2016. december 28., szerda

Rossini – Anelli: AZ OLASZ NŐ ALGÍRBAN /L'italiana in Algeri/ (nyers)


OLASZ NŐ ALGÍRBAN

Vígopera két felvonásban

Szövegkönyv: Angelo Anelli

AZ OLASZ NŐ ALGÍRBAN

(L'italiana in Algeri)

SZEREPLŐK:

MUSZTAFA
algíri bej                            basszus

ELVIRA
Musztafa felesége              szoprán

ZULMA
Elvira bizalmas rabszolgája      mezzoszoprán

ALI
az algíri kalózok kapitánya             basszus

LINDORO
fiatal olasz, Isabella szerelmese,
Musztafa kedvenc rabszolgája           tenor

ISABELLA
olasz hölgy                                       alt

TADDEO
Isabella kísérője                              buffo

eunuchok a háremben, algíri kalózok, olasz rabszolgák,
pappatacik, háremhölgyek, rabszolgák, európaiak,
tengerészek

Játszódik Algírban



ELSŐ FELVONÁS

Kis közös előtér melyből egyrészt a bej,
másrészt a felesége lakosztályába lehet jutni.
Középütt pamlag.



1. jelenet





Elvira a pamlagon ül, mellette Zulma.

A háttérben a hárembeli eunuchok.

Később Ali, majd Musztafa


KÓRUS
Derüljön szomorú szemetek,
ne panaszoljátok sorsotokat!
Itt a fehérnép csupán
szolgálatra született.

ELVIRA
Ah, megértettem, én boldogtalan,
hogy a férjem többé nem szeret!

ZULMA
Hidegvér, arra van most szüksége,
most hiábavaló lenne ellenkezni.

KÓRUS
Itt a fehérnép csupán
szolgálatra született.

ALI
(kintről)
A bej.

ZULMA
Jaj, úrnőm,
könyörgöm önnek…

ELVIRA
Mit tehetek?

(Belép Musztafa)

KÓRUS
(Ebből az elszánt pofából most
nem sok jót nézek ki.)

MUSZTAFA
A nők esztelen pimaszságával,
hatalmaskodásával, magamutogatásával,
ne hivalkodjék itt fölöslegesen,
ezt követeli Musztafa.

ZULMA
Rajta, bátran, ó, úrnőm!

ALI
Egy rossz negyedóra.

ELVIRA
Nem törődöm már magammal,
mindent meg kell próbálnom.

KÓRUS
(Ebből az elszánt pofából most
nem sok jót nézek ki.)

ELVIRA
Uram, ezt a sóvárgást,
melyet tovább nem titkolhatok ön előtt…

MUSZTAFA
Drágám, beszakítottad a dobhártyámat,
kerek perec megmondom.

ELVIRA
Jaj nekem!

MUSZTAFA
Elég volt a nyafogásból.
Nem is tudom, mit kezdjek veled.

MINDENKI
(Óh, micsoda hóbortos koponya!
Óh, micsoda mogorva önelégültség!)
Csapodárabban mint egy levél
szíve/szívem vágytól vágyig
megtiporva a nők
hízelgéseit és szépségét.


Recitativo

MUSZTAFA
Mindenki vonuljon vissza! Ali, te maradsz.

ZULMA
(Mily kevély szív!)

ELVIRA
(Mily kemény parancsolat ez!)


2. jelenet
Musztafa és Ali


MUSZTAFA
Azonnal hozasd ide olasz rabszolgámat,
itt várom! Tudod, hogy csömöröm van
ettől a feleségtől,
nem bírom már elviselni. Elkergetni… nem jó,
megtartani… rosszabb.  Úgy határoztam tehát,
hogy férjhez adom hozzá.

ALI
De hogyan? Ő nem is török.

MUSZTAFA
Mit érdekel az engem! Egy olyan nő, mint ez:
jóravaló, engedelmes, szerény,
aki csak a férje kedvét keresi,
egy töröknek nagyonis megszokott,
ám egy olasznak (legalább is ahogyan ő maga
értésemre adta)
igazán ritka feleség lenne.
Tudod, hogy szeretem ezt a fiút:
ezzel akarom jutalmazni.

ALI
De Mohamed törvénye
tiltja az ilyen zavaros eljárást.

MUSZTAFA
Nem ismerek más törvényt a saját szeszélyemen kívül.
Megértetted?

ALI
Igen, uram.

MUSZTAFA
Akkor figyelj ide!
Egy órát sem tudok örömmel eltölteni
rabnőim között;
a sok ölelgetés, kényeskedés,
nincs gusztusomra.

ALI
De mit kezdjek én ezzel?

MUSZTAFA
Találnod kell számomra
egy olasz nőt. Nagyon vágyom
egy olyan hölgyet bírni,
amelyik sok udvarlót meggyötört már.

ALI
Szívesen szolgálnék vele, de a kalózaim…
A tenger olyan állhatatlan…

MUSZTAFA
Ha hat nap alatt
nem szerzed meg nekem, és csak köntörfalazol,
móresre tanítalak!
(Visszavonul a lakosztályába)

ALI
Nem tehetek mást.
(El.)

No. 2 Kavatína

3. jelenet

Lindoro egyedül, majd Musztafa


LINDORO
Epedni egy szép nő után,
és távol lenni tőle,
a leggyötrelmesebb dolog,
ami csak próbára tehet egy szívet.
Talán eljő a pillanat;
de most még nem remélhetem.
Lelkem elégedjen meg
a sok kín között
a nyugalommal,
amit a szerelmesre való gondolás nyújt,
aki mindig állhatatosan
megőrzi a szerelmet.

Ah, vajh mikor térhetek vissza
Itáliába? Immár három hónapja,
hogy e boldogtalan vidéken
rabságba estem, és kedvesemtől távol vagyok…

MUSZTAFA
Itt vagy? Ide hallgass, olasz,
feleséget akarok adni neked.

LINDORO
Nekem? Mit hallok? (Nagy Ég!)
De hogyan? Ebben a helyzetben…

MUSZTAFA
Nem kell azzal törődnöd. Nos?

LINDORO
Uram,
szerelem nélkül
hogyan nősülhetne egy férfi?

MUSZTAFA
Ugyan, ugyan! Itáliában
az a szokás? Az arany szeretete
nem is számít?

LINDORO
Másoknál nem tudom, de az bizonyos,
hogy aranyért én nem tudnék…

MUSZTAFA
És a szépség?

LINDORO
 Kedvemre van, de az nem elég…

MUSZTAFA
És mit szeretnél?

LINDORO
Egy nőt, aki ínyemre volna.

MUSZTAFA
Gyerünk hát; én is így gondolom! Gyere és meglátod
a szép orcát, a jó szívet, meg az összes többit.

LINDORO
(Óh, szegény szerelmem! Micsoda zűrzavar ez itt!)

 Ha hajlandó is lennék megnősülni,
sok elvárásom van.
Jó, ha száz feleségből egyet
össze tudnék rakni.

MUSZTAFA
Szépségre vágysz, gazdagságra vágysz?
Kecsességre? Szerelemre? Megnyugtatlak:
mind megtalálod ebben az egyben.
Ez egy különleges asszony!

LINDORO
Például, szeretem, ha
őszinte… Jó…

MUSZTAFA
Ez egészen ő.

LINDORO
Egy szép szempár.

MUSZTAFA
Két csillag!

LINDORO
Haja…

MUSZTAFA
Fekete.

LINDORO
Orcája…

MUSZTAFA
Szép!

LINDORO
(Mindenfelé akadályokba ütközöm,
mindenfelé eltévedek;
mit mondjak, mit tegyek?)

MUSZTAFA
Kedves barátom, nincs menekvés:
ha meglátod, dobsz egy hátast.

LINDORO
(Ah, elveszek, eltévedek,
micsoda átkozott zürzavar:
szerelmet érzek, ami keblemben
kalapáltatja a szívemet.)

MUSZTAFA
Jégből vagy? Érzéketlen vagy?
Gyere, gyere; mire vársz?
Egy olyan asszony, mint ez,
hidd el, tetszeni fog neked!


Tengerpart.

Nem túl messze egy összetört  hajó,
vihar tépte vitorlákkal;
lassanként közeledik.
A fedélzeten kétségbeesett emberek.



4. jelenet
Kalózhajó érkezik; más kalózok
a parton jönnek Ali vezetésével,
egymásnak kurjangatnak.
Később Isabella és Taddeo



I. KÓRUS
Mennyi holmi! Mennyi rabszolga!

II. KÓRUS, ALI
Szép zsákmány! Éljen, ez derék!
Vannak szép lányok?

I. KÓRUS
Nincs csúnya.

II. KÓRUS
Musztafa örülni fog!

(A rabszolgák és a partra szállók tömegében
feltűnik Isabella. Ali és emberei figyelik őt
a kórussal együtt énekelve.)

KÓRUS I.
Ám az egyik szépséghez nincs fogható,
ő az, akit ott látsz.
Igazi csemege Musztafa számára.

ISABELLA
Kegyetlen sors! Zsarnok szerelem!
Ez a bére hűségemnek:
nincs borzadás, rettenet, nincs szenvedés
az enyémhez hasonló!
Egyedül miattad, óh, Lindoróm,
kerültem ilyen veszélybe.
Óh, Istenem, kitől reméljek segítséget?
Ki segít rajtam?

KÓRUS
Páratlan szépség,
igazi csemege Musztafa számára!

ISABELLA
Magabiztosságra van itt szükség.
Elég a dühöngésből, a félelemből,
eljött a bátorság ideje,
most megmutatom, ki vagyok én!

Ismerem a csínját,
milyen hatása van
egy vágyakozó pillantásnak,
egy könnyű sóhajnak…
Tudom, hogyan kell
féken tartani a férfiakat.
Legyen kedves vagy goromba,
legyen nyugodt vagy heves,
mind egyforma
többé-kevésbé.
Mind azt óhajtja,
mind azt kéri
a bájos nőktől:
boldogságot.

Itt vagyunk. Édesmindegy.
Könnyedén kell venni.
Végtére is nem félek a férfiaktól.

(Néhány kalóz rátalál Taddeóra és elfogja.)

TADDEO
Irgalom! Segítség! Könyörüljetek!
Én…

ALI
Hallgass, te nyúlszívű!
Egy rabszolgával több.

TADDEO
(Jaj! Végem van!)

ISABELLA
Kedves Taddeo…

TADDEO
Irgalom! Segítség!

ISABELLA
Meg sem ismersz?

TADDEO
Óh! Dehogynem… Csakhogy…

ALI
Beszélj!
Ki ez a nő?

TADDEO
(Mit is mondjak?)

ISABELLA
Az unokahúga vagyok.

TADDEO
Igen, unokahúgom… Már csak ezért is
vele kell maradnom.

ALI
Melyik vidékről?

TADDEO
Livornóból mindketten.

ALI
Szóval olaszok?

TADDEO
Igen, ahogy mondod.

ISABELLA
Dicsekvés nélkül.

ALI
Éljen, barátaim!
Éljen!

ISABELLA
De mire ez a nagy öröm?

ALI
Azt sem tudom, hova legyek örömömben!
Pont egy olasz nőre
van gusztusa a bejnek!  A többi rabbal
néhányatok, társaim,
vezesse el ezt a kettőt! Óh, hölgyem,
az ég permetezze harmatát
reád! Musztafa
választottja leszel, ha nem tévedek,
szerájának csillaga és dísze!
(Távozik néhány kalózzal együtt.)




5. jelenet
Taddeo, Isabella, a háttérben pár kalóz


TADDEO
Ah, Isabella, most aztán benne vagyunk a pácban.

ISABELLA
Miért?

TADDEO
Nem hallottad
a baljós szót?

ISABELLA
Melyiket is?

TADDEO
Szeráj!

ISABELLA
És?

TADDEO
Hát az a célod,
hogy egy bejé légy? Egy Musztafáé?

ISABELLA
Lesz ahogyan lesz! Nincs kedvem
emiatt szomorkodni.

TADDEO
Micsoda hozzáállás ez?

ISABELLA
Mit tehetnék?

TADDEO
Óh, szegény Taddeo!

ISABELLA
Hát nem bízol bennem?

TADDEO
Óh, hát az igazat megvallva,
nem megy könnyen.

ISABELLA
Ah! Te átkozott, mondd,
ki miatt sápítozol?

TADDEO
Ugyan, ugyan! Mit használna?
Beszéljünk másról!

ISABELLA
Nem! Magyarázatot!

TADDEO
Talán teljesen agyalágyultnak
tartasz, kis szívem?
A kebelbarátod miatt…
Amiatt a Lindoro miatt… Ugyan sosem láttam,
de mindenről tudok.

ISABELLA
Szerettem,
még teelőtted; nem is tagadom. Több hónapja már,
hogy elhagyta Itáliát; és most…

TADDEO
És most
az asszonyság elindult,
hogy megkeresse Galíciában.

ISABELLA
Te pedig…

TADDEO
Én pedig
útitárs néven
kellet kísérjem őt…

ISABELLA
És most?

TADDEO
És most
egy második névvel
kell egy szerájban… Így képzeled a világot.

ISABELLA
A sors szeszélyeit
közönyösen tudom viselni,
de egy szemtelen féltékenykedésének
elszenvedéséhez fáradt vagyok.

TADDEO
Több nyugalom és több bölcsesség van bennem,
mint bármely szerelmesnek,
ám a múltból tudom,
mire számíthatok a jövőben.

ISABELLA
Egy ostoba szerelmes nagy kínszenvedés.

TADDEO
Egy csalfa asszony veszélyt jelent.

ISABELLA
Jobb egy török, mint egy himpellér!

TADDEO
Jobb egy felsülés, mint a lámpás(t tartani?).

ISABELLA
Menj a pokolba, fuss a vesztedbe!
Nem civódom veled tovább!

TADDEO
Jó éjt; igen, hölgyem,
befejeztem ezt az őrültséget!

ISABELLA
(De a barbárok kezében… Társtalanul
mihez kezdjek? Csúf helyzet!)

TADDEO
De ha majd munkára kényszerítenek…
hogy bírom ki, mikor nem vagyok egy kemény fickó?

ISABELLA, TADDEO
(Hogyan döntsek? Mit tegyek?)

TADDEO
Donna Isabella!

ISABELLA
Messer Taddeo…

TADDEO
(Csillapodik a dühe.)

ISABELLA
(Nevet a maflája.)

ISABELLA, TADDEO
Haragban maradunk? Mit gondolsz?
Ugyan már, örökre egyesülve,
gyanakvás és civódás nélkül,
nagy örömmel, kedvesem,
leszünk unokahúg és nagybácsi,
és mindenki el fogja hinni.

TADDEO
Ám az a bej, asszonyom,
nagy gondot fog okozni nekem.

ISABELLA
Ne törődj most azzal,
lesz, ami lesz.
(Távoznak.)




Kis terem, mint az első képben


6. jelenet
Elvira, Zulma és Lindoro


ZULMA
Képes vagy elutasítani
egy ilyen szép és kedves nőt?

LINDORO
Nem akarok feleséget, mondtam már neked.

ZULMA
És ön, mit csinál ott?
Ez az ifjú
nem keltette fel az étvágyát?

ELVIRA
Épp eléggé tudom, mit jelent egy férj.

ZULMA
De nincs más lehetőség.
Férj és feleség lesznek, így akarja a bej.
Amit eltökélt,
abban feltétlen engedelmességet kíván
minden feltételek közt.

ELVIRA
Különös alkat.

LINDORO
Micsoda őrült zsarnokság!

ZULMA
Csitt! Visszatért!



7. jelenet
Musztafa és előbbiek


MUSZTAFA
Ide hallgass, olasz,
egy velencei hajót
engedünk szabadon éppen most,
pillanatokon belül indulnia kell.
Szeretnél visszatérni Itáliába?

LINDORO
Hazámba?
Ah! Micsoda kegy, uram! Nincs is több kérdésem.

MUSZTAFA
Vidd magaddal Elvirát, s elengedlek.

LINDORO
(Mit mondjak most?)

MUSZTAFA
Kapsz vele egy csomó aranyat,
gazdag leszel.

LINDORO
Ha visszatértem
szülőföldemre… Akkor… Talán
nőül venném őt.

MUSZTAFA
Igen, kedved szerint.
Addig is eredj, keresd meg
a hajó kapitányát, és mondd meg neki
a nevemben, hogy nem távozhat innen
nélkületek.

LINDORO
(Hogy elhagyjam végre
ezt a gyűlöletes helyet…
Mindenbe bele kell mennem!) Térülök-fordulok!
(El.)



8. jelenet
Musztafa, Elvira, Zulma, később Ali


ELVIRA
El kell hát hagyjalak?

MUSZTAFA
Itáliában
jó dolgod lesz.

ELVIRA
Ah, ha elmegyek,
a szívem…

MUSZTAFA
Elég, elég!
Szíved és te győztetek meg.

ZULMA
(Vakuljak meg, ha létezik ennél mogorvább ember!)

ALI
Éljen, éljen a bej!

MUSZTAFA
Mit hozol nekem, Ali?

ALI
Jó hírek!
Az egyik legszebb,
legszellemesebb olasz nőt…

MUSZTAFA
Igen?

ALI
Ide sodorta
a vihar…

MUSZTAFA
Bökd ki!

ALI
Az imént
került a kezünkbe más rabszolgákkal együtt.

MUSZTAFA
Most úgy érzem, több vagyok a nagy szultánnál is.
Gyorsan, mindenki gyülekezzék szerájom
legnagyobb termében! Ott fogadom majd
a szépséget… Haha! Kedves gavallérok,
mindnyájatokat elvárlak
győzelmemre. Elvira, te máris
igyekezhetsz távozni az olasszal.
 Zulma, te szintén velük mégy!
Ezzel a hölggyel akarok vigadni,
és minden férfi előtt
megmutatni,
hogyan tiprom porba a gőgjét.

Keblemben már szokatlan hévvel
érzem lobogni, hevülni
a szelíd elégedettséget,
ami elragad, s kigyújt.

(Elvirához)
Távozzatok! Ne untassatok tovább!
(Zulmához)
Te menj velük! Micsoda grimaszolás! Engedelmeskedjetek!
(Alihoz)
Ti vezessétek a leányt keblemre,
készüljetek a szépség ünneplésére!
A tűzzel, az elragadtatással, a vággyal
nem bír felhevült szívem;
milyen édes lesz lelkemnek
ez a drága új győzelem!
(Távozik Alival és a kísérettel.)



9. jelenet
Elvira, Zulma, később Lindoro


ZULMA
Megmondom őszintén, nem értem, hogyan lehet
egy ilyenféle férfiért epedni.

ELVIRA
Ostoba bolond vagyok talán,
de akkor is szeretem.

LINDORO
Asszonyom, a hajó készen áll
az indulásra, és másra nem vár,
csak miránk. Ön sóhajtozik?

ELVIRA
Legalább
még egyszer hadd láthassam
Musztafát! Ez az egyetlen kívánságom.

LINDORO
Mielőtt távozunk,
el kell búcsúznunk tőle. De ha elűzte önt,
miért szereti mégis? Kövesse példámat!
Igyekezzünk vidáman távozni!
Végtére is ön fiatal,
gazdag és szép, s az én hazámban
annyi férjet és szeretőt találhat egy asszony,
amennyit csak akar.



Pompás terem. Jobbra a bej kerevete,
a háttérben (rácsos?) emelvény, amelyen át
látni lehet a háremhölgyeket.

No. 7 Finálé

10. jelenet
Musztafa ülve, körben az eunuchok kara,
később Ali



KÓRUS
Éljen, éljen a nők ostora
aki tigrissé változik a bárányok között.
Aki nem tudja, hogyan igázza le e szépségeket,
jöjjön a nagy Musztafa iskolájába!

ALI
A szép olasz nő odakint várakozik.

MUSZTAFA
Jöjjön, jöjjön!

KÓRUS
Ó, micsoda ritka szépség!



11. jelenet
Isabella, Musztafa, eunuchok


ISABELLA
(Jaj, micsoda pofa, milyen alak!
Azok a szemek! Értek mindent.
Már biztos vagyok a sikeremben!
Meglátja, mire vagyok képes.)

MUSZTAFA
(Micsoda szultánnak való darab!
Szép termet! Különleges arc…
Óh, elvarázsol, szerelmessé tesz,
de színlelésre van szükség!)

ISABELLA
Üldöz a sors,
gyötrelemre vagyok kárhoztatva…
Ah, egyedül ön, kedvesem,
ön adhat vigaszt!

MUSZTAFA
(Kiugrik a szívem!
Milyen édes beszéd!)

ISABELLA
(Már a kalitkában van a balfácán,
nem menekül tőlem!)

MUSZTAFA
(Megsültem, megfőzött,
nem bírom magamat visszatartani.)




12. jelenet
Taddeo jön Alit lökdösve,
aki igyekszik őt visszatartani, előbbiek


TADDEO
Az unokahúgommal akarok maradni,
én vagyok a bácsikája!
Érted? Igen, én vagyok az!
Eredj innen, ne zavarj!
Uram… Monsieur… Kegyelmesség…
(Jaj! Minő meghittség!
A török széptevővé
változik.
Ah, ki tudja, Taddeo,


ALI
Uram, ez a modortalan fickó…

MUSZTAFA
Tüstént karóba húzni!

TADDEO
Unokahúgom! Jaj nekem! Isabella,
hallod, micsoda csekélység?

ISABELLA
Ő a bácsikám!

MUSZTAFA
A mindenit!
Ali, hagyjátok!

ISABELLA
Drágám, most látom,
hogyan képes szeretni!

MUSZTAFA
Magam sem tudom, mit mondjak,
drága, egészen összezavartál.

ALI
(Ez itt a félelemtől
nem mer megszólalni.)

TADDEO
(Egyenest egy karóba?
Taddeo, de csúnya ügy!)



Utolsó (13.) jelenet
Lindoro, Elvira, Zulma és előbbiek



ELVIRA, ZULMA, LINDORO

Mielőtt elhagynánk önt, uram,

eljüttünk szívünk háláját kifejezni,

mely szív mindig emlékezni fog önre.

ISABELLA
(Óh, egek!)

LINDORO
(Micsoda látvány!)

ISABELLA
(Álmodom?)

LINDORO
(Látomás?
Ez Isabella!)

ISABELLA
(Ez Lindoro!)

LINDORO
(Megdermedek.)

ISABELLA
(Hogy ver a szívem!)

ISABELLA, LINDORO
(Mi lesz most?
Ámor, könyörgöm, segíts!)

ELVIRA, ZULMA és ALI
Mi történt?

MUSZTAFA, TADDEO
Mi van veletek?

ELVIRA, ZULMA, ALI, MUSZTAFA, TADDEO
Zavartak és ostobák, tétovázva állnak;
Nem értem ezt a változást.

ISABELLA, LINDORO
Ámor, könyörgöm, segíts!

ISABELLA
Mondja, ki ez a nő?

MUSZTAFA
Mostanáig a feleségem volt.

ISABELLA
És most?

MUSZTAFA
Kapcsolatunk,
drága, miattad megszakad.
Ennek, aki a rabszolgám volt,
feleségül kell vennie.

ISABELLA
Felesége elűzésével
remél szerelmet tőlem?
Ezeket a barbár erkölcsöket
meg fogom változtatni.
Az asszony maradjon önnel!

MUSZTAFA
Ez nem így megy!

ISABELLA
Ő a rabszolgám marad!

MUSZTAFA
Az ki van zárva!

ISABELLA
Akkor menjen a pokolba,
maga nem képes szeretni!

MUSZTAFA
Óh, nem! Hallgass meg, csillapodj!
(Megbolondulok tőle!)

ELVIRA, ZULMA, LINDORO
(Hah! Szavamra, az oroszlán
szamárrá változik!)

ISABELLA, ELVIRA, ZULMA
A fejemben van egy harang,
ami azt kongja: din-din-din.

MUSZTAFA
Mint az ágyudörgés
dübörög a fejemben: bum-bum!

TADDEO
Olyan vagyok, mint egy kopasztott
varjú: kár-kár-kár!

LINDORO, ALI
A fejemben egy nagy kalapács
kalapál: piff-puff!

MINDENKI, KÓRUS
Összezavarodik az eszem
kábultan e zűrzavarban,
akár egy hajó hullámok és zátonyok között,
közel állok a hajótöréshez.




MÁSODIK FELVONÁS

Kis terem, mikánt az első felvonásban


1. jelenet
Elvira, Zulma, Ali és eunuchok kara

KÓRUS
Egy ökör, egy bolond
lett Musztafából.
Ezúttal eltalálta Ámor:
úgy, ahogy kellett.

ZULMA
Az olasz nő egyenes és ravasz.

ELVIRA, ALI
Többet tud bármely más nőnél.

ELVIRA, ZULMA, ALI
Ez úgy tudja adni a fesztelent,
rászedi az oktondikat, s észre sem veszik.

KÓRUS
Ezúttal eltalálta Ámor,
úgy, ahogy kellett.

Recitativo

ELVIRA
Ali, mit gondolsz? El tudtad
képzelni, hogy Musztafa valaha is
így megváltozzék, ilyen hirtelen?

ALI
Megdöbbent, egyszersmind nevetésre késztet.

ZULMA
Talán jobb is így önnek; közben a felesége
még ön marad! Ki tudja, hogy e szépségtől
kigúnyolva és megalázva
végül nem válik-e jó férjjé?

ALI
Ő (Musztafa) jön! Csak nyugalom! Most
kövesse, hölgyem, az ő szeszélyeit!
Az ön jósága, az idő és az értelem
talán lerántják szeméről a kötést!

ZULMA
Jól beszélsz.

ELVIRA
Megfogadom a tanácsodat.


2. jelenet
Musztafa és az előbbiek

MUSZTAFA
Barátnőim, menjetek, mondjátok meg az olasz nőnek,
hogy fél órán belül
kávézok vele! Ha fogad engem
négyszemközt, jó jel… Beválik a csel.
Akkor… Meglátjátok, mihez kezdek vele!

ZULMA
Szolgálatára.

ELVIRA
Megteszek minden tőlem telhetőt,
hogy az ön kedvére tegyek.

ZULMA
De ne higgye,
hogy ez egyszerű vállalkozás. Ő cseles nő...

ELVIRA
Agyafúrtabb,
mint hinné.

MUSZTAFA
Én meg egy ökör volnék? De buta nők vagytok!
Olasz rabszolgámtól, aki ígéretet tett,
hogy óhajaim szerint szolgál, kiismertem már
e nő természetét. A durvasággal
nem jutok semmire, s az első megaláztatásra,
biztos vagyok benne, ledöfné magát.
A nagyravágyás lehet az,
amivel mindent el lehet érni nála. Ezen az úton
kell megszereznem őt. Nagybátyja maflasága
kezemre játszhat. Hamarosan meglátjátok,
mit fogok tenni. Ali, gyere velem,
és te légy az üzenetvivő. Ah, ha sikerül, amit kigondoltam,
minden szépen megy majd.

ALI
De még mennyire szépen.

(mind el)


3. jelenet
Isabella és Lindoro

ISABELLA
Én szerencsétlen! Becsületről és hazáról,
s végül saját magamról is megfeledkezem;
e parton Lindoróra rálelek, és hűtlennek kell találnom!

LINDORO
(Isabellához, aki kifelé indul)
Végre újra látlak... Ah, ne, állj meg,
imádott Isabella, mit vétettem,
hogy tőlem így menekülsz?

ISABELLA
Még kérded?
Te, aki Elvira férje vagy?

LINDORO
Én! Azt mondtam, vezetni,
nem elvenni fogom, és csak az a vágy vezérelt,
hogy téged ölelhesselek.

ISABELLA
És hogy hihetnék neked?

LINDORO
Csapjon belém a mennykő, ha valaha is
el akartam árulni hűségünket!

ISABELLA
(elgondolkodva)
Erős a szíved?
Kedves neked a szerelmem, megbecsülöd?

LINDORO
Mit kell tennem?

ISABELLA
Együtt kell elmenekülnünk.
Ugyanazon a hajón. Valamilyen ürügyet
kell találni. Tudod, hogy nincs nálam
merészebb és vakmerőbb nő.

LINDORO
Drága Isabella, ah, visszatért belém az élet.

ISABELLA
Várlak a ligetben. Észrevétlenül
összehangoljuk együtt terveinket.
Most váljunk el.

LINDORO
Ott leszek, reményem.
(Isabella el)


No. 9 Cavatina

LINDORO
Ó, hogy örvend ujjongva a szív
e pillanatban!
Rátalálni haragos szerelmemre,
kiengesztelni kegyetlenségét.
Ezek, szerelem, a te ajándékaid,
ezek gyönyöreid.
Ah! Te tartsd meg boldogságom
érzéseit!
(El.)


4. jelenet
Musztafa, majd Taddeo, később Ali
két turbános, török ruhás, szablyás mórral,
illetve az Eunuchok kara

Recitativo

MUSZTAFA
Ó! Ha kettesben
fogad az olasz nő... Olyan makacsul
akarom ezt a nőt,
hogy szinte szerelmes vagyok bele.

TADDEO
Ó! Musztafa úr.

MUSZTAFA
Mi történt?

TADDEO
Könyörüljön egy ártatlanon!
Én nem tettem semmit ön ellen...

MUSZTAFA
De mondd már! Mi baj?

TADDEO
Sietve követ
az a fickó egy karóval.

MUSZTAFA
Haha! Már értem.
Ettől ijedtél meg?

TADDEO
Tán a karó üdvözlet Algírban?
Itt is van! Jaj nekem!

MUSZTAFA
Ne félj. Parancsomra jön,
a te tiszteletedre. Meg akarom mutatni,
mennyire kedves nekem az unokahúgod.
Épp ezért kinevezlek
az én nagy Kajmakámomnak!

TADDEO
Köszönöm, le vagyok kötelezve.

No. 10 Kórus, Recitativo és ária

(Ali török ruhát és turbánt ad Taddeóra;
közben Musztafa kardot köt az oldalára.
Ezalatt a törökök nagy hódolattal és
főhajtásokkal éneklik a kardalt)

EUNUCHOK KARA
Éljen a nagy Kajmakám,
a muzulmánok védelmezője,
az oroszlánok erejével,
a kígyók ravaszságával,
a nagylelkű ég neked
egyenes tekintetet és jó/erős fogakat ad.
Muzulmánok védelmezője,
éljen a nagy Kajmakám!

Recitativo

TADDEO
Kajmakám! Semmit sem értek!

MUSZTAFA
Akarom mondani: helytartó.

TADDEO
És az unokahúgom
érdemei miatt erre a posztra
nevez ki uraságod?

MUSZTAFA
Pontosan, barátom.

TADDEO
Köszönöm: le vagyok kötelezve.
(Óh, szegény Taddeo!) De én… uram…
ha egészen őszinte akarok lenni,
valójában egy nagy szamár vagyok. Biztosítom,
hogy épphogy tudok olvasni.

MUSZTAFA
Na és, kit érdekel?
Nekem tetszik az unokahőgod, s ha te közben tudsz
járni az érdekemben, nem törődöm a többivel.

Ária

TADDEO
(Messer Taddeo, micsod szép állásod lett!)
Egy nagy súly van a fejemen;
belekeveredtem ebbe a ruhába...
Ha szólhatok őszintén,
nem akarok Kajmakám lenni,
köszönet uraságodnak
a kegyért, amit nekem adott.
(Már fújtat! Jaj nekem! Micsoda tekintet!)
Kegyelem! Hallgasson meg...
(Reszketek tőle.
Számot kell itt vetnem:
ha elutasítom... vár a karó.
S ha elfogadom? ... Akkor kötelességem
tartani a gyertyát.
Jaj! Taddeo, micsoda válaszút ez!
De az a karó... Mit tegyek?)
Kajmakám leszek, uram.
Nem akarom elkedvetleníteni/feldühíteni.

KÓRUS
Éljen a nagy Kajmakám,
a muzulmánok védelmezője!

TADDEO
Mennyi hajlongás! Mennyi megbecsülés/kitüntetés!
Ezer hála, uraim,
Ne fáradjanak!
Hogy megtehessem, ami tőlem telik,
uram, ebben a súlyos öltözetben
becses húgomhoz
megyek most megjelenni.
(Jaj, Taddeo! Mennyivel jobb lenne,
ha a tenger fenekére mennél!)
(Távozik.)


Gyönyörű lakosztály a földszinten, terasszal, ahonnan remek kilátás nyílik a tenger felé.
A bejárattól jobbra több szoba.



5. jelenet
Isabella egy nagy, hordozható tükör előtt,
épp átöltözött török ruhába.

Elvira és Zulma, majd Lindoro, Musztafa és Taddeo

Recitativo

ZULMA
(Jó jel a bej számára.)

ELVIRA
(Amikor kiöltözik,
egy nő örömre vágyik.)

ISABELLA
Tehát Musztafa úr
bármely pillanatban kitüntethet azzal,
hogy velem kávézik. Milyen kegyes
Musztafa úr.
Hé! Rabszolga! Ki van ott?

LINDORO
Mit óhajt, asszonyom?

ISABELLA
Te ostoba, kétszer
kell szólítsalak? ... Kávét.

LINDORO
Hány főre?

ISABELLA
Leaglább háromra.

ELVIRA
Ha jól értettem,
a bég csak Önnel (kettesben)
kíván kávézni.

ISABELLA
Kettesben? ...
És a felesége hoz nekem ilyen üzenetet?

ELVIRA
Asszonyom...

ISABELLA
Menjen... Menjen...
Pirulok ön miatt.

ELVIRA
Ah, ha tudná,
miféle ember az enyém!

LINDORO
Minél jobban igyekszik
kedvére tenni, ő annál megvetőbben viselkedik.

ISABELLA
Amíg így tesz, maga tehet róla.

ELVIRA
Dehát mit kellene tennem?

ISABELLA
Majd én kitanítom magát. A farkas szájába sétál,
ki önmagából bárányt csinál. Köztünk szólva:
vannak feleségek, akik átformálják a férjeket.
Most pedig: tegyen, ahogy én.
Vonuljon vissza ebbe a szobába.

ELVIRA
És aztán?

ISABELLA
Majd meglátja,
hogy fogom Musztafa fejét összezavarni.

ZULMA
(Micsoda spiritusz van benne!)

ELVIRA
(Micsoda nő ez!)

ISABELLA
(a rabszolgákhoz)
Ti maradjatok, – bármelyik percben itt lehet –
fejezzétek be az öltöztetésemet.
Csak jöjjön... Ah! Már itt is van:
most be kell vetnem minden tudományomat.
(Ismét a tükör elé áll,
a rabszolgák felöltöztetik.
Musztafa, Taddeo, Lindoro a háttérben maradnak,
de úgy, hogy mindent lássanak.)

No. 11 Cavatina

Érte, kit imádok,
aki a kincsem,
tégy szebbé engem,
szerelem anyja.
Te tudod, ha szeretem őt,
neki kívánok tetszeni:
Kegyesen adj nekem
bájt és ragyogást.
(Nézd csak! No várj csak...
Nem tudod te még, hogy én ki vagyok!)

MUSZTAFA
(Drága! Szépség! Ilyen hölgyikét,
mint ő, nem láttam még!)

TADDEO, LINDORO
(A ravasz! ... A hálátlan! Átkozott:
olyan nőt, mint ő, nem láttam még!)

ISABELLA
Ez a fátyol túl szegényes...
Ezek a tollak kissé ferdék...
Nem, így! Felbosszantotok...
Egyedül jobban csinálom.
Félek, nem fogok olyan szépnek tűnni neki,
amilyennek szeretnék.
(Drága török, már itt is vagy,
csak egy kis lökés, s már el is esel.)

LINDORO, TADDEO,
(Ó, micsoda nő ez!
Minden férfit elbűvölne ő.)

(Isabella el, a rabszolgák visszavonulnak)


6. jelenet
Musztafa, Taddeo, Lindoro, majd Isabella és Elvira

Recitativo

MUSZTAFA
Nem bírom tovább: ez az Isabella
egy bűbáj – nem tudok többé
nélküle lenni...
Eredj, és vezesd ie.

LINDORO
Máris megyek.
(Így beszámolok neki.)
(Távozik.)

MUSZTAFA
(Taddeóhoz)
Eredj te is!
Gyorsan tedd… Menj… Mit csinálsz?

TADDEO
De most… hogy én
Kajmakám vagyok… Nézze…

MUSZTAFA
Megkeresni,
idehívni és idevezetni a te feladatod.

TADDEO
Isabelle, Isabella… (Óh, micsoda egy mesterség ez!)

LINDORO
Uram, úrnőm
perceken belül önnél lesz.

MUSZTAFA
(Mondd csak ki nyiltan,
tudsz valamit?)

LINDORO
(Bizalmasan: lángra gyúlt
a szíve, de most higgadtnak kell lenni!)

MUSZTAFA
(Értettem.)
Figyelj, Kajmakám, ha tüsszentek,
te azonnal felkelsz és egyedül hagysz vele.

TADDEO
(Ó! Taddeók Taddeója, micsoda megpróbáltatás...
Micsoda lépést kell megtenned!)

MUSZTAFA
De hol késik ez a szépség?

(Belép Isabella.)

LINDORO
Itt jön éppen.

No. 12. Kvintett

MUSZTAFA
Én magam mutatom be
Taddeo Kajmakám urat,
ebből láthatod, mennyire tisztel
téged Musztafa.

ISABELLA
Kajmakám? Lépj ide.
A te arcod erre a posztra van teremtve.
Lekötelez, ó uram,
e jótéteménnyel.

TADDEO
Húgom, érdemeid miatt
tüntettek ki ekkora beccsel.
Felfogtad? Gondolj hát arra,
hogy érez most a szívem.

LINDORO
(félre Musztafának)
Nézze csak meg ezt a ruhát,
világosan üzen annak, aki érti,
tetszeni kíván önnek,
és ezt mondja annak, aki nem tudja.

ISABELLA
Ó, kedvesem!

MUSZTAFA
Hapci!

TADDEO
(Helyben vagyunk...)

ISABELLA, LINDORO
Éljen!

TADDEO
(Pukkadj meg!)

MUSZTAFA
Hapci!

TADDEO
(Én teszem a süketet.)

MUSZTAFA
(Ez az átkozott bolond
nem figyel, és még mindig itt van.)

TADDEO
(Tüsszöghet, amíg meg nem szakad:
én innét nem mozdulok!)

ISABELLA, LINDORO
(Az egyik remél, a másik meg őrjöng.
Két bolond egymásra talált,
ó, milyen nevetséges!)

ISABELLA
Hé! Kávét!

(Két mór behozza a kávét)

LINDORO
Szolgálatára.

ISABELLA
(Odamegy és felsegíti Elvirát)
Asszonyom, kegyeskedjék!
A férje hívja önt,
ne kéresse magát.

MUSZTAFA
(Mire készül ez [Isabella]?)

ISABELLA
Ilyen kedves feleséggel...

MUSZTAFA
(Mérget iszom... epét hányok.)

TADDEO
(Most aztán nem fog tüsszögni.)

LINDORO
(Mulatságos egy jelenet!)

MUSZTAFA
(Nem tudok tovább tettetni!)

ISABELLA
Rajta, nézze csak meg [Musztafa] őt [Elvirát]!

MUSZTAFA
(halkan Isabellának)
(Maga aljas!)

ISABELLA
Ő [Elvira] oly kedves!

MUSZTAFA
(És engem kigúnyol!)

ELVIRA
Csak egy pillantást...

MUSZTAFA
Hagyj engem!

LINDORO
Mit parancsol most?

ISABELLA
Jómodort...

ELVIRA
Drága férjem...

ISABELLA
Jó gazdám...

ELVIRA, ISABELLA, LINDORO, TADDEO
Meg kell vigasztalnia/nunk őt!

MUSZTAFA
Menjetek a pokolba!
Nem vagyok én pávián!
Megértettem, asszonyom,
megjegyzem magamnak.
Maga játszott velem,
de emegfizetek érte!
Tűz lobog az ereimben,
nem bírom magam tovább tűrtöztetni.

MIND
Dühöt érzek... tüzet... haragot...
Felzaklatott... összezavart... reszkető...
a szívem... a fejem... az elmém...
önkívületben... elvesztem őket.
Ilyen bősz vitában és vészben
ki ad tanácsot, vigaszt?



Kicsiny terem, mint a második felvonás
első képében.


7. jelenet
Ali egyedül

Recitativo

ALI
A nagy önteltségében
ezúttal a bej elvesztette a fejét.
Kedvemre van. Annyira epekedett
egy olasz nő után… Mást akart,
mint a mi földünkön nevelkedett nők,
hát most a saját kárán tanulhatott.

No. 13 Ária

Az olasz nők
fesztelenek és ravaszak,
és mindenkinél többet tudnak
a szerelemkeltés művészetéről.
A bókolás terén
kifinomultak,
és az marad megcsúfolva,
aki megcsúfolni akart.
(El.)


8. jelenet
Taddeo és Lindoro
                                     
Recitativo

TADDEO
Azt reméled, hogy kiszakíthatod Isabellát
a bej kezei közül?

LINDORO
Ez a csel lényege,
amit öntől kér és igényel,
hogy segítsen benne!

TADDEO
Csak nem akarsz…? A mindenit!
Majd megtudod ki vagyok én!

LINDORO
Hát nem a nagybátyja?

TAQDDEO
Haha! Úgy tűnik?

LINDORO
Hogyan?

TADDEO
Te csak a legfontosabbra figyelsz,
a kevésbé fontosat figyelmen kívül hagyod?
(azaz: Nem látod a fától az erdőt?)
Azt sosem mondta el neked, hogy van egy szerelme?

LINDORO
Tudom, hogy szerelmes valakibe, és csak ő érte
indult…

TADDEO
Nos, én vagyok az.

LINDORO
Vigasztalhatatlan vagyok.
(Haha!)

TADDEO
Esküszöm neked, barátom,
hogy ebben a csúnya zűrzavarban nincs más vigaszom,
csak az ő szerelme. Ezelőtt,
megvallom, nem volt
sok örömem benne. Gyanakodtam,
hogy egy bizonyos Lindoróba,
előző kedvesébe szerelmes még,
s csak játszani óhajt velem
a nagyságos asszony. De most már látom,
hogy nincsen udvarlója,
aki elszakíthatná őt Taddeójától.

LINDORO
Éljen! (Haha!) De csitt: éppen
erre tart Musztafa! Bátorság,
csak ügyesen játsszon alá beszédemnek!
Majd megmondom, mit kell tennie!


9. jelenet
Musztafa, előbbiek

MUSZTAFA
Ki vele, mit gondol a kishúgod, kivel
művelte, amit művelt? Azt hitte tán,
az egyik bolondja vagyok?

LINDORO
Már megbocsásson,
ő mindenre hajlandó.

TADDEO
S ön panaszkodik?

MUSZTAFA
Igazat beszélsz?

LINDORO
Figyeljen! Bizalmasan
küldött önhöz, hogy megmondjam,
gyötri a szerelem.

MUSZTAFA
A szerelem?

TADDEO
De mennyire!

LINDORO
… és hogy ugyanolyan
viszonzást remél…

MUSZTAFA
Óh, igen igen!

LINDORO
De hova megy?

MUSZTAFA
Hozzá.

TADDEO
Ne, ne! Várjon!

LINDORO
Figyeljen még ide!

MUSZTAFA
Igen?

LINDORO
Végezetül azt mondta,
hogy még méltóbbá tegye magához,
megadta a jelet:
nagy ünnepélyesen, dalok és zene közepette,
szerelmi fáklyák reszkető fényénél,
szeretné megtenni önt az ő pappatacijának.

No. 14 Terzett

MUSZTAFA
Pappataci! Mit hallok!
Hálás vagyok. Boldoggá tesz!
De az ég szerelmére, a pappataci,
tulajdonképpen mit is jelent?

LINDORO
Azokat, akik nem képesek
eltelni a szebbik nemmel,
Itáliában ezzel a különleges címmel
ruházzák fel.

TADDEO
Ön magas rangot adományozott nekem,
most visszakapja.
Kajmakám és pappataci
vagyunk, lám: hogy tetszik?

MUSZTAFA
Az olaszok udvariasak,
szeretetreméltók.

LINDORO, TADDEO
(Ha valaha visszatérek hazámba,
erről is beszámolok.)

MUSZTAFA
Pappataci…

LINDORO
Szép hivatal.

TADDEO
Nagyon könnyű beletanulni.

MUSZTAFA
De magyarázzák el, kérem,
mit csinál egy pappataci?

LINDORO, TADDEO
Szerelmek és szépségek között,
tréfálkodások és ölelések között
kell aludnia, ennie és innia,
inni, aludni, és megint enni.

MUSZTAFA
Szép élet! Micsoda öröm!
Többre nincs is szükségem.
(Mind el.)


Recitativo

10. jelenet
Ali és Zulma

ALI
És az úrnőd képes hinni
az olasz nőnek?

ZULMA
Mit tegyen?
Minden jel arra mutat, hogy az nem törődik
a bej szerelmével; sőt, igyekszik
zabolázni annak őrült vágyait,
hogy visszatérítse saját feleségéhez.
Mi kell még több?

ALI
Meglehet. De mi céllal
kaptak annyi üveg pálinkát
az eunuchok és a mórok?

ZULMA
Egy játék,
mi több, egy ünnep miatt,
amit a bej tiszteletére lesz tartva.

ALI
Haha! Lefogadom,
hogy ezt is a nő miatt csinálta.

ZULMA
Az ő baja. Nekem tetszik,
hadd csinálja a bolondja a maga módján!

ALI
Miattam… Én nem szólok, csak élvezem.
(El.)


Pompás terem, miként az 5. jelenetben

11. jelenet
Taddeo, Lindoro, najd Isabella
és az olasz rabszolgák kara

TADDEO
És Isabella azt reméli, hogy az összes
olaszunkat megszerezheti a bejtől?

LINDORO
És csakis őket, senki mást.

TADDEO
No, az szép lenne!
És mennyi időre?

LINDORO
Míg lezajlik
a ceremónia.

TADDEO
Hihihi…

LINDORO
Egy részük
pappatacinak lesz
öltözve, a többiek
a megfelelő időben megjelennek a hajón.

TADDEO
Hihi! Ennél jobb játékot
el sem tudok képzelni. De itt van Isabella! A mindenit!
Vele vannak a rabszolgák is!

LINDORO
Nem voltam biztos benne…

TADDEO
Micsoda ügyes nő!

LINDORO
Néhány szóval
minden hülyénél eléri, amit akar.

No. 15 Kórus, Recitativo és Rondo

KÓRUS
Készen vannak a kardok a karok,
hogy megszökjünk innen veletek.
Hogy mire képesek az olaszok,
a megmérettetéskor kitetszik majd.

ISABELLA
Barátaim, bármi történjék,
rátok bízom magamat. Ám azt remélem, hamarosan
veszély és gond nélkül
véghezvisszük a tervet.
Mit nevetsz, Taddeo? Lehet még úgy,
hogy én nevetek rajtad!
(Lindoróhoz)
Elsápadtál,
kedves rabszolga? Ah! Ha irgalmat kelt benned
az engem fenyegető veszély, s gyöngéd szerelmem,
ha megszólal szívedben
a haza, a kötelesség, a becsület, mutasd meg
a többieknek, milyen egy olasz! És a változékony
sors viszontagságai közt
egy nő tanítja meg, hogyan légy erős.

Rondo

Gondolj hazádra, és rendíthetetlenül
tedd a kötelességedet:
Lásd, Itáliaszerte
születnek példák
merészségből és dicsőségből!
(Taddeóhoz)
Te ügyefogyott, még nevetgélsz?
Eredj, csak felbosszantasz!
(Lindoróhoz)
Drága, kebledben megszólal a
szeretet, a kötelesség, a becsület.
Barátim, történjék bármi…

KÓRUS
Megyünk! Bízz bennünk!

ISABELLA
Közel már a pillanat…

KÓRUS
Ahova vezetni akarsz bennünket…

ISABELLA
Ha aztán rosszra fordul a játék…

KÓRUS
A bátorság győzedelmeskedni fog!

ISABELLA
Micsoda öröm! Pillanatokon belül
viszontlátjuk a hazai földet!
(A veszélyben kedvesemnek
szerelme bátorsággal tölt el.)

KÓRUS
Kiderül, mire képesek
az olaszok vész idején!
(El.)


12. jelenet
Taddeo, később Musztafa

TADDEO
Mekkora szíve van {Isabellának}! Ki hitte volna,
hogy ily gyöngéded érzéseket táplál
az ő Taddeója felé? Cselt sző,
lóvá tesz egy bejt, mindent kockára tesz,
hogy az enyém lehessen…

MUSZTAFA
Kajmakám!

TADDEO
Uram!

MUSZTAFA
Hol van az unokahúgod?

TADDEO
Most teszi meg a szükséges
előkészületeket
az ünnepség lebonyolításához. Itt a rabszolgája,
éppen most tér vissza, és vele van a pappatacik
kara.

MUSZTAFA
Hát ennyire sietős a szépségnek,
hogy tisztességben részesítsen?

TADDEO
A szerelem sarkantyúzza!

MUSZTAFA
Óh, áldott lélek!



No. 16 Második finálé

13. jelenet
Lindoro a pappatacik karával, előbbiek

LINDORO
A pappatacik kara közeleg,
máris itt az ideje, hogy elkezdjük
a ceremóniát nagy-nagy pompával.

KÓRUS
A kürtök szólnak, amiket előnyben részesítünk
szertartásainkon a dobokkal szemben,
és köröskörül visszhangot vernek a levegőben.

TADDEO
Az orcák pufókok, a pocakok teltek,
mutatják a jólétet.

LINDORO, TADDEO
(Hihi, megpukkadok a nevetéstől!)

MUSZTAFA
Szeretett testvéreim, boldogan lépek közétek;
ha méltónak találtok, hogy rendetekbe fogadjatok
különleges kegy lesz.

KÓRUS
Akinek van esze, az a kényelmet keresi.
Dobd le a turbánt, végy parókát,
vedd le ezt az öltözetet, mely izzaszt!
(Leveszik Musztafa turbánját és kaftánját, és parókát helyeznek a fejére, a pappatacik öltözékét adják rá.)

MUSZTAFA
Ez megkülönböztetett kegy.

LINDORO, TADDEO
(Hihi, megpikkadok a nevetéstől.)


14. jelenet
Isabella, előbbiek

ISABELLA
Nem te vagy a rangra kiválasztott,
aki el kívánja nyerni a Pappataci címet?
A nők bálványává fog tenni
téged ez a rang.
De szükséges, hogy esküt tégy,
az előírások betartására.

MUSZTAFA
Nagy örömmel hajtok végre
mindent, ami szükséges.

KÓRUS
Bravó, jól van, így is kell.

LINDORO
Legyetek mind figyelemmel és csöndben
az unnepélyes percben!
(Taddeóhoz, olvasásra átadva neki egy írást.)
Vedd, olvasd!
(Musztafához)
Te pedig ismételj el
mindent, amit mond!
(Taddeo olvas, Musztafa sorról sorra ismétli.)

TADDEO
Látni nem lát,
hallani nem hall,
csak eszik és élvezkedik,
nem csinál semmit, nem is beszél,
fogadom itt és megesküszöm erre én,
Musztafa pappataci.

KÓRUS
Bravó, jól van, így is kell.

TADDEO
(mint fent)
Esküszöm ezenfelül, hogy alkalmasint
gyertyát és lámpást tartok,
és ha megszegném az eskümet,
többé ne nőjön szőr az államon!
Fogadom és megesküszöm erre én,
Pa sztafa pappataci.

KÓRUS
Bravó, jól van, így is kell.

LINDORO
Asztalt ide!

(Étellel-itallal rakott asztalt hoznak.)

ISABELLA
Üljön mellé
a kajmakám és a pappataci!

KÓRUS
Tégy hát úgy, ahogyan a többiek:
egyél, igyál és hallgass!
Ez az alpvető és legfőbb szokása
a mi közösségünknek.

TADDEO, MUSZTAFA
Jó dolog ez!

ISABELLA
Most tegyük próbára a jelentkezőt!
Drága…

LINDORO
Drága…

MUSZTAFA
Hé! Mi ez?

TADDEO
Nem cselekszel esküd szerint?
Mutatom, figyelj rám!

ISABELLA, LINDORO
Jöjj, óh, drága!

TADDEO
Pappataci.
(Jóízűen eszik, nem figyelve másra.)

ISABELLA, LINDORO
Imádlak.

TADDEO
Eszik és hallgat.

MUSZTAFA
Elég, elég! Értem már!
Nálad is jobban tudom csinálni.

TADDEO
(Micsoda ökör!)

LINDORO
(Mekkora hülye!
Szavamra, nagyon élvezem!)

ISABELLA
Így igazi pappataci leszel
tetőtől talpig.

15. jelenet
Hajó túnik fel, megközelíti a teraszt,
rajta tengerészek és európai rabszolgák,
akik kórusban énekelnek.

KÓRUS
Lanyha a szellő, nyugodtak a hullámok,
rajta, szedjük fel a horgonyt, ne időzzünk!

LINDORO
Induljunk, kincsem!

ISABELLA
Jövök veled, Lindoro.

ISABELLA, LINDORO
Már hívogat a hazai föld és a szerelem.

TADDEO
Lindoro! Mit hallok? Ez árulás!
Lóvátettek, megcsúfoltak minket, uram!

MUSZTAFA
Pappataci vagyok.

TADDEO
De ezek…

MUSZTAFA
Eszik és hallgat.

TADDEO
De ön…

MUSZTAFA
Hadd csinálja!

TADDEO
De én…

MUSZTAFA
Hadd mondja!

TADDEO
Jaj nekem! Mit tehetek? Maradjak vagy menjek?
Itt karó, ha maradok, ha megyek: tarthatom a lámpát.
Lindoro, Isabella, itt vagyok önszántamból,
bármit elfogadok, nem tudok mit mondani.

ISABELLA, LINDORO
Kapd össze magad, ha velünk akarsz jönni!

Utolsó jelenet
Elvira, Zulma, Ali, Musztafa, eunuchok kara

ZULMA, ALI
Uram!

ELVIRA
Férjem!

ZULMA, ELVIRA, ALI
Mit csinál?

MUSZTAFA
Pappataci.

ZULMA, ELVIRA, ALI
Nem látja?

MUSZTAFA
Eszik és hallgat.
Látni nem lát,
hallani nem hall,
fogadom és megesküszöm erre, én:
Musztafa pappataci.

ZULMA, ELVIRA, ALI
Megőrült.

ISABELLA, LINDORO, TADDEO
Telitalálat.

MINDENKI kivéve Musztafa
Az olasz nő távozik.

MUSZTAFA
Hogyan? Hogyan? Ah, árulók!
Gyorsan, törökök, eunuchok, mórok!

ZULMA, ELVIRA, ALI
Mind részeg.

MUSZTAFA
Ez hát Musztafa szégyene?

KÓRUS
Aki közeledni mer,
halál fia! (Lekaszaboljuk)

MUSZTAFA
Feleségem, soha több olasz nőt!
Visszatérek hozzád. Ugye megbocsátasz?

ZULMA, ELVIRA, ALI
Szerető, szelíd, jó
felesége leszek mindig.

MINDENKI a KÓRUSsal
Menjünk, uraim
(Isten veletek! Minden jót!)
boldogan hagyjátok – hagyjuk el ezt a partot.
Se félelem, se veszély ne kísérjen titeket – minket!
A szép olasz nő Algírba érkezett
megmutatta a féltékeny és gőgös szerelmeseknek,
hogy, ha akarja, a nő mindent elérhet.

VÉGE