár.
Mint a vígan csörgő forrás,
futva múlnak majd az évek,
és ha egyszer véget érnek,
kéz a kézben ér halál!

CUNIZA
Semmi nem drága, csak hogy újra
visszanyerjem régi kedvem!
Egybefűzve tiéddel a lelkem
ránk a boldog élet vár.
Mint a vígan csörgő forrás,
futva múlnak majd az évek,
és ha egyszer véget érnek,
kéz a kézben ér halál!
Szép halál! Szép halál!
Kéz a kézben szép halál!
(Távoznak.)

HETEDIK JELENET
(Imelda, Leonora)

IMELDA
Oly fontos dolgok tényleg,
melyek most ide hoztak?

LEONORA
Valóban azok.
Ezzelino húgának
sorsa függ tőle tán.

IMELDA
Nos hát, ha így van,
ne mozdulj innen, kérlek!
A hercegnő most rögtön meghallgat téged.

NYOLCADIK JELENET

(Leonora, majd Cuniza)

LEONORA
Ah! Mért versz e percben
ennyire, balga szív? Atyám is itt van,
figyel engem titokban. Hogy legyek méltó
a bocsánatára majd, ha látja rajtam,
hogy a gazt várva félek?!
Segíts meg, Isten! Esdekelve kérlek!

CUNIZA
Szép ismeretlen, mondd, mit kívánsz?

LEONORA
Tiszta erényed híre vezetett ide
megtörve, búsan...

CUNIZA
Nyíltan szólhatsz.

LEONORA
Nos, legyen!
Egy üldözött leánya az,
aki tevéled szól. Obertot ugye
ismered már hírből...

CUNIZA
Ah! Az ősellenséget?!

LEONORA
Ne oly nagy hévvel! Meghallja szavad,
mert itt van ő velem együtt...

CUNIZA
Bent a várban? Az égre!

LEONORA
Vad mérge kényszerítette e lépést...
Elmondja maga.

CUNIZA
Hogyhogy?!

LEONORA
Itt látod.

CUNIZA
(Ó, hogy félek!)

KILENCEDIK JELENET

(Oberto, előbbiek)

OBERTO
Lássad, úrnő, előtted állok
összetörve, porbasújtva!
Hogyha szíved szánni tudna,
csöppnyi szánalomra kér, ki büszke volt.
Messze hányhatott a sorsom,
mégse érte szenny a hírem...
s most a szégyent kell megérnem,
mert egy gyáva gaz megrabolt!
Aljas módon megrabolt.
Aljas módon hitvány senki megrabolt!

CUNIZA
Nagy merészség a várba jönnöd,
végveszélybe hozva élted!
Mit segítsek, szólj, ó, kérlek!
És a bajra lesz vigasz,
hogyha rajtam múlik az.

LEONORA
Senki máson, csakis terajtad,
ámde én beszélni félek,
mert, ha megtudod majd a vétket,
gyönge szíved megszakad!

CUNIZA
(Jaj, ha tán gyanúm beválna!)
(Obertohoz)
Mondd ki végre!

OBERTO
(Leonórára mutatva)
Tekints e lányra!
Légy, ki érette bosszút áll ma,
vagy, ha nem te, úgy e kard!
Vagy ha nem te, úgy e kard!

LEONORA
Csalfa szóval, csalfa névvel
nékem örök szerelmet ígére...
Teljes szívem kapta érte,
aztán megcsalt. Hitszegő!
Mindent, mindent elvett tőlem,
elrabolta hírem ő!
Mindent, mindent elvett tőlem,
elrabolta a hírem ő!
Elrabolta a hírem ő!

OBERTO
Másik nőért...

CUNIZA
Ah! Hogy hívják?!
Szólj, ki volt az?!

LEONORA
Az te voltál.

OBERTO
Sallinguerra áruló!

CUNIZA
Hogy?! Riccardo? Ez borzasztó!

OBERTO
Rettentő, ám mégis így van.
Lássad megtört lányom arcán!
S ha meg nem győz a látvány,
higgy nekem, dühömnek, mely lánggal ég!
Megszegve Ezzelino kemény törvényét
én lopva kastélyodba hoztam
kardomat, mely engem véd.

CUNIZA
Fékezd meg vádló ajkad,...
OBERTO
Megsértve Ezzelino...

CUNIZA
...nyugtasd el izzó mérged!
OBERTO
...Kemény törvényét,

titokban én e várba...
CUNIZA
Veszélybe hoznak téged.

Óva intelek: félj nagyon!
OBERTO
...behoztam kardom, a kardomat, mi véd.

CUNIZA
Nem csak te szenvedsz tőle,
mi épp oly bánat nékem,
de bosszút állok, érzem,
vagy pedig meghalok, jól tudom.
OBERTO
Ma én a várba behoztam
a kardom, mi véd.

LEONORA
Ó, mily nagylelkű nő vagy!
S szívedbe én tőrt mártok!
Szerencse, hogy az álnok
híred, híred nem lopta meg!
OBERTO
Behoztam rejtve a várba,
behoztam rejtve a várba,
behoztam én e várba
a kardom, mely engem véd.
CUNIZA
Nem csak te szenvedsz egymagad,
ez épp oly bánat, ez épp oly bánat nékem,
de bosszút állok, ezt jól tudom.

LEONORA
Gyűlölöd őt te szívből,
de én nem bírom. Mért, ó!
E lány bocsánatodra méltó,
irgalmad ne vond te meg!
OBERTO
Behoztam én e várba
a kardom, mely engem véd.
CUNIZA
De bosszút állok tudom,
ezt jól tudom!

OBERTO
Behoztam én a várba,
behoztam én a várba
a kardomat, mi véd,
mely engem megvéd.
LEONORA
Méltó! Méltó!
Méltó rá, irgalmad ne vonjad meg!
CUNIZA
Érzem! Érzem!
Érzem és jól tudom!

OBERTO
Behoztam én a várba,
behoztam én a várba
a kardomat, mi véd,
mely engem megvéd.
LEONORA
Méltó! Méltó!
Méltó rá, irgalmad ne vonjad meg!
CUNIZA
Érzem! Érzem!
Érzem és jól tudom!

LEONORA
Ne vonjad hát meg!
Ne vonjad hát meg!
CUNIZA
Ezt jól érzem. Ezt jól tudom.
OBERTO
A kardom megvéd.

CUNIZA
Ó, mily nagy ár lesz!

LEONORA
Nagy, tényleg.

CUNIZA
Kínozza lelkem...!

OBERTO
Tudom.

CUNIZA
Szememből égve...

LEONORA
Hisz látom:
kicsordul már a könny.

CUNIZA
Ám ez a végső könny legyen,
mely most az arcom éri!
Méreg a szívem tépi,
gaz áruló, rád lesújt!
Rád lesújt!

LEONORA, OBERTO
Ah! Úgy, a végső könny legyen,
mely most az arcod éri!
Méreg a szívem tépi,
gaz áruló, rád lesújt!
Rád lesújt!
Gaz áruló!

OBERTO
Lesújt majd rád!

LEONORA, CUNIZA, OBERTO
Te áruló!

OBERTO
Lesújt majd rád!

LEONORA, CUNIZA
Szörnyű harag a szívünk tépi

OBERTO
Lesújt terád, gaz áruló!

LEONORA, CUNIZA
Te gaz, lesújt reád!

LEONORA
Szívünk tépi, te gaz, lesújt reád!
CUNIZA
Gaz áruló! Ah, te gaz, lesújt terád!
OBERTO
Lesújt terád, gaz áruló!

LEONORA, CUNIZA, OBERTO
Sújt rád! Sújt rád!
Sújt rád! Sújt rád!
Sújt rád!
Gaz áruló, lesújt majd rád!
(Cuniza egy félreeső szobába vezeti Obertot.)

TIZEDIK JELENET

(Riccardo, Imelda, lovagok, hölgyek, előbbiek)

CUNIZA
Barátim, erre!
(Riccardohoz, Leonorára mutatva)
Látod?!

RICCARDO
(Ó, balsors! Elönt a méreg!)

CUNIZA
Látod-e?!

RICCARDO
Szerettem egykor,
de hűtlen elhagyott...

LEONORA
Hát tenéked semmi nem szent?!
Késve immár, átlátok rajtad!
Árva szívem cserben hagytad,
s szégyenpír nélkül rágalmazni mersz!
Árva szívem cserben hagytad
S szégyen nélkül gyalázni mersz!

KÓRUS
(Látszik, ő valóban szenved,
benne semmi bűnt se lelsz.)

OBERTO
Ki merte őt gyalázni?!

LEONORA
(Nagy Isten!)

CUNIZA
(Lelepleződött!)

RICCARDO
(Az apja!)

CUNIZA
(Túl vakmerő!)

KÓRUS
Oberto!

OBERTO
Én, Oberto!

KÓRUS
Mért jössz e helyre?!

OBERTO
Az Isten vezette léptemet.
Az Isten!

LEONORA, CUNIZA
Átjár a szörnyű rémület,
ó, bár csak most itt ne volnánk!
Kezükbe adta sorsát.
Szülőföldjén meghal. Meghal!
Szülőföldjén meghal!
OBERTO
Átjár a szörnyű rémület,
de gyáva, az mégse volnák!
“Meg kell, hogy haljak.” - mondják,
ám velem ő is meghal.
E gazfickó meghal!
RICCARDO, KÓRUS
Átjár a szörnyű rémület,
ó, bár csak most itt ne volnánk!
Kezünkbe adta sorsát.
Szülőföldjén meghal. Meghal!
Szülőföldjén meghal!

RICCARDO
Ah! Átjár a vad, szörnyű rémület,
ó, bárcsak itt ne volnánk!
Ó, de bár itt ne volnánk!
Ne volnánk!
Kezünkbe adta,
kezünkbe adta sorsát,
szülőföldjén meghal.
A sorsa: szülőföldjén meghal.
LEONORA
Ah! Átjár a vad, szörnyű rémület,
ó, bárcsak itt ne volnánk,
ó, bárcsak itt ne volnánk!
Kezükbe adta sorsát,
szülőföldjén meghal.
A sorsa: szülőföldjén meghal.
CUNIZA
Ah! Átjár a vad, szörnyű rémület,
ó, bárcsak itt ne volnánk!
Kezünkbe adta sorsát,
szülőföldjén meghal, meghal.
IMELDA
Meghal!
OBERTO
Ah! Átjár most szörnyű rémület,
Átjár a szörnyű rémület,
de gyáva mégse volnák!
Meg kell most halnom - mondják,
ám velem ő is hal, meghal!
KÓRUS
Vad rémület!
Átjár a szörnyű, vad rémület,
ó, bárcsak most itt ne volnánk!
A kezünkbe ő adta sorsát.

LEONORA, CUNIZA
Beissza véredet most hát szent, ősi föld!
Az ősi föld! Az ősi föld vár rád!
RICCARDO
Kezünkbe adta sorsát.
Az ősi föld! Az ősi föld! Az ősi föld vár rád!
OBERTO
A vérem nyelje most hát szent, ősi föld!
Az ősi föld! Az ősi föld vár rám!
KÓRUS
A véredet nyelje szent ősi föld!
Vár rád!

OBERTO
Kevés hát egy áldozat?!
Te aljas, mi kell még?
Megölnéd az apját
a gyermekkel együtt?!
Kigúnyolni őket,
gyalázni van merszed?
De félj tőlem, őrült:
elbírom kardom még!

RICCARDO
Csak ne várd a válaszom
hamar, te bárgyú vénség!
A sértegetéseidre
lobban a vérem!
E sirámra részvét
a szívemben nincsen.
Ne játszd el a hírem,
az néked a vég!

LEONORA
Ne őt szidd, te becstelen!
Kevés tán a vétség?!
Az erkölcsnek útjait
te már nem találod!
Kifosztva, megalázva
becsapva ide állok,
de megbánni bűnöd
ez mind nem elég!
CUNIZA
Mi fájó e tévedés!
Hogy rám tört a kétség!
Csalárd volt az eskü,
mit ő tett le nékem!
S ha legyőzöm
utálatom, egyre érzem,
hogy szerelmem lobogva
csak érte ég!
Érte! Érte!
IMELDA
Nagy Isten, ne nézzed el
a bűnt és a vétket,
s ne fordítsad ellenünk
kezed, hogyha büntet!
Hogyha vétett valóban,
ha nagy volt a bűntett,
ítéld el, ne sajnáld,
a bírája légy!
A bírája légy!
OBERTO
Meghurcolni őket,
gyalázni van merszed!
De féld, ó, te őrült
a kardom hegyét!
Reszkess, ó, te őrült,
e kard lesújt ma még!
Hát féld! Hát féld!
RICCARDO
Ne játszd el a hírem,
az néked a vég!
Az néked a vég!
Az a vég!

LEONORA
Ne őt szidd, te becstelen!
Kevés tán a vétség?!
Az erkölcsnek útjait
te már nem találod!
Kifosztva, alázva
becsapva ide állok,
de megbánni nagy bűnöd
ez nem elég!
CUNIZA
Mi fájó e tévedés!
Hogy rám tört a kétség!
Csalárd volt az eskü,
mit ő tett le nékem!
Legyőzve az undort,
a szívemben érzem,
a vágy égi lángja
csak őérte ég!
IMELDA
Ha oly nagy a vétke,
ne szánd, aki vét!
RICCARDO
Ne kívánd a válaszom
ne várd, bárgyú vénség!
A sértő beszédedre
lobban a vérem!
Sirámodra részvét
a szívemben nincsen.
Ne játszd el a hírem,
az néked a vég!
OBERTO
Kevés hát egy áldozat?!
Te aljas, mi kell még?
A gyermekkel együtt
az apját megölnéd?!
Merészled gyalázni,
kigúnyolni őket?
De féld, ó, te őrüt
a kardom hegyét!
KÓRUS
Nagy Isten, ne nézzed el
a bűnét, a vétkét!
Ne fordítsad ellenünk
kezed, hogyha büntet!
Ha vétett valóban,
ha nagy volt a bűntett,
ítéld el, ne sajnáld,
a bírája légy!

LEONORA
Kifosztva, alázva
becsapva itt állok,
de megbánni bűnöd
ez mind nem elég?!
Mindez nem elég?!
CUNIZA
Legyőzve az undort,
a szívemben érzem,
a vágy égi lángja
csak őérte ég!
Csak őérte ég!
RICCARDO
Sirámodra részvét
a szívemben nincsen.
Ne játszd el a hírem,
az néked a vég!
Az lesz majd a vég!
OBERTO
Merészled gyalázni,
kigúnyolni őket?
De féld, ó, te őrüt
a kardom hegyét!
Féld kardom hegyét!
IMELDA, KÓRUS
Ha vétett valóban,
ha nagy volt a bűntett,
ítéld el, ne sajnáld,
a bírája légy!
Bölcs bírája légy!

LEONORA
Ne őt szidd, te becstelen!
Kevés tán a vétség?!
CUNIZA
Mi fájó e tévedés!
Hogy rám tört a kétség!
RICCARDO
Ne kívánd a válaszom
ne várd, te bárgyú vénség!
OBERTO
Nem elég egy áldozat?!
Te aljas, mi kell még?
IMELDA, KÓRUS
Nagy Isten, ne nézzed el
a bűnét, a vétkét!

RICCARDO
A sértegetéseidre
lobban a vérem!

LEONORA
Az erkölcsnek útjait
te már nem találod!
CUNIZA
Jaj, megcsalt az eskü,
mit ő tett le nékem!
RICCARDO
E sirámra részvét
a szívemben nincsen.
OBERTO
Az apát megölnéd a gyermekkel együtt!
IMELDA, KÓRUS
Ne fordítsad ellenünk
kezed, hogyha büntet!

RICCARDO
Ne játszd el a hírem,
az néked a vég!

LEONORA
Kifosztva, alázva,
becsapva itt állok;
te látod, de bánni a bűnt,
nem elég?
CUNIZA
Legyőzve az undort,
a szívemben érzem,
a vágynak a lángja
csak őérte ég!
OBERTO
Meghurcolni őket,
gyalázni van merszed!
De féld, ó, te őrült
a kardom hegyét!
IMELDA, KÓRUS
Ha vétett valóban,
ha nagy volt a bűntett,
ítéld el, ne sajnáld,
a bírája légy!

LEONORA
Kifosztva, megalázva
becsapva ide állok,
de megbánni bűnöd
ez mind nem elég!
De bánni a bűnöd,
megbánni ez mind nem elég!
CUNIZA
Ha legyőzöm
utálatom, egyre érzem,
hogy szerelmem lobogva
csak érte ég!
Vágy ég! Vágy ég!
A vágyamnak lángja
csak érte, csak őérte ég!
IMELDA
Hogyha vétett valóban,
ha nagy volt a bűntett,
ítéld el, ne sajnáld,
ne sajnáld, ha vét!
Ítéld el, ne sajnáld,
ne sajnáld, ne sajnáld,
ha vét!
RICCARDO
Ne játszd el a hírem,
az néked a vég!
Az lesz majd a vég!
Az a vég!
Ne játszd el a hírem,
mert az lesz néked a vég!
OBERTO
Meghurcolni, gyalázni
merészled őket,
de remegve kerüljed
e kard hegyét!
Azt féld! Azt féld!
Meghurcolni őket,
gyalázni merészled,
de féljed, te őrült,
te őrült, féljed
kardomnak gyilkos hegyét!
KÓRUS I.
Ha vétett valóban,
ha nagy volt a bűntett,
ítéld el, ne sajnáld,
a bírája légy!
Ítéld!
Ítéld el, ne sajnáld,
ne sajnáld, ne sajnáld, ki vét!
KÓRUS II.
Bölcs bírája légy!
Bölcs bírája légy!
Ítéld!
Ha vétett valóban,
ha nagy volt a bűntett,
ítéld el, ne sajnáld,
ne sajnáld, ne sajnáld, ki vét!

LEONORA
Ez mind nem elég?
De bánni a bűnöd,
megbánni ez mind nem elég!
Ez mind nem elég!
Kell még? Kell még?
Kell még? Kell még?
CUNIZA
Csak őérte ég!
A vágyamnak lángja
csak érte, csak őérte ég!
Csak őérte ég!
Vágy ég! Vágy ég!
Vágy ég! Vágy ég!
RICCARDO
Az lesz majd a vég!
Ne játszd el a hírem,
mert az lesz néked a vég!
Bús vég! Az a vég!
Bús vég! Bús vég!
Bús vég! Bús vég!
OBERTO
Elbírom ma még!
Meghurcolni őket,
gyalázni merészled,
de féljed, te őrült,
te őrült, féljed
kardomnak gyilkos hegyét!
Elbírom ma még!
Hát féld! Hát féld!
Hát féld! Hát féld!
IMELDA, KÓRUS I.
Ne sajnáld, ki vét!
Ítéld el, ne sajnáld,
ne sajnáld, ne sajnáld, ki vét!
A bírája légy! Ítéld!
Ítéld! Ítéld! Ítéld!
KÓRUS II.
Ne sajnáld, ki vétett!
Ha vétett valóban,
ha nagy volt a bűntett,
ítéld el, ne sajnáld,
ne sajnáld, ne sajnáld, ki vét!
A bírája légy! Ítéld!
Ítéld! Ítéld! Ítéld!

II. FELVONÁS

ELSŐ JELENET

A hercegnő szobája.

(udvarhölgyek kara, Cuniza, majd Imelda)

KÓRUS
Mennyi bánat!
Bútól megtört szívét
a gyötrődés tölti el.
Mennyi bánat!
Immár szerelmi esküben
ő megbízni többé nem mer.
Immár szerelmi esküben
ő megbízni többé nem mer.
Hinni többé nem mer!
Hinni többé nem mer!



IMELDA
Riccardo kíván veled szólni, úrnőm.

CUNIZA
Riccardo? Ugyan, mit mondhat még,
mi ily nagy bűnre mentség?
Oly jó volt nem is oly régen
nevét hallani nékem...
Olyan volt, mint a harmat,
melytől a rét újra erőre kaphat.
Ó, sok szépséges emlék! Szerelmi mámor!
Íme, vége! Ah! Íme, vége... vége mától!

Eltűnt álmom ki adhatja vissza,
szívem lángját ki éleszti újra?
Arca szép volt, mi délceg, büszke termet;
s édes ajka szerelmet ígért!
Rám, ha nézett, mosolyát küldte nékem,
egykor az volt az élet, mámor, éden...
Most, ha látom, a szívem jéggé dermed:
ő nem az, kit szívem bírni vélt!
Most, ha látom, a szívem megdermed:
ő nem az, kit szívem bírni vélt!
Most, ha látom, a szívem megdermed:
ő nem az, kit e szív bírni vélt!
Többé nem az már, kit bírni vélt szívem rég!

IMELDA
Küldd el! Ne tűrjed...!

CUNIZA
Visszatérítem én a hitszegőt!

IMELDA
Mondd a terved!

CUNIZA
A régi kedveséhez elkísérem őt!

KÓRUS
Büszke szívre vall e lépés!
Hozzád senki föl nem ér!
Az föl nem ér, ki bűnben él!

CUNIZA
Tévedett hát gyarló szívem:
hinni bírt az álnok szónak.
Azt, ki gaz volt, hitte jónak;
elvakított tünde fény!
Ám, ki ellen volt, íme hívem!
Várja nálam őt megértés,
mert a szent baráti érzés
csalfa szónál többet ér!
A szónál többet ér!

KÓRUS
Büszke szívről beszél e lépés!
Sallinguerra föl nem ér!
Büszke szívről beszél e lépés!
Sallinguerra föl nem ér!

CUNIZA
Tévedett hát gyarló szívem:
hinni bírt az álnok szónak.
Azt, ki gaz volt, hitte jónak;
elvakított tünde fény!
Ám, ki ellen volt, ime hívem!
Várja nálam őt megértés,
mert a szent baráti érzés
csalfa szónál többet ér!
A szónál többet ér!

KÓRUS
Sallinguerra föl nem ér!
Büszke szívről beszél e lépés!

CUNIZA
Mert az áldott baráti érzés
csalfa szónál többet ér!
A szónál többet ér!

KÓRUS
Sallinguerra föl nem ér!
CUNIZA
A csalfa szónál többet ér!

KÓRUS
Az föl nem ér, ki bűnben él!

CUNIZA
A csalfa szónál többet ér!
KÓRUS
Ki bűnben él!

MÁSODIK JELENET

Félreeső hely a kastély kertjének közelében.

(Lovagok kara)

KÓRUS
I. CSOPORT
Merre tűnt napunk, a drága,
mely a fényes égre szállt?

II. CSOPORT
Sűrű fátyol hullt le rája,
fénye vaksötétre vált.

I. CSOPORT
S hol van ő, ki csókra vágyva
téged híven nászra kért?

II. CSOPORT
Minden elveszett. Hiába!
Csalfa álom, véget ért.

EGYÜTT
Leljen enyhet megcsalt szíved,
bárha tudja, nincs remény,
mert az élet sajnos így megy:
társ a balsors, szép erény.
Mert az élet sajnos így megy:
Társak balsors és erény!
Leljen enyhet megcsalt szíved,
bárha tudja, nincs remény,
mert az élet sajnos így megy:
társ a balsors, szép erény.
Mert az élet, sajnos így megy.
Társak balsors, szép erény!
Társ a balsors s a szép erény!
Társ a balsors s a szép erény!
A szép erény, a szép erény!
(Szétszélednek.)

HARMADIK JELENET

(Oberto, majd a lovagok)



OBERTO
Lám, késik még! Nem leli tán a hírnök.
Vagy ő a gyáva! De nem...! Nem hinném.
Ma még a bosszúszomjam hitvány vérével eloltom.
Mi sem állhatja útját, ha sújt a kardom!

Az árulásod szennyét
lemossa még ma véred.
Ne higgy elaggott vénnek;
elbírom kardom, a kardomat még!
Ha most halálba mennék,
ha így van ez megírva,
ne szálljak úgy a sírba,
hogy bűne, a bűne rajtam ég!
Ne szálljak úgy a sírba,
hogy bűne rajtam ég!
Ne szálljak úgy a sírba,
hogy bűne, másnak bűne rajtam ég!
Ne szálljak úgy a sírba,
hogy bűne rajtam ég!
Ne szálljak úgy a sírba,
hogy bűne, pokoli bűne rajtam ég!

KÓRUS
(A színfalak mögül)
Oberto! Oberto!

OBERTO
Nevem kiáltják!
Ellenfelemhez a hírnök átállt?!

KÓRUS
(A színen)
Halld: Ezzelinot többé ne féljed!
Megment Cuniza, várába jer!

OBERTO
Jól van. Elébe állok ma még.

(A kórus távozik.)

Megment?! Mit számít? Bosszúra fel!

Jöjj, gőgös ifjú, látnod kell:
meg nem hátrálok tőled!
Ellenfeled te öld meg,
vagy veszted rád hozom!
A vég, ha engem érne el,
lehullva majd a porba,
ott, átkos Sallinguerra
fajtád megátkozom!
Megátkozom! Megátkozom!
Parázna fajtád megátkozom!
Bíz én megátkozom!
Bíz én megátkozom!
Megátkozom! Megátkozom!
Megátkozom! Megátkozom!

NEGYEDIK JELENET

(Oberto, Riccardo)

Itt van ő! Csak jöjjön! Higgadtan várom.
Ne késsünk, ifjú vitéz!
Nem gyönge lelkű lánykák
párbaja lesz a harcunk. Neked hozza a véget,
vagy pedig bevégzi hitvány, kegyetlen műved.
Elő a kardot! Magadat védjed!

RICCARDO
Öreg, ne ilyen bőszen!
Várj még egy percet! Túl egyenlőtlen párbaj,
amit te kívánsz. Állj el a harctól!

OBERTO
Ne próbálj előlem kitérni!
Megfizetsz a bűnért nyúlszívű, gyáva fickó!

RICCARDO
Fékezd a nyelved!
Méghogy én félek tőled?!
Remélni merted?!

OBERTO
Harcra gyáva, a nőkkel bátor,
mint a többi Sallinguerra!

RICCARDO
Gyáva a harcra?! Ha látni vágyol,
megmutatja majd e kard.

OBERTO
Harcra gyáva!

RICCARDO
Gyáva a harcra?! Ha látni vágyol,
megmutatja majd e kard.
(Kardot ránt.)
Adjon választ, adjon választ,
adjon választ majd e kard!
Adjon választ, adjon választ,
adjon választ majd e kard!
OBERTO
Gyáva, mint a többi, mint a többi,
mint a többi Sallinguerra!
Gyáva, mint a többi,
mint a többi, mint a többi Sallinguerra!

RICCARDO
Adjon választ, adjon választ,
adjon választ majd e kard!
Választ ad majd! Választ ad majd!
OBERTO
Gyáva, mint a többi, mint a többi,
mint a többi Sallinguerra!
Gyáva! Gyáva! Gyáva!


ÖTÖDIK JELENET

(Cuniza, Leonora, előbbiek)

CUNIZA
(Riccardohoz)
Állj meg! Elég volt már a gaztett!
Ne tetézd tovább a bajt!

RICCARDO
Szörnyű szégyen, s a mérgem éget.
Bosszút áll a rettentő vétség.
Hogyha rám néz, önvádat érzek,
rám a poklok pokla vár.
Nyílj ki mérhetetlen nagy mélység,
nyelj el engem végre már!

LEONORA
Ő elárult, becsapta szívem,
mégis újra visszavárom!
Tűzben égek érte híven,
senki el nem oltja már!

Semmi másra én nem vágyom:
jöjjön értem a jó halál!
RICCARDO
Nyílj ki mérhetetlen mélység,
nyelj el engem! 

Nyelj be már!

CUNIZA
Ó, az álnok, remélni merte,
hogyha kér, még szólhatna vélem!

RICCARDO
Nyílj ki mélység!

OBERTO
Nézd, te gyáva: kivonva a kardom!
El nem szökhetsz,
el nem szökhetsz semmiképpen!

LEONORA
A vágyam meghalni!
Az, semmi más, de semmi más!
CUNIZA
Kétszínű, sötét a lelke.
Kétszínű, sötét a lelke.
Mindig újra bűnt kíván!
RICCARDO
Rám, ha néz, önvádat érzek,
hangja úgy szíven talál!
Hangja fájón szíven talál.
OBERTO
Már a fegyvert kézben tartom,
mint a mennykő, sújt le rád!
Ősz atyára hullt a szégyen,

ő ma véres bosszút áll!

CUNIZA
(Leonorához)
Visszatér ma még, ígérem!
Hidd el, érte sírni kár!
Érte - hidd el- sírni kár!
RICCARDO
Nyílj ki mérhetetlen mélység,
nyelj el engem végre már!
Nyelj be már! Nyelj be már!

LEONORA
Jöjjön értem...
OBERTO
Ma véres bosszút áll!

CUNIZA
Visszatér ma még ígérem.
Hidd el, érte sírni kár!
Érte, hidd el, sírni kár!
RICCARDO
Nyílj ki mérhetetlen mélység,
nyelj el engem végre már!
Nyelj be már! Nyelj be már!

OBERTO
Ősz atyára hullt a szenny,
ő ma véres bosszút áll!
Ősz atyára hullt a szenny,
ki bosszút áll.
Ősz atyára hullt a szenny,
ő ma véres bosszút áll!
Ősz atyára hullt a szenny,
ki bosszút áll.
Ő ma véres bosszút áll!
Ő ma véres bosszút áll!
Bosszút áll!
LEONORA
A jó halál! A jó halál!
A jó halál! A jó halál!
Jöjj el értem, jó halál!
Jöjj el értem, jó halál!
Halál!
CUNIZA
Ne sírj, az kár! A könnyért kár!
Ne sírj, az kár! A könnyért kár!
Visszatér szívedre már!
Visszatér szívedre már!
Sírni kár!
RICCARDO
Nyelj be már! Nyelj be már!
Nyelj be engem végre már!
Nyelj be már! Nyelj be már!
Nyelj be engem végre már!
Nyelj be engem végre már!
Nyelj be már!

CUNIZA
(Riccardohoz)
Látod a műved?!
Mi rémséges helyzetbe juttatál te minket!
De megbocsájtok... Hozd rendbe a dolgot!
Ne hagyd e szégyent!

RICCARDO
Hogy tenném...?

CUNIZA
Esküdre vár csak egy boldogtalan leány!

LEONORA
(Mily nemes lélek!)

CUNIZA
Őt vedd ma el!
Így a legjobb talán.

RICCARDO
Te ezt kívánod?

OBERTO
(Riccardohoz)
Párbajra hívlak,
ha gyáva nem vagy.
Ott bent a fák közt várj reám!

RICCARDO
Szavamra mondom: várlak.

CUNIZA
Riccardo, mit szólsz?

RICCARDO
(Kezét nyújtja Leonorának.)
Nincs szó. Helyettem - ím - kezem felel!

LEONORA
Látod, atyám?!

CUNIZA
Az Úristen áldása kisérjen el!

LEONORA
Ó, Riccardo, ha bűneid bánva
visszatérnél szerelmes szívemre,
nálam hívebb tehozzád ki lenne!
Mind a sírig e szív a tiéd!

CUNIZA
(Jaj, az emlék tovább így ne fájna,
tépve szívem ne zaklatna végre!
Szálljon őrá a mennybéli béke,
melytől engem megfosztott az ég!)
RICCARDO
(Árva lélek, mi nagy szíve lángja,
s én becsaptam, elárultam őtet!
Árva lélek, e tett tán megölhet,
ám ma párbajra szólít az ég!)

CUNIZA
Megfosztott az ég! Megfosztott az ég!
RICCARDO
Árva lélek, e tett meg is ölhet,
ám ma párbajra szólít az ég!
OBERTO
(Forr a szívemben a bosszú vágya,
visszaragadni nehéz a mérget!)
LEONORA
Ah, Riccardo!

Ah! Hívebb nálam te hozzád ki lenne!

Mind a sírig e szív a tiéd!
Hívebb nálam te hozzád ki lenne!
Mind a sírig e szív a tiéd!
CUNIZA
Véget ért! Véget ért! Véget ért! Véget ért!
RICCARDO
Ám ma tettre, ám ma párbajra szólít az ég!
OBERTO
Majd, a szégyent lemosván a véred,
tiszta lesz újból a nevem, ma még!

LEONORA
Szívem tiéd! Síromig csak tiéd!
Szívem tiéd! Síromig csak tiéd!
Szívem tiéd! Csak tiéd!
Szívem tiéd! Síromig csak tiéd!
A szívem sírig tiéd! Ah!
CUNIZA
Véget ért! Már véget ért!
Tőle megfoszt az ég!
Már véget ért!
Tőle megfoszt az ég!
Megfoszt az ég! Megfoszt az ég!
Véget ért! Véget ért!
Megfoszt az ég! Megfoszt az ég! Ah!
RICCARDO
Ám ma vívni szólított az ég!
Ám ma vívni szólított az ég!
Párbajt kér az ég!
Párbajt kér az ég!
Kér az ég! Kér az ég!
Szólít az ég! Szólít az ég! Ah!
OBERTO
Az lesz ma még!
Tiszta lesz újra hírem, ma még!
Az lesz ma még!
Tiszta lesz újra hírem, ma még!
Tiszta lesz nevem, ma még!
Tiszta lesz majd e név!
Megtisztul hírem ma még! Ah!

Visszafognom nehéz már a mérgem!

LEONORA
Ó, Riccardo, ha bűneid bánva
visszatérnél szerelmes szívemre,
nálam hívebb tehozzád ki lenne!
Mind a sírig e szív a tiéd!

CUNIZA
(Jaj, az emlék tovább így ne fájna,
tépve szívem ne zaklatna végre!
Szálljon őrá a mennybéli béke,
melytől engem megfosztott az ég!)
RICCARDO
(Árva lélek, mi nagy szíve lángja,
s én becsaptam, elárultam őtet!
Árva lélek, e tett tán megölhet,
ám ma párbajra szólít az ég!)

CUNIZA
Megfosztott az ég! Megfosztott az ég!
 RICCARDO
Árva lélek, e tett meg is ölhet,
ám ma párbajra szólít az ég!
OBERTO
(Forr a szívemben a bosszú vágya,
visszaragadni nehéz a mérget!)
LEONORA
Ah, Riccardo!
Ah! Hívebb nálam te hozzád ki lenne!

Mind a sírig e szív a tiéd!
Hívebb nálam te hozzád ki lenne!
Már a szívem tiéd!
CUNIZA
Véget ért! Véget ért! Véget ért! Véget ért!
RICCARDO
Vívni szólít!
Ám ma párbajra szólít az ég!
Árva lélek, e tett tán megölhet,
ám ma párbajt kíván az ég!
OBERTO
Majd, a szégyent lemosván a véred
tiszta lesz újból a nevem, ma még!

Tiszta lesz ma még a hírem!

Megtisztul hírem!
Megtisztul hírem!
Megtisztul hírem ma még!
Tiszta lesz majd e név!
LEONORA
Hívebb nálam tehozzád ki lenne?
Míg csak élek, míg csak élek,
szívem a sírig tiéd!
CUNIZA
Már e békétől megfoszt az ég!
Véget ért! Véget ért!
Béke bennem nincsen, megfosztott az ég!
RICCARDO
Árva lélek, e tettem téged megölhet,
tettem megölhet,
ám ma párbajra szólít az ég!

OBERTO
Tiszta lesz ma még a hírem!

Megtisztul hírem!
Megtisztul hírem!
Megtisztul hírem ma még!
Tiszta lesz majd e név!
LEONORA
Hívebb nálam tehozzád ki lenne?
Míg csak élek, míg csak élek,
Szívem a sírig tiéd!
CUNIZA
Már e békétől megfoszt az ég!
Véget ért! Véget ért!
Béke bennem nincsen, megfosztott az ég!
RICCARDO
Árva lélek, e tettem téged megölhet,
tettem megölhet,
ám ma párbajra szólít az ég!

LEONORA
Csak tiéd! Csak tiéd! Tiéd!
CUNIZA
Véget ért! Véget ért!
Véget ért! Véget ért!
RICCARDO
Az ég! Az ég! Az ég! Az ég!
OBERTO
Az lesz ma még! Az lesz ma még!

(Oberto az erdőbe indul, a többiek a másik irányba távoznak.)

HATODIK JELENET

(lovagok kara)

KÓRUS
I. CSOPORT
Nos, mi történt?

II. CSOPORT
Megalkuvásra
csak nem hajlanak, grófi gőggel.

I. CSOPORT
Vívni fognak?

II. CSOPORT
A kérés hiába!
Ádáz, vad haragjuk oly erővel tört fel.

EGYÜTT
Béke néktek, szólt az Isten
kínja közt a Golgotán,
ám a földön béke nincsen,
mert ki él, csak vért kíván.
Ránk a balsors mióta támad,
mennyi ember vére hullt!
Béke nincs! Testvéri párbajt,
háborút Isten átka sújt!
Béke nincs! Béke nincs!

I. CSOPORT
Mily szörnyű zaj!

II. CSOPORT
A puszta kardpenge zeng így talán?!

EGYÜTT
Ó! A párbaj rémes volna!
Gyerünk a hang után!
(Az erdőbe szaladnak.)


HETEDIK JELENET

(Riccardo érkezik, karddal a kezében, mintha valaki üldözné.)

RICCARDO
Mit csináltam...?! Ó, nagy Isten!
Íme: pengém vérben ázik!
Nem maradhatok így tovább itt!
Merre rejtsem el e bűn szégyenét?!
Ah! El innen! Mi rémes! Ki sóhajt?
Nem, nem ő...! Csupán a szél volt...
De nem! Így sóhajt egy félholt,
hogyha hívja már az ég,
hogyha szólítja őt az ég!

Ó, nagy Isten, esdve kérlek,
hogyha engedsz kegyelemet kérnem,
megbocsássad bűnös éltem,
nézz le szánva, nézz le szánva énreám!
Lelkifurdalás! Míg csak élek
mindig űz a véres árny!
Ó, nagy Isten esdve kérlek:
nézz le szánva, nézz le szánva énreám!
Nézz le rám! Nézz le rám!
Nézz le rám! Kérlek, szánj!
(Távozik.)

NYOLCADIK JELENET

(Cuniza érkezik kifulladva Imeldával, majd a kórus.)

CUNIZA
Merre hát?! Nem lelni őket!
Ó, mi rémes az, mit sejtek!
Tőle vérem jéggé dermed,
érzi szívem a sír fagyát!

IMELDA
Erre jönnek!

KÓRUS
Megtaláltuk! Íme, ott van,
bent a fák közt vérbe fagyva...

CUNIZA
Szörnyű!

KÓRUS
...Leonora édesapja;
benne csöpp élet sincs már!
Leonora arra tartván
hallja fegyvercsörgés hangját,
s látva földre hullni apját,
összerogy szegény leány!
Összerogy szegény leány!
Összerogy szegény leány!
Árva lány! Árva lány!

CUNIZA
Ó, mi rémes! Kegyetlen emberek!
Mégse tévedett a szívem.
Hozzátok hát elém az árvát!

KÓRUS
Éppen ő jön!

IMELDA, Kórus
Ó, mi gyászos pillanat!

KILENCEDIK JELENET

(Leonorát vezetik a színre.)

CUNIZA
Jöjj, te szenvedő, te árva,
ó, ne hulljon könnyed árja!
Jöjj, a kínod vigasz várja;
többet én nem hagylak el!
Én nem hagylak el!
Én nem hagylak el!

Többé már nem hagylak el!

IMELDA, KÓRUS
Véle érez tiszta szíved,
nálad búja vigaszra lel!

CUNIZA
Én téged többé nem hagylak el!
Én téged többé nem hagylak el!
Nem hagylak el! Nem hagylak el!
IMELDA, KÓRUS
Nálad ő vigaszra lel!
Nálad ő vigaszra lel!
Minden bajra, minden bajra,
írra lel, írra lel.

LEONORA
Elveszve minden! Minden! Az ég kívánta,
hogy lássam a rettentő csapást,...
mely jó atyám megölte... Néki megbocsássad!
Nem ő a gyilkos! Más a bűnös! Én, a lányod.

IMELDA, KÓRUS
Visszatérjen nyugalmad újra!
Jöjj közénk, barátra lelsz!



LEONORA
Bízva-bíztam, hogy megtalálom
itt a hűtlent, szerelmes párom...
Ő elárult és kijátszott,
s itt, e várban a porig alázott!
S itt tekintett atyám is ma éjjel
vádolóan, vádolóan énfelém!
Itt, hol csábítóm kezével
jó atyámat én megöltem!
Jaj, a csábító kezével
vétlenül- jó atyám megöltem én!

IMELDA, KÓRUS
Bár ne szenvednél, te árva!
CUNIZA
Jöjj közénk!
KÓRUS
Jöjj közénk, barátra lelsz!

LEONORA
S itt tekintett atyám is ma éjjel
vádolóan, vádolóan énfelém!
Itt, hol csábítóm kezével
jó atyámat én megöltem!
Jaj, a csábító kezével,
vétlenül- megöltem én!
LEONORA, IMELDA, KÓRUS
Ah! Jöjj közénk!
Ah! Barátra lelsz!
Bár ne szenvednél, te árva,
jöjj közénk!
Jöjj közénk, barátra lelsz!
Jöjj közénk!

LEONORA
Itt tekinthetett ma éjjel...

CUNIZA, IMELDA, KÓRUS
Barátra lelsz!

LEONORA
...vádolóan, vádolóan
szegény atyám énfelém!
LEONORA, IMELDA, KÓRUS
Barátra lelsz!


TIZEDIK JELENET

(Egy hírnök érkezik, levelet hoz a hercegnőnek, előbbiek)

KÓRUS
Hírnök érkezett e percben.
Vajh, ki küldte és miért?

CUNIZA
(Halld meg sóhaját, nagy Isten;
ily nagy kíntól megkíméld!)
(Leonorához lép, s súgva mondja)
Néked írta Sallinguerra:
ősi földünk ő elhagyja.
Megbocsájtásodban bízva
mind a kincsét néked adja...
Érted ég a szíve újra...

LEONORA
Hallgass, ne mondd! Ne szólj tovább!
Hallgass, ne mondd! Ne szólj tovább!
Nagy Isten! Nagy Isten!

Szörnyű írás! Tovább ne folytasd!
Árulóm véres levelét ne olvasd!
Könnyben ázva búsan, árván
majd a zárda mélye vár rám...
Vérben ázik a hely, hol állok,
s körbe fognak vérszínű lángok...!
Vérben ázik a hely, hol állok,
s körbe fognak a lángok...!
Ah!
Könnyem árja, fájdalmas kínom
hozza gyorsan a halált!
Gyorsan hozza már a halált!
Gyorsan hozza már a halált!

CUNIZA, IMELDA, KÓRUS
Boldogtalan! Ó, milyen nagy
kínok érnek téged, árva lélek!
Ó, hogy zokog, hogy remeg!
Te látod szánd meg Isten bánatát!
Szánd meg hát a bánatát!
Szánd meg hát a bánatát!
Szánd meg hát a bánatát!

LEONORA
Szörnyű írás! Tovább ne folytasd!
Árulóm véres levelét ne olvasd!
Könnyben ázva búsan, árván
majd a zárda mélye vár rám...
Vérben ázik a hely, hol állok,
s körbe fognak vérszínű lángok...!
Vérben ázik a hely, hol állok,
s körbe fognak a lángok...!
Ah!
Könnyem árja, fájdalmas kínom
hozza gyorsan a halált!
Gyorsan hozza már a halált!
Gyorsan hozza már a halált!

CUNIZA, KÓRUS
Ó, hogy sír! Ó, hogy sír!
Fájdalmát látva
szánd meg Isten végre hát!
IMELDA
Ó, hogy sír! Ó, szegény, hogy sír!
Szánjad meg hát a bánatát!
Nagy bánatát!
LEONORA
Fájdalmas kínom
hozza már a gyors halált!

CUNIZA, KÓRUS
Ó, hogy sír! Ó, hogy sír!
Fájdalmát látva
szánd meg Isten végre hát!
IMELDA
Ó, hogy sír! Ó, szegény, hogy sír!
Szánjad meg hát a bánatát!
Nagy bánatát!

LEONORA
Fájdalmas kínom
hozza már a gyors halált!
Gyors halált! Gyors halált!
Gyors halált! Gyors halált!
Ah, csak gyorsan hozza a halált!
Gyors halált!
CUNIZA, IMELDA, KÓRUS
Ó, szánd meg hát! Ó, szánd meg hát!
Ó, szánd meg hát! Ó, szánd meg hát!
Fájdalmát látva szánd meg hát a bánatát!

VÉGE