Donizetti: LAMMERMOORI LUCIA

Ebbe a fordításba is csak belekotnyeleskedtem... Minden publikált verzióból hiányzott Lucia és Raymond kettőse, valamint a dramaturgialag sokkal fontosabb III. felvonás 1. kép. Ezeket pótoltam, meg még itt-ott egy két hiányt. Így az alábbi tekinthető a Lammermoori legteljesebb verziójának.

LAMMERMOORI LUCIA

Opera három felvonásban

Szövegét írta: Salvatore Cammarano
Fordította: Fischer Sándor
A fordítást kiegészítette: Csákovics Lajos Zsolt


SZEREPLŐK:

Lord Henry Ashton...............................................bariton
Lucia, a húga........................................................szoprán
Sir Edgar Ravenswood.........................................tenor
Lord Arthur Buklaw.............................................tenor
Raymond Bidebent, Lucia nevelője.......................basszus
Alisa, Lucia társalkodónője...................................mezzoszoprán
Norman, a ravenswoodi őrség parancsnoka......... tenor

hölgyek, lovagok, Ashton vendégei, Lammermoor lakói, apródok, fegyveresek, Ashton háznépe

Játszódik:
Skóciában,
részint a Ravenswoodok várkastélyában,
részint a Farkas-szikla omladozó tornyában
a XVI. század alkonyán.


ELSŐ FELVONÁS

„A BÚCSÚ“

1. kép

A Ravenswood-vár tornáca

NORMAN
(A fegyveres őrséghez)
Fel kell kutatni végig a tájat,

FEGYVERESEK
Rajta, járjuk be végig a tájat,

NORMAN
Hol a régi vár romjai állnak!

FEGYVERESEK
Hol a várnak a romjai állnak!

NORMAN
Titkon ki jár itt, tudjuk meg végre!
El kell fogni ott, váratlanul!

FEGYVERESEK
Titkon ki jár itt, tudjuk meg végre!

NORMAN
El kell fogni őt!

FEGYVERESEK
Ott, váratlanul!

NORMAN, FEGYVERESEK
Vessünk fényt, eldugott rejtekére,
Mint a villám, ha éjjel kigyúl!

NORMAN
Fel kell kutatni végig a tájat,
Tudjuk meg, tudjuk meg végre,
Vessünk fényt eldugott rejtekére,
Mint hogyha villám kigyúl!

FEGYVERESEK
Hogy ki jár titkon, tudjuk meg végre,
Mint ha éjjel a villám kigyúl,
Mint ha villám kigyúl!
(Elvonulnak. Megjelenik Lord Ashton, arcán komor kevélység, Raymond kíséri búsan hallgatva.)

NORMAN
(Ashtonhoz)
Gondteltnek látszol!

ASHTON
Megvan az okom! Jól tudod,
A sötét végzet vet életemre árnyat...
Eközben Edgár... ellenségem,
Aki a fajtámra támad, régi várja romján
Most diadallal várja vesztem, és gúnyol!
Egyetlen kéz állíthat talpra engem,
Hatalmam megerősödnék...
S e kezet Lucia visszautasítja!
Ah! Ő, aki édes húgom!

RAYMOND
(Ashtonhoz, haragját csillapítandó)
Szegény leányka, az anyja halála letörte,
Nem tért magához, s te férjhez akarod most
Adni szegénykét? Most kímélni kell őt,
Szíve még most is fáj, nem gondol másra!

NORMAN
Nem gondol másra? De hisz szerelmes most is!

ASHTON
Miket mondasz?!

RAYMOND
(Mit hallok?!)

NORMAN
Csak hallgasd!
Egyszer, hogy maga ment
Az erdei sötét úton át,
Épp édesanyja sírjához közel...
Vad bika tört feléje, erre a lány elájul,
Végső veszélyben a közelben puska dördül,
A vad megtorpan és összecsuklik.

ASHTON
S ki lőtte le a bikát?

NORMAN
Hogy mi a neve, nem derült ki eddig.

ASHTON
A húgom talán őt...

NORMAN
Szereti!

ASHTON
Látta őt újra?

NORMAN
Nem egyszer!...

ASHTON
És merre?

NORMAN
Azon az úton!

ASHTON
Ez szörnyű! De mondd,
Mégis, ki lehet az?

NORMAN
Én csak egyre gyanakszom.

RAYMOND
No, szólj hát!

NORMAN
Akit úgy gyűlölsz.

RAYMOND
Nagy ég!

NORMAN
Ős ellenséged!

ASHTON
Azt gondolod tán, hogy Edgár?

RAYMOND
Ah!

NORMAN
Eltaláltad.

ASHTON
Baljóslatú az érzés,
Mely most szívemben ébred!
De szörnyű, de szörnyű vad harag,
Melyet e hírre érzek!
Elönt a láng, a szám remeg,
A vérem lázban ég;
Vesztem okozta épp ő,
Ki húgom és a vérem! Ah!
NORMAN
De kellet, hogy elmeséljem,
Ha kínos is talán!
RAYMOND
Ó, ég, segíts szegényen,
Ha bűnös is talán!

ASHTON
Átkos szerelmed eltaszít!
Most, hogy lehullt a fátyol,
Ha téged villám sújtana,
Még az se fájna, még az se fájhatna így,
Ah! Még az se fájna így!

(A fegyveresek visszatérnek.)

FEGYVERESEK
(Normanhoz)
Az, mit sejtettél, való volt!

NORMAN
(Ashtonhoz)
Hallod ezt?

ASHTON
Mit tudtok?

FEGYVERESEK
Nos, halljad!

Erre-arra járva-kelve,
Már az emberek kidőltek,
És a régi vár tövében
Megpihenni épp megálltunk,
Hirtelen egy arra osonó sápadt férfit láttunk.
Erre mind utána menten,
Hogy ki volt az ismeretlen!
Ámde fölkapott lovára,
S messze tűnt, akár a pára!
Végre egy vadászt találtunk,
Látta őt, s meg is nevezte.

ASHTON
Ki volt hát?

FEGYVERESEK
Edgár volt!

ASHTON
Ő az!
Ó, szégyen, ó, szégyen és gyalázat!
Nincs oly szív, mely bírja ezt!

RAYMOND
Ó, nem, ne higgyed ezt! Nem, nem!

ASHTON
Nem, nincs oly szív, mely bírja ezt!
RAYMOND
Hallgass rám csak!
ASHTON
Nem, ezt nem!
RAYMOND
Húgod... nézd...

ASHTON
Nem! Nem!

RAYMOND
Kérlek!

ASHTON
Egy szót se szólj!

Sem a szó, sem a néma kérés,
Rábeszélés, semmi sem hat rám!
És az éltem érte adnám,
Ó, ha vérét onthatnám!
Bosszúvágy, ez az ősi, vad érzés
Úgy emészt, akár a máglya...
Sosem ég ki már a lángja,
Más nem oltja, vért kíván!
Ez vért kíván!

FEGYVERESEK
(Ashtonhoz)
Csillapodj, hisz el nem szökhet,
Itt van ő ma éjszakán, ma éjszakán!
RAYMOND
Árny borult e ház egére,
Bár ne hozna bajt reá!
ASHTON
Egy szót se!

Ah!
Sem a szó, sem a néma kérés,
Rábeszélés, semmi sem hat rám!

RAYMOND
Ah! Ne higgyed ezt!

ASHTON
És az éltem érte adnám,
Ó, ha vérét onthatnám!
Bosszúvágy, ez az ősi, vad érzés
Úgy emészt, akár a máglya...stb.

RAYMOND
Ó, bár, ó, bár ne hozna bajt reá!
FEGYVERESEK
Itt lesz még ma éjszakán!
ASHTON
Ez vért kíván!
(Ashton távozik, a többiek követik)




2. kép

(A kastély parkja.
A háttérben a kastély fala látszik, kicsiny ajtóval.
A szín közepén gótikus épületrommal körülvett
forrás. Éjszaka.)

LUCIA
(A kastély felől érkezik, Alisával.
Mindketten feszültek; Lucia láthatóan keres valakit, ám a forrást meglátva riadtan fordítja el tekintetét.)
Hol késhet Edgar?

ALISA
Miért jöttünk? És éppen erre,
könnyelmű módon!? Most, ha a bátyád jönne,
nagy baj lehet!

LUCIA
Jól mondod! Tudja meg Edgar,
meg kell, hogy mondjam, mily nagy
veszélyben forog!

ALISA
Mért nézel merev arccal,
rémülten arra?

LUCIA
Ott a forrás! Ó, rémes!
Remegek, hogyha látom.
Ó, hiszen tudod:
egy ősapánk, ki itten
dühös őrületben, féltékenységből
nejét leszúrta; a vízbe hullt a boldogtalan asszony,
s a forrás maradt is a sírja...
A szellemét is láttam...

ALISA
Mit mondasz?!

LUCIA
Most hallgass rám!

Mélységes, néma csend honolt
Fekete felleges éjen,
És csak egy homályos holdsugár
Fénylett fakó-fehéren...
Egyszerre sóhaj szállott át
Halkan az éjszakán,
És ekkor, ekkor ott a víz színén
Feltűnt a szellem, az árny! Ah!
Valamit mintha mondana,
Ajka mozog, szóra nyílva,
Holt karját tárva ki énfelém,
Mintha magához hívna...
Némán ott állt és hírtelen
Eltűnt, akár a szél, ah,
És az előbb oly tiszta víz
Piros lett, mint a vér!

ALISA
Ó, ég! Megértem. Ez intő előjel.
Légy óvatos! Ha így nem vigyázol,
Lucia, drágám... nem érted?
Szerelmedért az életeddel játszol!

LUCIA
Ő a fénye az életemnek
És a bajban ez ád új erőt!

Akkor, midőn oly lángolón
Itt megfogadta százszor,
Bármerre járjon, bárhol,
Ő vár örökre rám, örökre rám!
Oly lángolón itt megfogadta százszor,
Bármerre járjon, bárhol, ő vár örökre rám.
Elszállt a kínzó bánatom,
Örömre vált könnyem árja,
Új fény gyúlt borús homályra,
Nap fénye vihar után.

ALISA
Ah! Könnyes, keserves órák,
Szörnyű szenvedések várnak rád!
Könnyes, keserves óráknak szenvedése vár!
Mondj le, drága szívem, mondj le róla!

LUCIA
Akkor, midőn oly lángolón
Itt megfogadta százszor,
Bármerre járjon, bárhol,
Ő vár örökre rám, örökre rám!
Oly lángolón itt megfogadta százszor,
Bármerre járjon, bárhol, ő vár örökre rám.
Elszállt a kínzó bánatom,
Örömre vált könnyem árja,
Új fény gyúlt borús homályra,
Nap fénye vihar után.

ALISA
Úgy hallom, ő jön!
Itt, közelben leszek, és vigyázni fogok.
(A kastélyba távozik.)

EDGAR
(Megjelenik)
Lucia, bocsáss meg, hogy ide kérettelek
ilyen késői órán, de fontos okok
késztettek erre. Még ma éjjel
innen el kell utaznom. Elhagyom
hazánkat hajnal előtt.

LUCIA
Ó, Istenem!

EDGAR
Barátok várnak engem
a francia parton. Skócia sorsa eldől,
most kedvező a helyzet.

LUCIA
És engem itt hagysz, egyedül, könnyek közt?

EDGAR
Nem hagylak így el! Bátyádhoz megyek,
és felajánlom néki a békejobbot,
s békekötésünk zálogaként,
majd nőül kérlek én.

LUCIA
Mit hallok?!
Nem, nem, még várjunk!
Egyelőre ne szólj még! Titok legyen szerelmünk!

EDGAR
(Keserűen)
Megértem!
Bátyád üldöz, az ősi ellenség.
Elrabolt mindent, és ez mind nem elég!
Szegény apámat, örökségemmel együtt!
Mi kell még?
Mit akar még a gonosz szívű, a hóhér?!
Meg akar engem ölni? Véremre szomjas?
Gyűlöl engem...

LUCIA
Ah, nem!

EDGAR
És megvet!

LUCIA
Kérlek, csillapodj, az égre!

EDGAR
Bosszú lángja elönti szívem,
halld meg!

LUCIA
Edgárom!

EDGAR
Halld meg és reszkess!
Esküszóval megfogadtam
Holt apámnak sírja mellett,
Hogy a gyilkos, ha ráakadtam,
Nem talál nálam kegyelmet.

LUCIA
Ah!

EDGAR
Most, hogy téged szenvedni látlak,
Már nem érzek oly bosszúvágyat,
Ám az esküt mégis állom,
És szavamat nem, nem szegem meg én soha!

LUCIA
Ah, csillapodjál, gondolj énrám!

EDGAR
Ah, Lucia!

LUCIA
Hogyha szólnál, utóbb megbánnád!
Szenvedésem nem elég tán?
Hát halálomat kívánnád?!

EDGAR
Nem, Lucia, nem!

LUCIA
Más ne gyúljon a szíved mélyén lángra,
csak szerelmed égő lángja,
Ez a tiszta fényű fáklya,
Ez az égi fénysugár,

Csak a szerelmednek égő lángja,
Az égi, égi sugár!
Csak a szerelmi láng,
Csak az égi sugár!
EDGAR
Bosszúvágyam lánggal éget,
Bosszúvágyam nem bírom tovább ki már!

Esküdj hát itt örök hűséget,
Esküdj nékem a fenséges égre,
Isten lát és hall itt téged,
Esküdj vélem az ő szent nevére:
Egy a sorsunk, légy feleségem!
Itt a gyűrűm!
(Gyűrűt cserélnek)

LUCIA
S te légy a férjem!

LUCIA, EDGAR
Egybeolvad szívünk lángja,
és e tűz halálomig ég!
Esküm hallja, szerelmem látja,

LUCIA
vágyam érti a jóságos ég!
EDGAR
Az ég, a jóságos ég!
Vágyam érti a jóságos ég,
Megérti az ég, a jóságos ég!

Válni kell, az idő sürget.

LUCIA
Ó, e szó mi fájó nékem!
Szívem mindig nálad marad.

EDGAR
Szívem nem hagy el, ígérem!

LUCIA
Drága Edgar, drága Edgar!

EDGAR
Válni kell, időnk lejárt!

LUCIA
Ó és mondd, ugye titokban
Hírt is adsz, hogy megnyugodjam!
Fut a perc, ha rólad hallok,
és erőt ad új remény!

EDGAR
Szívem őrzi drága hangod,
arcod nem felejtem én!

LUCIA
Ah!
Ha száll a szél a légen át,
S szavában sóhajt a bánat,
Ha tenger árja zúg feléd,
Mormolva panaszt utánad,
Megérzed néma sóhaján
A szívem bánatát,
Hullass egy égő könnyet rá,
Hű szíved zálogát!

EDGAR
Ha száll a szél a légen át, stb.

LUCIA
Ah!

EDGAR
Ha száll a szél a légen át, stb.

LUCIA
Ég áldjon!

EDGAR
És tartsd meg esküdet, Luciám!

LUCIA
Edgárom!
EDGAR
Ég áldjon!
(Edgar távozik, Lucia visszatér a kastélyba.)


MÁSODIK FELVONÁS

„A HÁZASSÁGI SZERZŐDÉS“

1. kép

(Lord Ashton szobája
A Lord asztalánál ül, váratlanul belép Norman)

NORMAN
Egy perc csak, és itt lesz Lucia!

ASHTON
Türelmetlen vagyok.
A lakodalmi ünnepéjre mindenki megjött,
előkelő rokonság, sok nemes úr és dáma;
jön Artur is rövidesen...
(Dühösen felpattan az asztaltól)
És Lucia – balga módon – nem hajlik a szóra!

NORMAN
Ó, ne félj: már olyan régen
van távol Edgár,
én leveleit mind elfogtam. Most ez az újabb álhír,
hogy Edgár más leányért lángol,
ez kiöli szívéből azt az érzést örök időkre.

ASHTON
Már jön is éppen! Hol az a hamis levél?
Add ide!
(Norman átadja a levelet)
Te menj most, állj az országútra,
az emberekkel együtt, és várj ott,
és ujjongó éljenzések közben vezesd be Arturt!
(Norman távozik)
Jöjj, Lucia, már várlak!
(Lucia lép be imbolygó léptekkel,
bátyjára függesztve bizonytalan tekintetét)
Én azt reméltem, jobb lesz a kedved mára.
örülni fogsz, és lakodalmad napján
vidáman állsz elém.
Te hallgatsz, s csak nézel?

LUCIA
Reszkető ma arcvonásom,
Szótlan állok, fakó fehéren.
Téged vádol némaságom,
Szótlan, titkos kínszenvedésem!
Számon kéri az Úr fenn az égben,
Mért vagy ily kegyetlen hozzám,
Számon kéri még majd az Isten,
Ah, mért vagy ily kegyetlen énhozzám?!

ASHTON
Józanész kívánja tőlem,
Mert oly esztelen a vágyad!
Ám, ha észretérsz időben,
Én a régi bátyád vagyok.
Szívemben jóság élt teirántad,
Míg nem volt szigorra ok,
Bennem jóság élt irántad,
Míg nem volt szigorra ok.
Férjed nemes...

LUCIA
Hagyd már abba!

ASHTON
Hogyan?!

LUCIA
Engem máshoz köt az esküszó!

ASHTON
Nem törődöm!

LUCIA
De bátyám!

ASHTON
Nem törődöm!

LUCIA
Megesküdtem másnak, megesküdtem másnak már!

ASHTON
Jól van!
Egy levél elárul mindent,
Mily galád csalót szerettél.
(Átadja a Normantól kapott levelet)
Olvasd!

LUCIA
(Olvas; arcán meglepetés és kegyetlen fájdalom tükröződik, majd egész testében megremeg
a visszafojtott zokogástól)
Ah! A szívem megszakad!

ASHTON
(Húga segítségére siet)
Hisz te szédülsz!...

LUCIA
Úgy ért engem, jaj, mint egy villámcsapás!
Ha égett a könnyem, ha fájt is a bánat,
De szép volt az élet, mert várhattam őt!
De így, már a kínos halál vár reám,
Ha másé a szív, mely enyém volt, enyém csupán!

ASHTON
Elcsábított téged, a szívét ígérte,
És te a fivéred megtagadtad érte.

LUCIA
Ó, Isten!

ASHTON
De hála az égnek, hogy más nőt kíván,
S te nem futsz az álnok, a hűtlen után!

LUCIA
Ó, jaj, így most már a sivár halál vár reám,
Hogyha másé a szíve, ha másé a szíve,
Mely enyém volt csupán, enyém volt csupán!
ASHTON
Elcsábított téged, a szívét ígérte,
Te pedig a véred megtagadtad érte!
De hála az égnek, hogy más nőt kíván,
S te már nem futsz a hűtlen,
Te már nem futsz a hűtlen, az álnok után!
(A kastély udvarából éljenzés hangzik fel.)

LUCIA
Mi van kint?

ASHTON
A nép kint éljenez
ujjongva jönnek!

LUCIA
Mi történt?

ASHTON
Megjött a férjed, ...

LUCIA
Mily borzadás
Futott keresztül rajtam!

ASHTON
... és vár reád az esküvő!

LUCIA
A sírom, a sírom, csupán az vár rám!

ASHTON
Sorsunkra döntő ez óra!

LUCIA
Szédülök, nem látok!

ASHTON
Nézd csak, ha Vilmos meghal,
úgy Máriára száll a trón Angliában...
A pártomat ma üldözik,
s az életem veszélyben...

LUCIA
Ó, én félek!

ASHTON
Nincs senki más, ki segíthetne rajtam,
csak Artur...

LUCIA
És én most?

ASHTON
Meg kell, hogy mentsél!

LUCIA
Ó, bátyám!

ASHTON
Hozzá kell menned!

LUCIA
Megesküdtem másnak!

ASHTON
Tartozol ezzel!

LUCIA
De...

ASHTON
(Indul)
Ne kéress!

LUCIA
Ó, ég!

ASHTON
(Hírtelen visszalép Luciához, s megragadja)
Hogyha elhagysz és elárulsz,
Döntöttél is az életemről,
Szégyenteljes végzetemről,
Mert fejemre vár a bárd!
Álmaidban visszajárok,
Véres árnyam szór majd átkot,
Egyre látod azt a bárdot,
Mely halálosan talált!

LUCIA
(Könnyes szemekkel az égre tekint)
Nézz le rám, atyám az égben,
Nézd a könnyem, a szenvedésem!
Senki sincs a földön, égen,
Kit ma nagyobb csapás talált!
Szenvedésem véget érjen,
Adj örök nyugalmat nékem,
Én ma már csak jónak érzem,
Szépnek látom a halált.

ASHTON
Újra látod majd a bárdot,
Mely halálosan talált!
(Ashton sietve távozik. Lucia egy székre rogy magábaroskadtan,
Megjelenik Raymond, s felindultan Luciához lép.)

LUCIA
Szólj hát!

RAYMOND
Hiába minden. Nincs miben bizakodni már.
Úgy hittem, igaz a sejtés, s elfogatja bátyád
mindegyik írást, melyeket francia földre
szerelmesednek küldesz,
s ezért nem kapja kézhez.
Így hát én magam levelet küldtem,
másik titkos úton, mit biztos megkap... De íme:
nem jő a válasz. Lásd be végre,
ő végleg elfelejtett téged!

LUCIA
Mit tegyek? Mondd meg!

RAYMOND
Magad bízzad a sorsra!

LUCIA
Megszegve esküm?

RAYMOND
Méghogy az esküd...?! Nem jelent az semmit,
hogyha rá nem ad Isten szolgája áldást.
Ily esküt senki el nem ismer.

LUCIA
Jaj, így van. Tudom, így van, de mégis...
A szív nem érti meg, mit ért az elme.

RAYMOND
Döntsön a sorsod!

LUCIA
Bánat csak szívem szerelme.

RAYMOND
Ó! Tégy le róla, ó, hidd el nékem,
Úgy sem érne boldog véget!
Ám, ha nem hat józan érvem,
Holt anyád nevére kérlek:
Végveszélybe lökni bátyád
Semmi áron nem szabad!
Holt anyádnak síri álmát
El ne űzze zord szavad!
Ah! Tégy le róla!
Végveszélybe lökni bátyád
Senki másért ne próbáld!
Azt nem szabad.

LUCIA
Hallgass! Hallgass!

RAYMOND
Mondj le róla!

LUCIA
Ó jaj! Hallgass!

RAYMOND
Anyádért...!

LUCIA
Ah!

RAYMOND
Óvd a bátyád!

LUCIA
Jaj, hallgass! Ah! Hisz győztél...
Nincs, ki bírna ennyi terhet...

RAYMOND
Jól van, lányom! A szívem örvend!
Íme, messze tűnt a felleg!
Ah! Jöjj, örvendj!

Áldozd fel értük önmagad,
Ezt kéri tőled sorsod!
Úgy, mind e fájó kínért
Isten jutalmat ád.
Úgy lesz, meglásd!
Vállalni kell a sorsod!
Úgy, mind e fájó kínért
Isten jutalmat ád!
Tűrd el a földi szenvedést!
Légy benne bízva boldog!
Az Úr majd letörli könnyedet
És vár a vigasz rád.
Tűrd hát a földi szenvedést!
Légy benne bízva boldog!
Az Úr majd letörli a könnyedet
S vár égi vigasz rád.
Majd vár égi vigasz rád!

LUCIA
Bármit is kérnél, úgy legyen!
Túl súlyos terhet hordok.
Nékem az élet bánat,
A végemet várom már.
RAYMOND
Jer, lányom! Légy bátor!
Már tűnik is a felleg!
Legyen a szíved bátor!

LUCIA
Jó! Megteszem.
Jó! Jó!

RAYMOND
Ah! Áldozd fel értük önmagad,
Ezt kéri tőled sorsod!
Úgy, mind e fájó kínért
Isten jutalmat ád.
Úgy lesz, meglásd!

LUCIA
Majd vár a vigasz.

RAYMOND
Vállalni kell a sorsod!
Úgy, mind e fájó kínért
Isten jutalmat ád!
Tűrd el a földi szenvedést!
Légy benne bízva boldog!
Az Úr majd letörli könnyedet
És vár a vigasz rád.
LUCIA
Ah! Jaj nékem! Nem bírom már!
Ő hűtlen! Edgar elárult!

RAYMOND
Tűrd hát a földi szenvedést!
Légy benne bízva boldog!
Az Úr majd letörli a könnyedet
S vár égi vigasz rád.
Majd vár égi vigasz rád!
Vár égi vigasz rád!
A vigasz vár! Majd vár a vigasz rád!
LUCIA
Úgy legyen! Úgy legyen!
Ah! Ah! Ah!
(Távoznak.)


2. kép

A kastély díszterme, felcicomázva Artur fogadására.

(A középen méltóságos lépcsősor vezet a kapuig.
A színen tolongás; jelen vannak: Lord Ashton, Artur, Norman, lovagok, hölgyek, a lord nemesi rokonai, Lammermoor lakói, és a háznép.)

VENDÉGEK
(Az ünnepélyesen bevonuló Arturhoz)
Téged köszönt az éljenzés,
Szívünk feléd kitárjuk,
Elmúlt dicsőség új fényét
Tőled reméljük, várjuk!
Téged barátság vágya
És hű szerelmed vezérelt,
Ujjongva várunk téged,
Éljent kiáltunk feléd!
A felhőtakarta tájra
Csillag derít ma fényt,
Elszállt a bánat mára,
S öröm mosolyg felénk!

ARTUR
Ma még csillagtok nem ragyog,
Sötét az éjszakátok.
Gondoskodom, hogy régi fény
Ragyogjon újra rátok.
(Ashtonhoz)
Feléd karom kitárom,
Te tárd ki a tiéd,
Oltalmazó, hű barátra találsz,
Aki téged véd!

VENDÉGEK
Ah! Téged köszönt az éljenzés stb.

ARTUR
Barát, ki téged véd!
Barátra lelsz, ki téged véd!
VENDÉGEK
Barát, ki téged véd! Barát, ki téged véd!

ARTUR
(Ashtonhoz)
Nincs itt a húgod?

ASHTON
Egy pillanat,
És itt van ő...
Ma még talán a gyásza túl nagy,
Arcszíne halvány, ez meg ne lepjen!
Megtörte őt a bánat,
anyját siratja egyre...

ARTUR
Megértem. Rég hallok róla.

ASHTON
Megtörte őt a bánat,
Nem tért még magához.

ARTUR
Értem, de mondd csak:
Hallom, mindenfelé mesélik,
Hogy Edgár, ki régen erre kószál,
Szerelmes Luciába, vakmerően...

ASHTON
Valóban, szemet vetett rá,
De...

ARTUR
Jön!
(Bevezetik Luciát)

VENDÉGEK
Nézzétek csak, a lány jön!

ASHTON
(Arturhoz)
Anyja halálán búsul...
(Luciához)
Ő lesz a férjed!
(Lucia hátrahőköl)
Légy észnél!... Mondd, tönkre tennél?

LUCIA
Ó, nagy Isten!

ARTUR
(Luciához)
Ha néked is ez az óhajod,
Tiéd örökre szívem!

ASHTON
(Luciához)
Légy észnél!
(Az asztalhoz lép, melyen az előkészített házassági szerződés fekszik.)
A szertartást el is kezdjük!

LUCIA
Nagy Isten!

ASHTON
(Arturhoz)
Te jöjj most!

ARTUR
Ó, boldog óra!
(Aláírja a házassági szerződést
Közben Raymond és Alisa az asztalhoz vezetik a remegő Luciát.)

RAYMOND
Jóságos ég, segítsd meg!

LUCIA
Hát minden reménynek vége!

ASHTON
(Luciához, rejtve dühödt pillantást vetve rá)
Ne tétovázz! Írjad!

LUCIA
Én nem bírom!

ASHTON
Írjad!

LUCIA
(Félve, szinte aléltan aláírja a szerződést)
Halálom írtam alá most!

ASHTON
No, végre!

LUCIA
Úgy égek! Úgy fázom! Jaj, végem!
(Az előcsarnokból lárma hallatszik)

ALISA, ARTUR, ASHTON, RAYMOND, VENDÉGEK
Miért e zaj? Ki jő itt?

EDGAR
(Az ajtót feltépve beront)
Edgár!

LUCIA
Edgár itt! Elájulok!
(Összecsuklik.
Általános a megdöbbenés; Alisa , s néhány hölgy egy székre segítik Luciát.)

ALISA, ARTUR, ASHTON, RAYMOND, VENDÉGEK
Edgár itt! Jaj, mi lesz?!
Jó Isten! Jaj, mi lesz?!



EDGAR
Mért van úgy halálra válva?
Arca mért oly elcsigázott?
Szenvedése csak újra gyáva
Cselszövésre vet világot!
Luciám, a drága lélek,
Itt, e házban már nem élhet!
Őt imádom, ő az álmom,
Kire szívem vágyva vár!
ASHTON
Itt van ő, halálra szánva,
S én csak tétovázva állok.
Látom Luciát holtra válva,
Ó, e látvány mélyen megrázott!
Ősi átok újra éled,
Őt halálba űzi, félek!
Mintha szózat intne vádlón,
És a hangja el nem áll!

LUCIA
(Eszmélvén)
Ó, de vágytam én halálra,
És reá hiába várok,
Nincs reményem, mindhiába,
Rám talált az ősi átok!
Még halál se vetne véget
Ennyi fájó szenvedésnek.
Ez talán csak rémes álom,
Bárcsak véget érne már!
Rémes álom ez!
Csak véget érne már az álom, bár már!
RAYMOND
Rémes óra borzadálya
száll reám, szívem elállott!
Ó, szegényke, ó, az árva!
Szinte szóra sem találok!
Luciám, ó, drága lélek,
Ez halálba űzi, félek!
Ó, szegény leány, de szánom!
Bár nyugalma volna már! Ó, jaj!
ASHTON
Újra éled ősi átok,
Jaj, Luciát halálba űzi,
Félek, halálba űzi!
Vádolón szól bennem égi szózat!
A szózat egyre vádol, ó, jaj!
EDGAR
Mért van így halálra válva?
Ó, mért? Luciám, ez a drága lélek!
Imádom, rá a szívem várva vár!
Csak ő a szívem vágya, s rá vár!
ALISA
Luciám, ó, drága lélek,
ez halálba űzi, félek!
Ó, szegény leány, de szánom,
Bár nyugalmat lelne már!
Ó, bár megnyugodna már! Ó, jaj!
ARTUR
Rémes óra borzadálya
Szállott rám, szívem megállott!
Ó, szegényke, ó, az árva!
Szinte már szóra sem találok!
Luciám, a drága lélek,
Ez halálba űzi, félek!
Ó, szegény leány, de szánom!
Bár nyugalma volna már! Ó, jaj!
VENDÉGEK
Lucia, ó, drága lélek,
Ez halálba kergeti, félek!
Már ezt nem soká bírja, félek!
Ó, szegény leány, de szánom!
Bár nyugalma volna már! Ó, jaj!

ARTUR, ASHTON
(Kardot rántva Edgárhoz)
Távozz, vakmerő, azt mondom,
Távozz, különben véred ontom!

FÉRFI VENDÉGEK
Távozz, vakmerő, azt mondom!

EDGAR
(Ő is előrántja kardját)
Meghalok, de drága ára lesz,
Te áruló, galád!

RAYMOND
(Közébük veti magát)
Állj! Az Úr igéje szól belőlem,
Halljátok szavát!
Isten szent nevére kérlek,
Kardotok hogy eltegyétek!
Békét! Békét!
Nincs gyilkolásra bűnbocsánat,
Mert szólt az Úr:
Bárki fegyvert emelne másra,
Fegyver által elpusztul!
Békét! Békét!
(Mindnyájan leeresztik kardjukat, pillanatnyi feszült csend)

ASHTON
(Néhány lépést tesz Edgar felé, majd fenyegetően végigméri)
Mit merészelsz?
E házba vakmerően mért jössz?

EDGAR
(Büszkén)
Luciáért!
Érte jöttem!

ASHTON
Nem vagy észnél!

EDGAR
Igen, csak érte!
Ő megesküdött nekem!


RAYMOND
Ah! Hagyd a céltalan szerelmet!
Ő már másé!

EDGAR
Másé? Nem!

RAYMOND
(A házassági szerződést mutatja)
Íme!

EDGAR
(Gyorsan végigfutja az írást; Luciához)
Reszketsz... és zavart vagy...
(A házassági szerződésre mutat)
Ezt te írtad? Felelj, ha kérdem!
(Nyomatékkal)
Ezt te írtad? Felelj hát!

LUCIA
(Reszkető hangon)
Én.

EDGAR
(Fojtott dühvel)
A jegygyűrűd itt van, te hűtlen!
(Visszaadja a Luciától kapott gyűrűt)

LUCIA
Ah!

EDGAR
Add a gyűrűm!

LUCIA
Edgár!

EDGAR
Add vissza!

LUCIA
Egy szót csak!
(Zavarodottságán látszik, csak most érti meg, mit is cselekedett,
ujjáról lehúzza az Edgártól kapott gyűrűt, amit az magához ragad azon nyomban.)

EDGAR
(Kitör belőle a megaláztatás elfojtott haragja, a gyűrűt földhöz csapja)
Esküszegő, áruló, csalárd!

Átkozott, ezerszer átkozott az óra,
Melyben én adtam a csalfa esküszóra!
Áruló és álnok-fajta,
Mért is jött így utamba?!
Ó, az álnok-fajta, átokverte,
Miért is jött így utamba?!


LUCIA
Ah!

EDGAR
Az átkom lesújt rád!

RAYMOND, ASHTON, VENDÉGEK
Mily vakmerő!

ASHTON
Távozz!

RAYMOND
Békét!

ASHTON
Távozz!

ARTUR, ASHTON, VENDÉGEK
(Edgárhoz)
Menj, menekülj, lobogó dühöm éled!
Nincs hatalom, ami védene téged!
Még, ha sokáig időzöl e tájon,
A kard vasa járja a szívedet át!
RAYMOND
Menj, menekülj, a nagy égre kérlek!
Lucia már sose lesz feleséged!
Ó, ha megesne a szíved a lányon,
Az ég ura áldva lenézne reád!

LUCIA
Védd meg Isten e vészterhes órán!
Nézz az égből le, Mindenható, rám!
Ó, de égő, de fájó a bánat,
Mely e földön reményt már nem ád!
Halld e kérő, e végső imámat,
Értsd meg ajkam e végsóhaját!
Ajkam sóhaját,
Halld meg ajkam sóhaját!
EDGAR
(Kardját elhajítja, puszta mellét tárja ellenségei elé)
Mért nem öltök meg engem ez órán,
Mért is éljek tovább így, csalódván?!
Ó, a holttestem útjába állhat,
Könnyedén lépne ő énrajtam át,
S míg az arcom halottfehérre sápad,
Várja oltár a boldog, szép arát!
Az oltár várja az arát!
RAYMOND
Védd az életed! Észre térj!
Menj! Menj már, irgalmazz a lánynak,
Irgalmazz szegény leánynak!
Még az ég is áldva nézne le rád!
Távozz, távozz, fuss el,
És az ég áldva néz majd reád!
ARTUR
Távozz! Menj! Fuss, hogy véred ki ne ontsam!
Galád, fuss!
Galád, távozz hát!
ASHTON
Távozz! Menj! Tűnj el!
A szégyenfolt égetőn marja szívem,
Ah, véred moshatná le, csak véred, galád!
ALISA
Távozz, kérlek, ne késs itt sokáig!
Ah, céltalan tovább, reménykedve várnod!
Ah, távozz!
Fájdalmadra majd az ég enyhet ád!
VENDÉGEK
Távozz! Menj! Fuss, hogy véred ki ne ontsam!
Galád, fuss, fuss! Galád, menj, menj!
Távozz, távozz!
Fájdalmadra majd az ég enyhet ád!
A szégyent véred lemossa, galád!

(Raymond a végsőkig elcsigázott Luciát támogatja,
Alisa, s a hölgyek körülveszik őket; a többiek a küszöbig üldözik a menekülő Edgárt.)


HARMADIK FELVONÁS

1. kép

Előcsarnokból nyíló földszinti terem a Farkas- szikla tornyában. 



(A berendezés csupán egy asztalból és egy karszékből áll.
A háttérben ajtó, s egy nagy, kitárt ablak. Éjszaka van, kint vihar tombol.
Edgar az asztalnál ül, mélyen keserű gondolataiba merülve,
majd felemelkedik, s az ablakra pillant.)

EDGAR
Tombolj, te szörnyű orkán,
Úgy, mint a lélek bennem!
(Villámlik)
Így! Rajta, tombolj!
Zúgjatok rémes fellegek!
Ma éjjel hadd pusztuljon a Föld is,
Zúzzátok széjjel!
Tán... pata dobban...?
Valaki erre vágtat. Nem tévedek.
Megállott.
E szörnyűséges éjen
Száz akadállyal küzdve
Erre kit űz a végzet?
(Belép Ashton.)

ASHTON
(Ledobja köpenyét.)
Engem.

EDGAR
Hogy merészled?!
Ashton!

ASHTON
Én.

EDGAR
Sorsod nem féled?
Nagy merészség elémbe állnod.

ASHTON
Néked hoztam én a véget.

EDGAR
Hogy nékem?

ASHTON
Várlakomba törni kár volt.

EDGAR
Holt atyámnak árnya éled
Látva téged itt, e házban.
Néked itt a lég is méreg,
S reng a föld a bosszú-lázban.
Vakmerőn lakomba léptél...
Jobb, ha nem maradsz tovább!
Még ma csúfos véget érnél
Mint ki élve sírba szállt!
Az várna rád, az várna rád,
Épp, mint arra, aki élve a sírjába szállt!

ASHTON
(Kegyetlen örömmel)
Luciádat férjhez adtam,
S már a nászi ágyhoz értek...

EDGAR
(Ezt a kínt... ne lássa rajtam!
Ezt a kínzó féltékenységet...!)

ASHTON
Mától férje van.

EDGAR
(Ó, meddig tűrjek?!)
No és? No és?

ASHTON
Csak halljad!
Bárha boldog ének hangja
Tölti el ma végre váram,
Ám a szívem egyre hallja,
Tettre szólít bosszúvágyam.
És ki ülne gyáva-tétlen,
Hogyha lelke hangja szól?!
Felleg úgy dühöng az égen,
Mint e szív haragja forr.

EDGAR
(Ó, a féltékenység kínoz!)
ASHTON
Felleg úgy dühöng az égen,
Mint e szív haragja forr!
A vérem forr! A vérem forr!
Felleg úgy dühöng az égen,
Mint a szívem, a szívem haragja forr!

EDGAR
Mi végre jöttél?

ASHTON
Azt megtudod.

Szégyenbe hoztad házam.
Megbánod! E penge még ma bosszút áll.
Vér mossa le a szennyet,
Mit durva lelked ejtett.
Én véred kiontom. Igen!
Ezt még ma véghez kell vinnem.

EDGAR
Meghalt atyámra esküszöm,
Hogy én ontom ki véred!

ASHTON
Te?

EDGAR
Én.

ASHTON
Te?

EDGAR
Párbajt!

ASHTON
Megvívok véled én, ha majd a hajnal ébred.

EDGAR
Merre?

ASHTON
Majd ott, hol őseid zord sírja áll.

EDGAR
Ott jó. Jó. Ott várok rád!

ASHTON
Készülj, hogy végleg ott maradsz!

EDGAR
Készülj: megöllek ott!

ASHTON
Ha kél a hajnal!

EDGAR
Ha kél a hajnal!

EDGAR, ASHTON
Ah!
Hát kelj végre, hajnal,
Mi úgy várunk téged,
Hogy vérszínű fényed
Elöntse a földet!
A fényed sugára
Ha ráhull a tájra,
Majd szörnyedve lássa
A rettentő párbajt!
Ha kél majd az új nap
Lenézve e tájra
Majd szörnyedve lássa
A párbajt, a végső csapást!

EDGAR
A kardom átszúrja a szíved!

ASHTON
A véred kiontom én!

EDGAR
Holt ősök nyughelye vár!

ASHTON
Ha virrad, ott látsz!

EDGAR, ASHTON
Ah! Vad láng ég e szívben,
Csak gyűlölni képes.
A vágy egyre fűti:
A bosszú mily szép lesz!
A vad vihar, mely tombol,
Mely földön-égen rombol,
Nem szörnyűbb e vágynál,
Mely énbennem lángol!
Ha kél majd az új nap,
Lenézve e tájra
Majd szörnyedve lássa
A párbajt, a végső csapást!

ASHTON
Az új nap sugára...

EDGAR
...lenézve a tájra...

EDGAR, ASHTON
...majd szörnyedve lássa
A végső csapást!
Fénye lássa majd
A végső csapást!
A végső csapást!
(Ashton távozik.)


HARMADIK FELVONÁS

1. kép

A Ravenswood-kastély díszterme, ünnepélyesen kivilágítva Lucia esküvőjére.

(A szomszédos termekből báli zene hallatszik.
A színen apródok, lammermooriak, a kastély háznépe,
majd hölgyek és lovagok jőnek nagy lármával.)

VENDÉGEK
Éljent mond ma e ház mindegyik híve,
Járja be Skóciát végig a híre,
S mind ellenségeink rémülve lássák,
Újra mosolyg a szerencse ma ránk,
Hogy újra mint mosolyg a szerencse ma ránk!
Pártunkra fény derül, nincs többé válság,
Újra miénk lesz egész hazánk!
Mind ellenségeink rémülve lássák, stb.

RAYMOND
(Beront zihálva, s remegő léptekkel)
Hagyjátok abba már, az égre!

VENDÉGEK
Arcod milyen falfehér!

RAYMOND
Hagyjad abba!

VENDÉGEK
Szólj, mi történt!

RAYMOND
Valami rémes!

VENDÉGEK
Szólj, mi baj, az Istenért!

RAYMOND
(Magaköré inti a vendégeket, majd mély levegőt véve összeszedi erejét)
Ah!
Luciánál, a nász-szobából,
Épp, amint bement a férje,
Lárma hangzott, segélykiáltás,
Mint halálraváltak nyögése!
Átrohantam, és a szobában,
Ó, de szörnyűséget láttam!
Elterülve, halott-fehéren
Fekszik Artur ott, vérbe fagyva;
Kardja Lucia kezében,
Ki azt még kinyújtva tartja!
(Mindenki elrémül)
Rámtekint, szavam nem érti,
„Vőlegényem hol van?” – azt kérdi,
És a vértelen kis arcon át
Szelíd mosoly vonult;
Szörnyülködve vettem észre,
Hogy szegényke tébolyult!
Ah!

VENDÉGEK
Ó, jaj, mi gyászos! Mily szörnyűséges!
Szívem halálos félelmet érez!
Ó, éj, te rejtsd el e véres árnyat,
Mély, sűrű fátylad boruljon rá!
RAYMOND, VENDÉGEK
Ah, bár e rémtett az ég urának
Sújtó kezét ránk ne fordítaná!
Sújtó kezét ránk ne fordítaná!

RAYMOND
(Távozni akar; meglátja a közeledő Luciát)



Itt jön ő!
(Megjelenik Lucia, rövid fehér köntösben,
kócos hajjal, arca halálosan sápadt, tekintete merev, mozdulatai szakadozottak, baljós mosolyú arcán nem annyira az őrület, mint a közelgő halál jelei látszanak.)

VENDÉGEK
Szentséges Isten! Mintha sírból jönne!

LUCIA
Az ő hangjának édes zenéjét hallom!...
Ó, ezt a hangot régen szívembe zártam...
Ó, Edgár! Én visszatértem! Ó, Edgár!...
Ó, Edgárom édes! Nézd, visszatértem!
Szöktem az ellenség kezéből, az ellenségtől...
Úgy fázom, hideg fut rajtam át!...
Reszket a testem... Üljünk le ott!...
Forrás tövében üljünk le úgy, mint hajdan...
Itt, forrás tövében, jöjj, úgy, mint hajdan!...
Ó, jaj!... Megjelent újra a szellem,
Elválaszt tőled!... Ó, jaj, ó, jaj!
Edgárom!... Edgárom!... Ah!
Nézd, a szellem! Nézd, a szellem széjjelválaszt!
Jer, arra menjünk, Edgár! Oltárhoz menjünk!
Elhintve rózsák! Mily égi hangok szólnak!
Mondd, hallod-e őket? Ah! Énekel már a kórus!
Ah!... Szól már a kórus!
Hát menjünk esküvőre!... Mily boldog óra!...
Ó, Edgár! Ó, Edgár! Ó, boldog óra!
A szívem olyan boldog! Oly boldogító érzés ez!
Ó, mily szép álom, mily mámor!

Tömjénfüst árad... lobog a fáklya lángja,
Csillog a fénye... Ott van a lelkész...
Nyújtsd ide a kezed!
Ó, boldog óra! Ó, drága!
A párod lettem, és párom lettél.
Férjem vagy, drágám és én asszonyod, mindhalálig!
VENDÉGEK
Szánd meg, Uram, Isten, szánd meg!
Uram, légy irgalmas, szánd meg őt!

LUCIA
Már többé el nem válunk, ó, mennyei álom!
Egymással élünk szépen, drágám!
Álom és mámor, csak álom, édes mámor
És csók vár majd reánk!
Álmodás, csak csókos álom,
Csak csókos mámor, az vár majd reánk!

RAYMOND
Jön már a bátyja!

ASHTON
(Berohan)
Szóljatok! Rémhíre jött a gyásznak!

RAYMOND
Színigaz minden!

ASHTON
(Luciához)
Te átkozott! Ó, szégyen és gyalázat...

VENDÉGEK
Ne bántsad!

RAYMOND
Megállj! Lásd, nem tudja ő, hogy mit tett!

LUCIA
(Önkívületben)
Mit kérdesz?

ASHTON
(Első dühe csillapultával, jobban szemügyre veszi Luciát)
Ó, halovány...

LUCIA
Mit kérdesz?
RAYMOND
Elméje már nem tiszta!

ASHTON
Jó Isten!

RAYMOND
Rimánkodj, te szívtelen,
Hogy Isten adja vissza!
LUCIA
Ah! Ó, jaj nekem!

Párodra vádlón nézel...
Ő nem volt hűtlen... de kényszer...
Nem, nem, nem! Ne vádolj!
Jaj, rettenetes vak dühvel
A földre dobja gyűrűm,
S elátkoz engem!
Ah! Tönkretett kegyetlen-szívű bátyám!
De téged várlak híven,
Csak téged, míg élek,
És rajtad kívül senkit!
Ó, nem, soha senkit!

Én csakis téged, amíg csak élek!
Esküszöm néked, szeretlek én,
Míg élek, mindig téged!
ASHTON
Szánd meg, Isten, könyörülj hát!
Könyörülj néki, Uram, atyám!
Irgalmazz néki, Jó Atyám!
VENDÉGEK
Ne bántsd szegény leányt tovább,
És szánd!

LUCIA
Ah! A párom te vagy,
A párom csakis te vagy!
A párom te vagy, a párom, drágám, te vagy!
ASHTON, VENDÉGEK
Irgalmazz meg néki, Jó Atyám!
Szánd meg hát!

LUCIA
Őróla szóltál? Hogy Artur…?!
Róla szóltál?... Hogy Artur…!
Állj, hova mégy!... Ah, könyörülj!...
Jaj, megbocsáss! Jaj, megbocsáss!
Irgalom! Ó, jaj!
ASHTON, VENDÉGEK
Szánd meg, Isten! Szánd meg őt!
Irgalmazz hát!

ASHTON
Ó, húgom! Ó, húgom!
Ez rémes! Drága húgom!
VENDÉGEK
Mily szörnyű éjjel ez!
Borzalom! Borzalom!

LUCIA
Ah! Ó, jaj!
El ne hagyj, Edgárom!


Hullass a síri ágyra
Itt lenn majd könnyet értem,
Míg lelkem fönn, az égben
Könyörög egyre a lelkedért!
Szorongva várom az ajkad
Megbocsátó szavát!

VENDÉGEK
Keserű könnyem árja
Lelkemben egyre ég majd,
Megszakad szívem, látva
Boldogtalan szegényt,
Látva szegényt!
Ah, megszakad szívem, ha látom
Boldogtalan szegényt, a szenvedő szegényt,
Látva szegényt!
LUCIA
Ah! Hullass a síri ágyra
Itt lenn majd könnyet értem,
Míg lelkem fönn, a mennyben
Könyörög egyre a lelkedért!... stb.
(Szinte holtan dől Alisa karjaiba)

ASHTON
(Alisához és Raymondhoz)
Vigyétek innen!
Alisa, és te is menj,
szegénykét ápoljátok híven!
(Alisa és az asszonyok elvezetik Luciát.)
Háborgó lelkem nem lelhet nyugtot...
(Távozik.)

RAYMOND
(Normanhoz)
Besúgó! Most ugye élvezed műved?

NORMAN
Nem értlek.

RAYMOND
Nem?
Tán nem te lobbantottad a szikrát,
mely a házunkra hullva
lángba borított, s porig égetett mindent?

NORMAN
Nem hittem volna...

RAYMOND
Artur miattad halt meg, hitvány!
Te voltál gyilkosa!
De rád száll kiontott vére,
s a büntetésed meglesz.
Rád sújt az ég e bűnért.
Most eredj, és reszkess!
(Lucia után indul.
Norman a másik irányba távozik.)


2. kép

(A kivilágított kastély melletti kripta előtt
Hajnalodik.)

EDGAR
Sírboltban nyugvó ősök!
Fajtátok végső, szerencsétlen utóda
Hozzátok végre megtér!
A bosszú lángja kihunyt szívemben.
Ellenségem kardja oltsa ki életem!
Nekem az élet oly szörnyű teher!
Az egész világ üres és árva,
Ha Lucia nincsen velem!
Még világos a kastély, égnek a fáklyák...
Ó, táncra nem elég hát az este,
Te hűtlen asszony!
Míg én itt fájón könnyeket ontok érted,
Te ott nevetve vigadsz, boldog férj asztalánál!
Rád boldog élet várjon,
Rám a halál vár!

Ha rám borul a szemfödél,
S a csend honába tértem,
Nem hullat könnyet senki sem,
Egy árva könnyet értem!
Ah! Nagy szenvedésem, bánatom
Részvétre nem talál
Most halljad végső sóhajom!
Ki másnak adtad szíved,
Tudd meg, hogy régi kedvesed
Még síron túl is híved, ah,
Ki nem felejt el hűtlenül
A másvilágon sem!
Kívánom, élj csak boldogan,
Feledj örökre el, és erre járva
Meglátva síromat,
Ne gondolj arra, ki érted halt meg!
Ó, te szívtelen!

VENDÉGEK
(Kijönnek a kastély kapuján)
Ó, szegényke! Ó, szörnyű végzet!
Vége, vége, már remény sincs!
Már nem éli túl az estét,
Alkonyatra már nem él!

EDGAR
Mit beszéltek?
Szóljatok, az égre kérlek! Ah!

VENDÉGEK
Ó, szegényke!

EDGAR
Mit jelent e könny, e sírás?
Végre szóljatok, kiről beszéltek hát?

VENDÉGEK
Luciáról.

EDGAR
Mi az, mi történt?

VENDÉGEK
Ó, szegényke!

EDGAR
Mért nem szóltok?

VENDÉGEK
Már nem éli túl az estét!

EDGAR
Ah!

VENDÉGEK
Násza megzavarta lelkét,
Este tébolyodva lelték,
És ahányszor csak megszólalt,
Téged óhajt, érted sóhajt!

EDGAR
Luciámnak vége! Szerelmem! Ah!
VENDÉGEK
Már nem éli túl az estét,
Alkonyatra már nem él!

És ahányszor csak megszólalt,
Téged óhajt, érted sóhajt!

EDGAR
Meg nem éri már az estét?
És ne láthassam már soha Luciámat?!

VENDÉGEK
És ahányszor csak megszólalt,
Csak érted sóhajt ő!
(Lélekharang szava hallatszik)
Ah!

VENDÉGEK
A vár harangja jelzi már halálát.

EDGAR
Szíven talált a hangja!...
Eldöntötte ez a sorsom!

VENDÉGEK
Jó Isten!

EDGAR
Kell, hogy őt még újra lássam!
(Indul)

VENDÉGEK
(Visszatartják)
Végy erőt a szenvedésen!
Térj eszedre, légy erős!
EDGAR
Kell, hogy lássam, és utána...
(Áttörve a tömegen a kastély lépcsőjére ér)

RAYMOND
(Kilép a kapun)
Állj! Hova rohansz, te őrült!
Luciánk már nincsen itt.

EDGAR
Mit mondasz?!

RAYMOND
Ő már nincs itt!

EDGAR
Hogy ő már nincsen itt?
De hát hol van?

RAYMOND
Az égben!

EDGAR
Hát Luciám már nem él?

VENDÉGEK
Ó, de szánom! Ó, de szánom!

EDGAR
Tisztalelkű, hű szerelemem,
Égbe szálltál angyalszárnyon!
Nézz reám le megbocsátón,
Rám, ki követni fog, követni fog ma még!
És, ha itt, lent gyűlöletnek
Szelleme közénk is állott,
S szétszakított földi átok,
Egybefűz minket ott, fenn az ég!
Ó, te hűséges szerelemem,
Egybefűz ott, fenn az ég!
Én követlek...

RAYMOND
Nincsen észnél, nincsen észnél!

VENDÉGEK
Ó, te őrült! Ó, te őrült!

EDGAR
Meg kell halnom, meg kell halnom!

VENDÉGEK
Térj észre hát, ezt tiltja az ég!
Ezt tiltja az ég!

EDGAR
Nem, nem, nem!
(Tőrt ránt és leszúrja magát.)

RAYMOND, VENDÉGEK
Ah!

RAYMOND
Ó, mit tettél?!

EDGAR
Már követlek... Ó, te drága...

RAYMOND
Ó, mit tettél?!
EDGAR
Nézz reám le,
ah, várj rám, ott, fenn!

RAYMOND
Istenem!

EDGAR
Ó, ha itt, lenn...
VENDÉGEK
Borzalom!

EDGAR
Földi átok...
VENDÉGEK
Borzalom!

EDGAR
Közénk is állott,
RAYMOND
Bocsáss meg néki!

EDGAR
Ó, te drága,

RAYMOND
Istenem!

EDGAR
Majd ott egybefűz minket az ég!

VENDÉGEK
Ó, mily rémes szörnyűség!
Bocsáss meg, ó, jóságos ég!
EDGAR
Ó, te hűséges szerelmem,
Egybefűz ott, fenn az ég!
Ó, te hűséges szerelmem,
Egybefűz minket ott, fenn az ég!
Ott, fenn majd az ég!
(Térdre rogyva kezeit égre emeli; meghal)
RAYMOND, VENDÉGEK
Ó, ég, ó, ég, bocsásd meg, jóságos ég!

VÉGE